Pozsony. Kedves kötelességének eleget téve köszöntötte tegnap a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága az idei jubilánsait.

A csoportos köszöntés elsősorban a hatvanöt évnél idősebb írószövetségi tagoknak és még inkább róluk szólt, s bár betegség miatt nem minden ünnepelt vett részt a meghitt ünnepségen, aki jelen volt az életmű-értékeléssel egybekötött laudációk színteréül szolgáló Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának pozsonyi székházában, igazolhatja: a tollforgatók és olvasóik jól érezték magukat. Nemcsak azért, mert a Brämer-kúria vaskos falai közt és szellős udvarán igazán felfrissítő élmény volt irodalomról és életpályákról röviden, de mindenre kiterjedően hallani, hanem mert az időpont és a helyszín egybeesett a középiskolás korú alkotók részére meghirdetett irodalmi alkotópályázat, a Pegazus díjátadó ünnepségével. Azaz először a pályakezdők, a még maguknak irodalmi rangot nem kivívók álltak az érdeklődés középpontjában: pontosabban ültek, és figyelmesen hallgatták a háromtagú értékelő bizottság (Tóth László, Tőzsér Árpád és Hizsnyai Zoltán) véleményét a beküldött pályázatokról, a vers- és prózaírás útvesztőiről, majd – továbbra is a fiatalok megtisztelő jelenlétében – kezdetét vette a jubilánsok köszöntése.
Az ábécérendnek megfelelően köszöntötték az idén hatvanöt éves Ardamica Ferenc prózaírót, a hetvenöt éves Czagány Erzsébet műfordítót és szerkesztőt (őt Tőzsér Árpád köszöntötte), a márciusban hetvenötödik életévét betöltő Gyüre Lajos költőt (munkásságát Csicsay Alajos méltatta), a június elsején hetvenéves Koncsol László költőt, irodalomkritikust, művelődés- és helytörténészt (őt monográfusa, Kocur László köszöntötte), az áprilisban hetvenöt éves Mács József írót (akit Duba Gyula köszöntött), a hatvanöt éves Mészáros László irodalomkritikust (Lacza Tihamér ismertette munkásságát), az ugyanilyen idős Motesiky Árpád vadászírót (Szőke József méltatta), a hetvenöt esztendős Jaroslava Pašiaková irodalomtörténészt és a hatvanöt éves Zirig Árpád költőt és prózaírót (őt Szászi Zoltán köszöntötte). Jó érzés volt tapasztalni, hogy a Pegazus-pályázat ifjú díjazottjai együtt szerepelhettek a fent nevezett tekintélyes írógárdával, tehát hogy a képzeletbeli pálya elején és a csúcsán elhelyezkedő, jelentős életművet maguknak tudható alkotók mennyire természetesen kiegészítői egymásnak. Az alig kétórás ünnepség záró része (tülekedésmentes serénykedés a finom falatok és italok között) szakmai és baráti kapcsolatok kialakítására is alkalmat adott. A helyszín házigazdájaként Jarábik Gabriella, az írószövetség elnökeként pedig Hodossy Gyula tett meg mindent azért, hogy a társaság jól érezze magát, a programlebonyolító szerepét elvállaló Hizsnyai Zoltán írószövetségi titkár pedig ügyes beugróként a kényszerűen hiányzók helyett is felolvasott.
Nagy gondban volna a helyszíni tudósító, ha a laudációk mindegyikét sorra véve legalább jelzésértékűen össze akarná foglalni mindazt, ami elhangzott, de ez nem is volna kivitelezhető. Az írószövetség nyilván megtalálja annak módját, hogy a köszöntők szövegét a szélesebb olvasóközönség is megismerhesse. Ezek döntő többsége nemcsak az ünnepeltről és irodalmi jelentőségéről szólt, hanem érintette a szlovákiai magyar irodalom közelmúltját és legutóbbi hat évtizedének alakulását is. Az írószövetség legközelebb talán éppen ennek a mostani gyorsmérlegszerű névsorolvasásnak az irodalomtörténeti megvitatását tűzhetné programjára. Ha ezen is a szakmaiság és a természetes nézetkülönbségek elfogadása lesz a legkisebb közös többszörös, az tovább növelheti az élő irodalom iránt érdeklődők azért nem is olyan csekély táborát.