Z. Németh István - mentor (Gyulagyöngye csapat)
Mi voltunk a „felderítők”! Kis csapatunk március 13. és 15. között
élvezhette a kovácspataki vendégház kényelmét. A pénteki és a vasárnapi
ugyan nem, ám a szombati időjárás kegyes volt hozzánk, a napsütéssel
telt koradélutánban még a dombtetőre is felsétálhattunk (hogy onnan
nézzünk szerteszét). Természetesen a napok és órák nem a természet
szépségeinek, hanem a fiatal költők verseinek elemzésével,
szerkesztésével telt. Izgalmas felolvasásoknak sem voltunk híján, sőt:
a csapat tagjai feladatul kapták, hogy „verseljék meg” Kovácspatakot.
Nagyon jól éreztük magunkat, bármikor szívesen visszamennénk, ennek
bizonyságául következzen most itt az előbb említett pár költemény:
Kovácspatak
(ahogy mi láttuk és éreztük)
Csépe Katica
Fényképként akarsz
– Duna, növények, bogarak és macskák –
fennmaradni?
Illataid suttogják el lüktetésed!
Mert lehet színes is, gyógyító is:
de a fű az fű:
talpalávaló.
De egész éjjel egy-egy kézlenyomat árnya ringatott,
ereik labirintusában bolyongtam,
s kutattam szenvedélyes nyujtózásuk pőreségét.
Ti őrült, buja eget súroló élet-ígéretek!
S a kék füsttel összekeveredve
szívódtok ruháim szöveteibe fel,
az első mosás után, igaz, elillantok majd,
s visszaszöktök Kovácspatakra,
mint minden rab pillanat,
mely nem szórja tengeri sóval tele sebeit az unalomnak.
Mészáros Erik
I
Kovácspatak számomra fogalom
Nem is a hegyek közé szorult
részeg Duna hátán kacsingató sziget
vagy a domboldalon az utca és liget
jut eszembe.
Hanem a költők szava
szavaikból hétmérföldes csizmanyom
sokat járt poros utamon
II
A hajnal veti magát az éj karjaiba.
Ásít a víztükör.
Az est elzárt színeinek veszett zuhanása
csobban a pirkadó napon.
Köd maszatolja össze a horizonton
a földet és az eget.
Miklós Zoltán
Mókus-zutty macsk‘ tappancs-hűség
girb-görb panoráma könnyedség
kovács patkó nincs a házba
Helemba a névtáblában
s bájol a kis limerik
Németh Martin
I.
Hegyek és mezők,
falvak és erdők,
ez Kovácspatak.
Folyóban a halak,
fán a madarak,
ez Kovácspatak.
Tisztább levegő,
nyugodtabb emberek,
ezt adják a Kovácsi hegyek.
II.
A hegyek úgy fekszenek,
mint részeg éjszaka után a ruhák.
A Duna kettészeli a tájat,
mint a felismerés az alkoholistát.
Reggeltől napestig csiripelést hallok,
amitől a kávéfoltos falra mászok.
Sipos Janka
Meztelen köves ágyadon
ülök (popómban fájdalom).
Mazochizmus vagy lustaság?
Nem mozdul ez a lány tovább...
A bőrét lassan kezdi ki
alulról sok kis valami.
Üsse kavics! Veszteg marad.
Locskol rá a Kovács-patak.
Z. Németh István
Előttem Kovácspatak,
gyomromban kalács, piték,
folyóban kiváncs‘ halak,
mellemen kavicspaták.
Vélemények a Text-túráról:
Mészáros Erik:
24 óra Kovácspatakon kevésnek bizonyult, még ha az alvásra csak 6 órát is szántunk éjjelente. Akár a kiskiráylok, olyan fennséges látásmódban volt részünk. Nagyon örülök, hogy részt vehettem a műhelymunkán! A költészet terén sok tapasztalattal gyarapodtam. Nagy élmény volt számomra.
Németh Martin:
Nekem személyszerint egy élmény volt találkozni ma is élő költőkkel, írókkal. Minden jó volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. Véleményezték az írásaimat és barátságok kötettek. Remélem töbször is lesz lehetőségem elmenni ilyen Tex-túrára.
Mikós Zoltán:
Minden szép és jó volt. A legjobban a haiku - felolvasás, a Hizsnyis, csavaros, nyakatekert mondatszerkesztés tetszett, de természetesen nagy élményt nyújtottak egymás művei is. A Dunakanyar és a panoráma magávalragadó volt. Örülök, hogy részese lehettem a műhelymunkának.
