Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: varga

Arany Opus Díj 2019Hej, rege, rege, szép rege…  (ballada játék, rádiójáték)

 
Szereplők:  Regélő,     Bédi János, huszár,    Végh Julika,János szerelme,   Vár kapitány,   
                     Zsámbok, a bíró,        Mátyás király,       Futár,    Mester,      Főbíró.
Zenészek:  furulya,  csörgődob.

Bevezető dal:   (Hej, rege, rege, szép rege …c. dal éneklése)

Regélő:  Bédi János huszár, Julika kedvese,
               Mindkettő egymásnak hű szerelmese.
Szép Végh Julianna, segédbíró lánya,
Keresi a párját, sehol nem találja.

Julika: Hol vagy János, kedves? Árva az én szívem.
             Erős férfi tested, miért hogy nem érzem?

Regélő: Bédi János huszár, megugratta lovát,
              Meg kell látogassa, Komáromnak várát!
A vár vitéz Ura, sürgős ügyben várja.
Száguldott is lova, akár volna szárnya.    
A vár kapitánya kiadta parancsba:

Várkapitány: Leszel a várőrség erős parancsnoka!
                        Merthogy Mátyás király, várunk vendége lesz.
Sok helyen az országban tisztességet tesz.
Várja őt Nagy Megyer. Pozsony híres vára.
Nagyszombatnak népe, országa határa.
Vigyázod a király fehér kanca lovát!
Tisztül így szolgálod királyod, és hazád.

Regélő:  Bédi János lett hát, őrök parancsnoka.
              Felvette a tisztét, merthogy hű katona.
A vár kapitánya Jánost haza küldte.
Bírónak és papnak méltón megüzente:

Várkapitány: Odamegy a király, Nagy Megyer faluba,
                        Hogy a népnek szavát, ott vehesse számba.

Regélő: Bédi János huszár, újra hajtja lovát.
             Viszi haza jó hírt: „Nép látja királyát!”
Otthon Zsámbok bíró, a hírt el nem hitte.
Gonosz nagy urak, rút tréfájának vélte.

Zsámbok bíró: Nem lehet ez igaz, nagyurak szándéka.
                          Balga udvaroncok eszement játéka.
Mond meg a vár urának, ne játszanak velünk!
Bolonddá tételre nincs szüksége nekünk!


Regélő: Jánosnak, futárnak, más volt most a gondja.
              Az ő Julikáját, hogy ölelje karja?
Nem lovához tartott, inkább mátkájához,
Annak is szívéhez, szép csókos ajkához.
 
János huszár: Itt vagyok Julikám, szerelmetes mátkám.
                         Óvni fog a testem, ne légy mától árván!
Add gyorsan az ajkad, sietős a dolgom!
Bíró urunk szaván, várúrhoz kell szólnom.
És most újra megyek, fontos küldetésem.
Király lovát kell majd, hűséggel őriznem.

Regélő: Mielőtt még János, útra kerekedett,
             Zsámbok bíró uram elé rendeltetett!

Zsámbok, a bíró: Hallom vitéz fiam, visszamész a várba.
                              Vigyázni királyunk, szép kanca lovára.
Magaddal vihetnéd panasz-levelünket!
Mert zsarnokok tartják, rabságban népünket.
Tudja meg a király, mihelyt ide jönne,
S Komárom várától, végleg elköszönne!

(zenei betét, Hej rege, rege, szép rege….c. dal, furulyán, csörgődobbal)

Regélő: Ifjú Mátyás király, budai várában,
             Szórakozni vágyott, ébren és álmában.
Egyszer aztán végleg, gondolta magában,
Ellátogathatna, egy vidéki várba.
Szerette vígságot, harci játékokat.
Kedve volt vadászni szarvast, vadkanokat.

Komárom várának gyönyörű környéke.
Üde zöld, dús mezők, vadnak terítéke.
Harcosok oktatták a dali ifjakat,
Táncokra tanítják, a zsenge lányokat.
Főurak boldogan bókoltak, örültek,
Mert király kegyében bőven részesültek.

A várnak udvarán, elszánt ifjak vívtak.
Olykor, ha kellett, párbajra is hívtak
Vadászat, solymászat sem volt tőluk távol
Nem idegenkedtek széles a határtól.
Estére tánc alá szólalt meg víg zene.
Várurak, és hölgyek öröme telt benne.

Ám minden szépnek egyszer vége szakad.
Keressünk hát újat, az országban akad.
Mikor Mátyás király, a duhajt megunta,
Szolgáit más tájra, nyomban elfuttatta.

