Jelige: Túro Rudi
Dátum: 2011. október 12. szerda, 10:28
Rovat: Arany Opus Díj 2011


BALLADA VIDÁMABBAN

1.

Nem vagyok én olyan csúnya, hogy a Józsi felesége legyek. Meg persze, olyan buta sem, hogy ezt elhiggyem. 
Imigyen kesergett a telep vajdájának lánya, Kasszandra, aki egy telenovella, vagy szappanopera után kapta nevét. Amikor az éppen divatban volt a tévéjükben, amiért a Gazsi tisztességesen fortélykodott a kártyázásban. A cigánynak pedig nagy az igazságérzete. Csak ki hiszi ezt el, ki hisz a kártyának. Ugye. 
Kasszandra nem olyan, mint a többiek. Ő járt iskolába. Mind a sok évet végig, egyszer sem ismételt. S milyen szépen leírja a nevét, már csak ezért sem mehet hozzá a Józsihoz. Jól tudta ezt baba , féltette is az ő cigány rózsaszálát. A Józsiktól meg a másoktól. Főleg a másoktól. Mert a Józsi – mégiscsak a Józsi, aki azért szintén hibátlanul leírja a nevét. S az ilyen cshavo  akár még sokra is viheti. Akkor is, ha nem kanyarítja olyan lágyan a betűket, mint Kasszandra.
Lágyan, miként lehullik a sukár  jegenyefa levele ősszel.

2.

Hogyan is gondolhatna Kasszandra az esküvőjére. A Józsi biztosan sok kis gógyis  gyereket csinálna neki. Mennyit moshatna rájuk. Pedig még mosógépük sincsen. A jóistenke majd csak megsegíti valahogy. 
O Roma patyan le Devlesz. 

3.

Ugyanebben az Istenben az Író csupán megfelelő ihlet s borocska után volt képes hinni. De akkor nagyon.
Most azonban se borocska, se ihlet. Ágya mellett zokognak a múzsák. Lehet, ők is inkább innának borocskát. Vagy valami töményet.
No, ennek jobb ügyesen utána járni. 

4.

Jaj, dad , hagyjon már engem, hogy áldaná meg az a mennyekben lakó. Akkor sem kell nekem az a Józsi. Hiába mondja, hogy sok lóvéért váltana ki magának engem. 
Adna mellé esetleg mosógépet is? Hogy nem?
Akkor Józsi, te avesz szaszto the bachtalo! 
Mentem a városba. Bút felejteni. Borocskát inni. Kulturálódni.

5.

Kulturálódni leginkább a kocsmában lehet. Tudta ezt az Író. Tudta ezt Kasszandra. S jól tudta ezt a Sors is, ami összehozta őket azon az estén.
Tücskök ciripeltek, borok folytak öblös poharakból, forrt a vér, a levegő, a kávévíz is.
Az egyik asztalnál Gazsi kártyázott. A másiknál az Író, s még egy-két irodalom- s borbarát forgatta serényen az ördög bibliáját. Ők jóformán észre sem vették Gazsit.
Kasszandra viszont figyelte őket, s jobb híján, nyelte a bort. Arra gondolt, milyen lehet az irodalom, ha ilyen emberek írják. S arra is, többet kéne olvasnia. De akkor már tényleg túl jó lenne a Józsinak.

6.

Hanem aztán a sok bor meghozta gyümölcsét, gyümölcs a levelét, levél az ágát, ág a tőkét, tőke a gyökerét, gyökér a földjét, földjét az Isten, Isten az embert, akire ettől a tiszteletreméltó mennyiségű hegy levétől bizaʾ rájött a csorgathatnék.
Egyszerre Íróra és Kasszandrára. Sorsszerűség volt ebben. Meg rengeteg bor.

7.

Hanyagság okozta-e, avagy felsőbb akarat kívánta így, bárhogyan is, az egyetlen, közös nevezőjű vizelde előtti folyosón nem működött a villany. S még foglalt is volt.
Jaj, te bari  Szűz Máriácska, miféle költeményt alkothat odabent miféle író, sopánkodott combjait összeszorítva Kasszandra. 
Hinnye, de sötét van itt, s még valami állat is szuszog az oldalamon. Valamilyen asszonyállat. Vajon éhes-e? Töprenkedett az Író.
S mi módon múlathatnák az időt, amíg odabent megszületik ama költemény? 
Sorát ejtették hát az etetésnek.

8.

Kasszandra ezen az éjen végre testközelbe kerülhetett az irodalommal.
Ez az én testem és nedvem, vegyétek, s hálából láthatatlan betűkkel írom rátok, ha akarjátok, legszebb verseményem.
Ó, muro jilo!  Szeretem a páros rímeket, suttogta Kasszandra az Író fülébe, s alkottak még gyorsan vagy párat.

9.

Be szép is volt az ébredés másnap, volt ihlet és másnap. S valami halovány emlék némi rímfaragásról. 






