A 21. század dala

 
Egy korszak dalát éneklem én,

Melyben talán nincs is a jóra remény.

Halál–pusztulás szerte minden felé,

Utamat a holtak teste szegélyezé.

Míg ide elértem a földet bejárva,

Annak szennyét, bánatát szemem előtt látva.

Mentem országokon át, ahol az éhség az úr,

S máshol a gazdag nép dorbézol gazul.

Hol csecsemők anyákért, s anyák gyermekekért sírnak,

Ahol betegségtől napról-napra tömegek a sírba hullnak.

Ahol nincs orvosság semmi nyavalyára,

Itthon meg sokan kellemből járnak patikába.

Voltam ott is hol fegyverek szavát hallottam éjjel-nappal,

Mert politikusok nem éltek egyező szavakkal.

Ártatlanok vesznek el miattuk,

Mi is egyetértünk, hisz ezt jóváhagytuk.

Ezrek lépnek reggel csatába a nemes céljukért,

A nap végén meg sírnak megholt társukért.

Borzalom, gyötrelem e világ fele,

Bár a másiknak sem jobb a helyzete.

Van hol technika s a toronyházak az égbe visznek,

A népek balgák, s Istenben nem hisznek.

Nem kell más csak a pénz hajhászása,

A nemek mindenkori hadakozása.

Hiába a szép táj, a paradicsom,

Ha sírás zeng minden egyes napon.

Voltam ott, hol kidobják a kenyeret,

Hol a szegény árvának sem jut kegyelet.

Nem segíti szomszéd a szomszédját,

Még a segítő kezet is félre rúgják.

Járművek milliója a levegőnket szennyezi,

S a gyártók érdekét csak a pénz veszélyezteti.

Egy úrral találkoztam az élvezettel, mindenhol,

Ezek felsorolhatatlan számával egyik ország sem dacol.

Mindenhol úr az alkohol, drog, cigi s barátai,

Az emberek mulandó, mámoros vágyai.

Minden földrészen találkoztam velük,

Csak más és más a büntetési nemük.

A gyilkosság, mit számít manapság,

A megélhetésért előretörő lopás, paráznaság.

Ilyen a világunk közel és távol,

Élhetsz hozzám közel és lehetsz te bárhol.

Mindegy, hogy milyen az ember bőrszíne,

Nem befolyásolja szenvedésibe.

Sehol sem jobb és nem is várhatod,

A Föld sírását mindenhol hallhatod.