(zenei betét –Hej, rege,rege… bevezető dallama furulya, csörgődob)

Regélő: Ezernégyszáz hatvanhat, Megyernek, Izsapnak,
               Nagy dátuma népnek, jobbágynak, parasztnak.
Ki gondolta volna, nem is olyan régen,
Hogy felragyog még egyszer, csillaguk az égen.

Indultak Megyerre, daliás huszárok,
Mátyás királynak jó szállást csinálók.
Megadták a módját, megadták a szerét.
Meghozták a király ékes üzenetét:

Futár: Azt üzeni Mátyás, az ország királya,
            Reméli, hogy népét majd otthon találja,
Két falu apraját, öregét, elejét.
Mert holnap örömmel teszi tiszteletét.

Regélő: Míg Zsámbok bíró úr szavukat hallgatta,
              Hitelét a hírnek kétséggel fogadta:

Zsámbok bíró: A főispán lehet, de egy király? Soha.
                         Főúri méltóság, mihozzánk mostoha.
Királyunk falunktól, ugyan mit várhatna?
Bár szavától igazság, helyre állhatna!

Regélő: De király-futárok sohasem tréfálnak,
              Az üzenet mellett keményen kiállnak.
A bíró uraság, adott hát szavukra,
Parancsba foglalta jobbágyra, urakra!

Kisbíró: Nagy napnak örvendhet, Megyer, Izsap népe!
               Holnap a falunknak lesz díszes vendége.
Nem kérés, parancs ez! Mindenki hallgassa!
Királyi lovasok parancsát megtartsa!
Urunk, Mátyás király, holnapon hozzánk jön.
Ezért a két falu, méltón tündököljön!
Csinos legyen minden ház, és járható utca!
Tiszta a nagy környék, porta, erdő, puszta!

Regélő: Serénykedett aznap, a két falu népe.
              Búcsúnál is szebb legyen a király ünnepe!
Dolgozott szorgosan, apraja és nagyja.
Lássák: bírójuknak parancsát megtartja.
Seperték utcákat, tágas, nagy portákat.
Fehérre meszelték nád fedte házakat.
Tavak vizét szűrték rákászok, halászok.
Vadkan is kell, szarvas, mondták a vadászok
Kerüljön a királynak díszes asztalára,
Megyernek, Izsapnak, bőséges jószága!

Közben újabb csapat jött még a faluba.
Mind a zsongó népet bámulta, csodálta.
Szétrebbentek aztán. Ki tavat strázsálta,
Vagy éppen az erdőt, zöld mezőt vigyázta.
Köztük jött egy kedves, dali ifjú vitéz.
Minden házat, portát alaposan megnéz.
Vizslat aggot, ifjat. Gyereket meg ölbe kap.
Játszik és táncol velük, ajándékot is ad.
Ilyet még nem látott Megyernek gazdája,
Zsellére, lakója, Izsapnak jobbágya.
Csodálja mindenki a fényes tetteit,
Szerető jósága mindenkit lelkesít.

( zenei betét, Hej rege, rege… bevezető dallama furulya, csörgődob)

Regélő: Megyernek peremén, erdészlak büszkéllik.
              Vad felett győzelmük, vadászok itt élik.
A kürtök hangjára, díszhimnuszt felzengnek.
Szent Hubertusz kegyét, köszönik egeknek.
Erdészlak udvarán, sudártölgy magaslik.
Sok ága szerte-szét, zöldellőn ágazik.
Nem volt eddig híres, de most azzá válhat.
Minden neki kedvez, hírnevet csinálhat.

Ott áll már a fánál, királyunk szállása.
Hová tart az ifjú, akár király mása?
Ki ez a szép vitéz, aki merész, bátor,
Kit szeretőn befogad a királyi sátor?

Bédi János huszár, őrségét szolgálja.
Az Urának szavát nem hiába várja:

Mátyás király: Hosszú nap van mögöttünk, kedves jó szolgám.
                          Megfáradt a lovam, karom, s beszédes szám.
Kösd ki vitéz szolgám, kösd lovam kantárát,
Terebélyes tölgyhöz, hogy élvezze árnyát!

János, szolga: Kötöm Nagy Uraság, megkötöm lovadat.
                        Előbb csutakot kap, így majd nyugton marad.
Zabot is rakok majd abrakolójába.
Nehogy éhen haljon, királyunk jószága!

