jelige: oázis
Dátum: 2013. október 09. szerda, 11:41
Rovat: Arany Opus Díj 2013


Egy boszorkány füzérére 

1.

Tudatodig hatolt 
belső érzésem kótyagos óceánja,
mint megmagyarázhatatlan
létező a Szent Bibliában...
Én pedig állok előtted,
és nézem csöppnyi szádat,
ahogy csillogó nektárja
bűnbe csábítja 
a mennyei rendnek dolgozó
fehér szárnyú angyalokat.
És engem?


2.

Ezeregy vágy süvölt
hatszoros démoni hangon,
miként e furcsa dallam
száll. Holmi földdarabhoz?
Lám! Puha, női léptek nyoma
sejlik fel a szűz homokban,
s kacéran játszadozva,
nevetve - nem! Szomorkodva
lejtenek táncot
a puszta földön.
Bárhol…


3.

Valami megszakadt, megtört,
valami elmúlt és eltűnt,
valaminek sohasem lett vége,
 a múltnak setét rejtélye: 
Csillag hullik, felhő szakad le
gyűléshelyéről;
egy valami mégsem tűnik el,
mert hiába, a vesztett Éden
két ragyogó fája
nem adott tudást, sem vigaszt
keserves kínod ellen.





4.

Ajkadat most is égeti
a forró, megmagyarázhatatlan,
sejtelmekben, hősi legendákban,
a huszonegyedik századra megbukott
nyálas-mázas lovagregényekben
élő álomképzet,
melyben a szerelmes
a vágy holmi pontpillanatáért
eladja testét -, s lelkét? -
pár könnyed
felsóhajtásért.






















A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1542