Jelige. Lélekpendítő
Dátum: 2017. október 04. szerda, 09:15 Rovat: Arany Opus Díj 2017
A Lélekpendítőknek
Számkivetve a végeken A végeken ahol Az ötágú síp harmóniája Évek hidegét enyhíti És fújja a vigasztalót Az életről – nyelvről Mert ritkulnak soraink Fogyunk – nem csak külföldre szakadva Itthon is A közöny kiskapuján araszolva Nyomúlnak az idegen szavak (A szomszéd szavai) A szélrózsa minden irányából És leülepedve Maradnak begubózva Úgy hogy a tiszta gondolat Kimondva már csak Zagyva keverék Amit fajtánkon kívül Más meg nem ért
Hát így...
Lassan száz év hidege Tépázza sorainkat immár De még Anyanyelvünkön álmodunk – Éltető remény – Mint a rög talpunk alatt Az elültetett csemeték Mert a hűség örök Örök akár a hang barázdája Az agy kérgén Rebegő gyermek ajakkal vésett Anyját hívó első mukkanás Tartozni Oltalmat nyújtó karjai alá Hogy ne kallódjon el A bábeli nyelv-zsivajban
A végeken számkivetve Számkivetve Nyelvünk peremén...
|
|