Regélő: Nagy tölgyfa megrezdült. Minek köszönheti,
             Hogy a király lovát magához kötheti?
Nagy dolog ez a kegy, mindenki láthatja:
Neki, a tölgyfának, király a barátja!

A tölgyfa árnyában lova már ott állott.
Ki e fát ültette, neve legyen áldott!
Király úrfi fáradt, megpihenni indult.
Merthogy az estharang pihenésre kondult.

(zenei betét, furulya, csörgődob)

Regélő: Ekecsnek jó népe, örömben fürödhetsz,
             Ki majd a királynak először köszönhetsz.
Merthogy majd erre jön, batár meg kocsisor.
Holnapnak víg napján, és pontban delekor.
Eljött végre vártan, ez a híres nagy nap.
Hemzseg jobbágy, gazda, bíró meg a vén pap.
Begördült kocsisor a szép főutcára,
Népek örömére, nagy meleg dacára.

Öreg és fiatal, útmentét ellepte.
Aranyos batárnak ablakát kereste.
Várta, hogy az ablak függönye lebbenjen,
Hogy mögötte a király örömet megleljen.
Amiért ez a nép szívből szereti.
Virágát, zöld ágát, lelkesen lengeti.
Óh, de a batárnak függönye nem lebben.
Kocsiban, hintóban, egyikben sem ül benn.
Keresi mind a nép vitéz nagy királyát.
Vivátot is sokszor hiába kiáltják.

Nem értik, mi történt, minek e színjáték?
Ő a nép nagy kincse, ékes szép ajándék!
Félteni, óvni kell azt a nagy értéket!
Meg kell téveszteni a rút ellenséget!

Oszlik a megcsalt nép, horgasztott fejekkel,
Keserű bánattal, könnyező szemekkel.
Batár és kocsisor elhagyta Ekecset,
Szorítva időtől, ezért hát sietett.
Mílért sem kerülte, fahídon átfutva,
Hamar megérkezett Nagy Megyer, faluba.

Megyernek víg népe, meglátva karavánt,
Örült a seregnek, akit már nagyon várt.
Táncolt, és örvendett, Vivát-ot szónokolt.
Mátyás királynak így bókolt, így hódolt.

Parancsnok erdőszélt jó helynek tartotta,
Embert és lovakat ide kvártélyozta.
Minden ember, jószág, pihenést elvárta,
Terhelő út után, nyugalmát kívánta.

(zenei betét – furulya, csörgődob )

Regélő: Alig pirkadt az ég másnapnak hajnalán,
              Sült már az új kenyér, kemencéknek alján.
Vadhús, jó bor illat, mindenfelé áradt,
Betöltve zugokat, házakat, portákat.
Megyer, Izsap népe kedveskedni kívánt.
Bőséggel a jóból, terítékkel kínált.
A tölgyfa árnyában, díszes asztalokon,
Étel, ital sorolt, csipkés abroszokon.

Vadló halálában száguld lázas futár,
Nem számított neki a zsombékos határ.
Lovának patái nagy port veretnek fel,
Sürgős volt, hogy a hírt adja át, ahol kell.
Habzó lován aztán megjött Faluházhoz:

Futár: Zsámbok bíró uram! Menjen a királyhoz!
            Küldöttségnek élén, mesterrel, kulcsárral,
A papurasággal, nótárius úrral!
Igazságot várni a sok panasz után,
Ami eljuttatott panaszlevél útján.

Zsámbok bíró: A királyhoz? Minek? Hisz ő el sem jött még.
                          Majd, ha itt lesz köztünk, megjelenni elég.

Futár: Királyurunk már rég vendége e Háznak.
           Bizonyítja sátra, árnyában tölgyfának.
Ne okoskodjon kend! Rögvest szedje lábát!
Különben, ha nem megy, megfizeti árát!

Zsámbok bíró: Vendég? Ez meg hogyan? Tán az ifjú vitéz,
                          Kit mindenki csodált, ki oly bátor és merész?
És mondhatjuk-e mind azt, ami levélben van?
Mint szenved a népünk, a rabigai sorsban?

Futár: Mondjátok el mindazt Mátyás királytoknak!
           Majd ő eldönti igazságotokat!

Regélő: Zsámbok bíró uram, küldöttségnek élén,
              Már is ott toporgott királysátor szélén.
              Szólította őket a két alabárdos:

Alabárdos: Már várja kendteket, Mátyás, az igazságos.

