Tőzsér Árpád 80. születésnapját ünnepelték a Pozsonyi Magyar Intézetben
Dátum: 2015. október 09. péntek, 14:29
Rovat: Híreink


Tőzsér Árpád író, költő, műfordító, korunk egyik legkiemelkedőbb szlovákiai magyar művésze október 6-án ünnepelte 80. születésnapját. Az ő tiszteletére rendezték meg a Tanulmányok költőportrékhoz című kétnapos konferenciát a Pozsonyi Magyar Intézetben, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, valamint a Szenczi Molnár Albert Alapítvány szervezésében.




Az ünnepséget Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója nyitotta meg, majd Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke köszöntötte Tőzsér Árpádot. Ezt követően a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatói és Jánosházi Péter csellóművész előadását tekinthették meg a jelenlévők.
Csehy Zoltán tanszékvezető szintén köszöntötte  az ünnepeltet és megnyitotta a konferenciát, amelyen több neves személyiség is előadhatta Tőzsér művészetéhez kapcsolódó tanulmányát.

Hodossy Gyula köszöntő sorai:

Tisztelt igazgató úr, tisztelt hölgyeim és uraim, barátaim, kedves Árpád!

Engedjék meg, engedjétek meg, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és magam nevében megköszönjem a szervezőknek a lehetőséget, hogy ma itt lehetünk, és közösen betekintést nyerhetünk abba az egyedülállóan szép, varázslatos kastélyba, melynek tégláit tehetséges, kifinomult érzéki újjak gyúrták mefisztókból, wágnerekből, keplerekből, luciferekből. A kastély főtartópillérét faustusból faragták, a tetőszerkezetét, szercimolnárból rakták, ablakait más-más anyagból készítették, az egyiket püthagoraszból, a másikat odüsszeusból, a harmadikat palamédészből illesztették a megfelelő helyre. Az ilyen míves ablakból, melyek egyik másikján görcsös, okker ecetfa lóg be, nevezhetnénk rálátásnak, vagy akár összekavart rendnek, van vagy ezer. De a főlátványosság még hátra van, önmagában csak ezért is érdemes volt ideutazni, ez pedig a szonett koszorúkkal, jambusokkal, epigrammákkal díszített lenyűgözően szép főbejárat. S ha a nap folyamán még találkozhatunk, találkozunk a kastély messze földön híres főkomornyíkjával, Mittel úrral is, az maga lesz a teljesség,a globális árvátlanság. Mittel úr, a mester a valami és semmi, az emlék és képzelet, a lenni, és a lenni se, a születő csecsemő falujában csend, a csapzott hajú fiatalasszony, Ő Mittel úr, a kör és a köz, a pogány Tőzsérék, a piros almának nézett hős, a nem pottyant egymásrautaltság.
Kedves Barátaim, mindenkit nagyszeretettel köszöntök, a mittelszolipszizmusi Mitteleurópában.









A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1724