10.

Ám ezt követően az apja, a vajda, minden nap kérlelhetetlenül állt elő az ötletével, hogy aszongya a Józsi. Mintha érezte volna. Így telt el néhány hét, s Kasszandra egyre inkább nem hitt az irodalomban, hisz az többé nem verselt neki új dalt. Sem dal, sem mosógép, sem Józsi, sem borocska, sem üdvösség.  
Van viszont egy verskezdemény a pocakban.  
Jaj neki, megöli az apja amint megtudja! S még ha csak őt – most vége a nyelvművésznek is!
Hogyan legyen?! Az irodalomból nem lehet megélni, meg nem tarthatja a gyermeket. 
Kasszandra egyetlen emberben bízott meg, a nagyanyjában. Miután mindent elmesélt neki, persze az Írótól magába szívott irodalom segítségével finomítva, árnyalva egyes költői képeken, nagyanyja azzal a cigány mondással bíztatta: Feder ajszi romnyi, szo buter manusnyi szar dzsuvli. 
Ó, baba, csak azt felejtetted el, hogy a nő errefele nem ember. 
Nincs igazad, győzködte nagyanyja. Valódi, embernyi nő vagy - ki más lenne képes szépségét s tudását pénz helyett költeményekre váltani?
Valamit majdcsak kitalálunk. Gyere, egyél, itt van egy kis goja . Kettő helyett eszel.

11.

Szo szom te kerel? Szar szom te kerel oda? 
Egyszerre csak megvilágosodott Kasszandra. 
Te den, cha, te maren, denas!  Enni evett, a Sors meg veri, ő mégsem fut el előle. Inkább elibe megy a nagyobb verésnek.
Még aznap este ismét meglátogatta a kocsmát. Most nem kulturálódni akart. Hanem jól beolvasni a kultúrának. Ott is találta az Írót törzsasztalánál, akinek, megpillantván Kasszandrát, egyből elszállt az ihlete. A lányt ez cseppet sem zavarta s leült mellé. 
Mutasd a tenyered, kiolvasom belőle a jövődet, szólt az Íróhoz. S az szó nélkül nyújtotta kezét. Azt látom, kezdte Kasszandra, s az Író tenyere helyett annak szemébe bámult, hogy nemsokára gyermekáldás ér. 
Ennek fele sem tréfa, ocsúdott a varázslatból az Író, engem holnap temetnek. Miként menthetem meg életem? Túl fiatal vagyok és általában túl ihletdús. De ezt nem róhatják fel vétkemül, a férfiember már csak ilyen.
Nem bánom, esett meg Kasszandra szíve a szerencsétlenen, elejét vehetjük a katasztrófának, kell hozzá egy megbízható orvos és egy mosógép.
Ebben rögvest meg is egyeztek, s pertut ittak. Sok borocska, csurgathatnék, lámpa nélküli vizelde, verselés. 
Megint egy szép este, a múzsák dorombolnak.

12.

Másnap kételkedve faggatózott Kasszandra: biztos abban, doktor úr, hogy semmilyen páros vagy páratlan rím nem lakozott bennem? Mégsem lesz verseskötetem? A jóistenke áldja meg ezerszer, meg még kétszer!
Könnyű lettem, hogy elszállok, a cigány Paradicsomig meg sem állok.


13.

Ekképp telt el pár nap, a fellegek között, mígnem megérkezett a telepre a mosógép. Úgy ünnepelték Kasszandrát, mint a Szeplőtelen Szűz Máriát, s mind kérdezték, hogyan tett szert rá? Ő csak hallgatott, nagyanyjára kacsintott, s végül annyit mondott: jól fizet manapság a minőséges irodalom.
A vajda melle pedig dagadt a büszkeségtől, nemhiába járt olyan sokat iskolába az ő egyetlen rózsaszála.
Ilyen az Isten. Guleja, bachtaleja, the tu mek csacseja! 

14.

Volt nagy mulatság, tánc, borocska, pálinka, cigánymuzsika. Kasszandra egész éjjel ropta. S milyen kedvére való legénnyel, hibája sincsen. A szívnek nem lehet parancsolni, ekkor már kezdte érezni Kasszandra. 
Hol is volt idáig ez a szép szál manus ? 
Hát hol voltál, te, Józsi?

15.

Éj váltott nappalt, nappal éjt, a kutya saját farkába harapott, fél év s még vagy egy óra tizenhat perc sem telt el, máris lakodalmat ültek a fiatalok. Józsi lett a vajda, Kasszandra pedig irodalmi gyöngyszem. 

16.

Ez idő tájt az Író búsan ballagott hazafelé. Megjavították a kocsmai lámpát. Hűtlenek lettek a múzsák. Ekkor figyelmetlenül lelépett az útra. Egy őrült hajtott arra autóval. 
Az Író annyit sem mondhatott nyekk, s vége lett.
Gazsi ugyanis nem volt irodalmi alkat.










A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1216