Regélő: Nyitva állt előttük a királynak sátra,
             Úgy mentek előre, mint mentek volna hátra.
Bársonyos lepellel lefedve a trónszék,
Aranysújtás, holló, takarót díszellték
Ott ült király úrfi, vállán a palástja,
Körötte díszruhás főurak, s családja.
Minden rájuk várnak, mit fognak mondani?
Lesz-e bátorságuk igazat vallani?

Zsámbok bíró uramnak hunyorgó szemét,
Vakította látvány, lehajtotta fejét.
Ki ül a trónszéken? Az a délceg legény,
Kinek ott a téren örült gazdag, szegény?

Mátyás király: Álljon föl kegyelmed! S mind küldöttség tagja!
                          Előttem csak ellen, főt, s derekát hajtja.
Ti becsületesek, és törvénytisztelők.
Egyenesen álljatok királyotok előtt!
Olvastam a panaszt, mi hozzám elkerült.
Mi igaz mindabból, mi levélből kiderült?
Ha vádjaitok megalapozatlanok,
Büntetés vár rátok, börtön jutalmatok!

Zsámbok bíró: Minden való igaz urunk, Mátyás király.
                          Láthattad a sorsunk. Nagy úr itt a muszáj.
Királyi kegyelmed ránk itt nem érvényes.
Ki rajtunk gazdagszik, az az igaz, s erényes.

Mátyás király: Mi, Mátyás király, Istennek kegyelméből,
                          Magyarok király, hevítve erénytől:
Válaszunk kendetek, írásban találja.
Mindenféle képpen az igazat állja.
Menjetek, s éljetek mindvégig a hitben:
Mátyás igazságos, s jutalmaz főképpen!

Regélő: Könnyebb lett a szívük, lelkesült a lelkük,
Nagy Mátyás királynak áldása felettük.
Meggyőződhettek: az igazság kiderült.
Megyerre, Izsapra újra szép fény derült.

Batár és kocsisor feléledt harmadnap.
Díszes főúr, vitéz, huszár, mind életre kap.
Mátyás a király, imígyen parancsolt:
Pozsonynak várába küldte a kocsisort.

Mátyás király: Jer be János huszár, mondanék valamit.
                         Jó volt itt Megyeren, látnom kell továbbit!
Kösd el kedves szolgám a lovam kantárát!
Meglátogatom most Pozsonynak hős várát.
Kár, hogy ezt a tölgyfát magunkkal nem vihetjük.
Egyet tudunk csupán: emlékké tehetjük!

(zenei betét – furulya, csörgődob )

Regélő: Megyernek határát koratél meglepte,
              Mezőket, erdőket hólepellel fedte.
Nem csak a hó jött meg, küldönc is érkezett.
Királytól hozott pecsétes levelet.
Zsámbok bíró úr, levelet feltörte,
Tartalmát olvasva, nyelvét majd kitörte.
Diákul volt írás, ki a fene érti?
Pap kéne, vagy mester, ő majd mind megérti!

Zsámbok bíró úr: Gyere édes fiam! Tudod-e az írást?
                               Vagy jobb lenne netán, hogy keressünk egy mást?
Eredj fiam, pap kell! Szaladj hát el érte.
Igyekezetünk így tán jobban megérte.

Regélő: A diáknyelvet itt két ember ismerte:
             A két falu papja meg az iskolamestere.
S mivel papuraság nem volt éppen kéznél,
Sietett is a mester, jobban a szélvésznél.

Összegyűlt sebtében az elöljáróság.
Mindenkiről lerítt a kíváncsiság.
Lássák már levélnek tartalmát,
A megélt sérelmek király-orvoslását.

Üzenetet olvas az iskolamester:
Mivel magyarul ért a jó magyar ember,
Fordítja is buzgón, minden szavát lassan,
Hogy mindenki értse, azért szól hangosan.
De biz a levélnek más az üzenete.
Nem az orvoslásról szól az írás benne.
Megyer küldötteit, Nagyszombat várában
Várja Mátyás király, teljes pompájában.

(zenei betét – furulya, csörgődob)

Regélő: Ezernégyszáz hatvanhat, december közepén,
Zsámbok bíró uram, küldöttségnek élén,
Felbolydultan tesz-vesz, lázas készülésben.
Minden rendben legyen, gondos szerelésben.
Várják őket díszben a királyi szék elé.
Hála, és köszönet száll Nagyszombat vár felé.
Szabók, szűcsök, cserzők, csizmadiák éken,
Formázták, fényezték küldötteket szépen.
Posztók, gatyák, ingek, birkabőr új csizmák,
Szekerek és lovak, mind nagy utat várták.

