közel érzem magam lényedhez
de nem ismerjük egymást s ez
oly nagy kár akár a fára kúszó
madár által okozott sérelem
mára már nem vár kopár
esélye a találkozásnak
ha bűnt fájdalmat okoz a rossz
oroz a gonosz emészt a kosz
állj nem muszáj előre inni a
medvebőrre de ha fáj a száj a
szótól és eleged van
a szóból találj meg várok rád
valakit keresel engem lelsz
felelsz ha vakít tündérpírja
orcám általa égő papírja
bírja még s nem irtja a kínt ha
kint szabadon van a vágy
önmagad vagy a hited mint a
részeg hinta ha kiömlik a
tinta a szűz tiszta papírra
óva int a felelősség megint
mert e kertbe még nem mert gyomlálni
senki embert nem láttak
sikert sem arat nem nyugszom míg
csak egy pár falat nem marad meg
abból a reményből mely gőzként
fertőzi szellemem míg a halál
lelkem gomblyukába nem tűzi és
addig lódítva hódít
itt az andalító kóbor szó