Magas fal övezi Nagyszombatnak várát.
Ott várta küldöttség a bebocsátását.
Kitárult előttük a várnak ajtaja.
Elbűvölte őket templomi pompája.
Székén vitéz király, méltósággal trónolt,
Körötte főurak. Udvaronc is sok volt.
Küldöttek hajlongva mentek a trón felé,
Jóságos királyunk díszes lába elé.
Úgy mentek előre, mint mentek volna hátra.
Nem mertek felnézni király uraságra.

Mátyás király: Álljon fel kegyelmed, s mind küldöttség tagja!
                          Előttem csak ellen, főt s derekát hajtja!
S mivel tudom, ti mind becsületes ember,
Álljatok cölöpként! Térdelni nem kell.
Halljátok ügyetek milyen sorsra jutott.
Királyi mivoltom milyen döntést hozott.
Pergamentekercsen, írásban a szó,
Parancsom: olvassa fel egészet a Főbíró!

Főbíró: „Mi, Mátyás király, Isten kegyelméből,
                Magyar, Dalmát, Horvát nép, királyi kegyéből,
Zsámbok Ozsvald megyeri, Végh István izsapi
Helységeik nagybecsű bírói, elénk járulván,
Parancsunkat az ő tudtukra adván:
A két helység annyira terhelvén valának,
Rendkívüli adóknak kitsikarása voltának,
Minél fogva azok pusztulásra jutnának,
Ezért a fizetendő adóban azon döntést hozánk meg,
Hogy kegyelmesen azok alól felmentessenek!
Fizetésben és jószágban, határozásunkon túl,
Ne bolygattassanak, és ne bántsanak!
Kelt, Nagyszombatban, Szent Apostol ünnepe előtt,
Hatodik napon, országlásunk kilenczedik,
Koronázásunk harmadik esztendejében.”

Regélő: Imígyen szólott az írásnak szelleme,
               Jóságos királyunk kiváltság-levele.
Nem minden embernek jár ilyen oltalom,
Csak ki rá érdemes, királyi jutalom.
Zsámbok bíró uram vette át az írást.
Nem tudta fojtani szemében a sírást.
Torkában dobogott lázasan a szíve.
Köszönve dadogott a királynak híve.

Mátyás király: Mi a baj, Megyernek hűséges bírója?
                          Mondtam már. Ne térdelj, a kutya nem jója!

Zsámbok bíró: Nem azért térdelek, felséges királyom.
                          Hanem mert mindenért Istenem imádom.

Mátyás király: Nemes e buzgalom, nemes e jó szándék.
                          Az ilyen embernek jár igazi ajándék:
Jutalmul kapod meg, érdemed kívánja:
Falu bírája voltál, s lettél város bírája.
Megyer mezőváros, Izsap meg faluja.
Mától te leszel a két helység nagy Ura!
Csak még egy kérés van: Vidd el e levelet,
János őrhuszárnak! Add át üzenetet!
Mikor gondozta jó kanca lovamat,
Tettre készen leste királyi szavamat.
Neki is jár királyi jutalom:
Mátyási dukátból tarsolyban egy halom!

(yenei betét, Hej rege, rege…dallam síppal, dobbal)

Regélő: Megjött a küldöttség Megyer városába,
              Izsapnak fasoros, ékes falujába.
Odacsődült gazda, jobbágy, és sok cseléd:
Mondják el küldöttek, mi jókat mind elért?
Kell-e ennél jobb hír, a Megyer népének?
Örülhet Izsap is, király kegyelmének.
Itt van a királynak kiváltság-levele,
Népünk iránti igaz jósággal tele.
Mától Megyer város, tölgyfája meg híres.
Felragyogott napja, ragyogása fényes.

János huszár: Megjöttem Julikám, most már tiéd vagyok.
                         Szerető szívedhez, mindig hű maradok.
Kösd fel kedves mátkám, díszes keszkenődet!
Meglásd, nem sokára asszony lesz belőled.

Julika: Kötöm, János, kötöm, aranyos pártámat.
             Vedd magadra te is ünneplő ruhádat!

János huszár: Menjünk a templomba, mondjuk meg a papnak,
                        Hogy szíveink örökre, egyben maradjanak!

(zenei betét – furulya, csörgődob, ének: Hej rege, rege, szép rege…)

                                                     Vége



 



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2019
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2019:

jelige: Viki története

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2019

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.13 másodperc