Június 25-én, a SZMÍT szervezésében a Pozsonyi Magyar Intézetben köszöntöttük fel azokat az írótársakat, akik ebben az évben ünneplik kerek életjubileumukat, 65 évtől felfelé.
A 65 éves Bettes Istvánt Csanda Gábor méltatta:
"Bettesről bizonnyal elmondható, hogy a jó tollú zsonglőrnek, a bravúros Amade Lászlónak, a 18. századi lettrizmus kimagasló képviselőjének utódja. Nem önmagát keresi a versben és a vers által, hanem a versbe szedhetőség határait tapogatja: mi az, ami még nem ária, de már alig-alig magyar szavak rendje. Némelyik verse már címében is hordozza az alatta levők műfaji meghatározását; ilyen pl. a Csalamádévers, idézzük e makarónivers első szakaszát:
„Jedna teta pomätená
Varila čaj mätová
Menta menta menta tea
Ment a hasa tőle”
A 65 éves Balázs F. Attilát Z. Német István köszöntötte:
"Számos alkotó köszönheti neki indulását az AB-ART Kiadó és a Szőrös Kő folyóirat jóvoltából. Rengeteg külföldi díjban és elismerésben részesült, lehetetlenség lenne most itt mindet felsorolni, de a legjelentősebbeket említsük meg mégis: 2011 májusában a kolozsvári Lucian Blaga Nemzetközi Fesztiválon Felrobbant akvárium c. versét olvasta fel magyarul és román fordításban. A fesztiválon a román irodalom fordításában kifejtett megkerülhetetlen és fontos műfordítói munkásságáért megkapta a Lucian Blaga Műfordítói Nagydíjat. Az azóta eltelt időben már begyűjtött egy sor műfordítói elismerést. 2012-ben World Poetry díjban részesül Vancouver-ben, 2012-ben övé a Nemzetközi Eminescu Akadémia műfordítói díja Craiova-ban, 2013 az Antares Költészeti fesztivál különdíját hozza el neki Galac-ban. A Festival Internacional de poesía de Granada fesztiválon 2016-ban 137 költő vett részt a világ 67 országából, ahol Szlovákiát Balázs F. Attila képviselte. 2018 októberében a délnyugat-kínai Guizhou tartományban zajló 38. World Congress of Poets nemzetközi költőkongresszuson vehette át az Irodalom Nemzetközi Doktora kitüntető címet és az ezzel járó diplomát, 2019 februárjában pedig a Hanoi költészeti fesztivál vendége volt."
Poór József köszöntötte a szintán 65 éves Száraz Pált:
"Könyveinek sorát 1999-ben a Kilométerkő novelláskötettel indítja. Már ebben a kötetében, akárcsak a további prózai szépirodalmi alkotásaiban fontos szerepet játszik egy sajátos lírai felhang, a korunkban domináló elidegenedés, ridegség, könyörtelenség, abszurditások ellenpontozására. 2000-es évektől írásai ismertekké válnak a határainkon túli Vár, Agria, Új Forrás, Bécsi Napló, Aranypor olvasói előtt is. A szlovák Romboid úgyszintén közli. Munkáit színesítik kötetbe gyűjtött helytörténeti, néprajzi anyagok. Megálmodott leporellót, és lesz következő is. Így lett zidén hatvanöt. Hat meg öt és az Ő optimizmusa az tizenkettő. Feleség, két gyerek, két unoka és hét megjelent kötete."
A szeptemberben 70. születésnapot ünneplő Tóth Lászlót Juhász Katalin méltatta:
"Tóth Lászlót is irigylem, mert úgy tűnik, az ő napjai nem csak 24 órából állnak. Amellett, hogy ír, szerkeszt, fordít és kutat, abszolút képben van az aktuális irodalmi történéseket illetően. Mindent elolvas, és évtizedek múlva is emlékszik mindenre, amit egyszer elolvasott. Meghatottan pislogtam például, amikor egyszer, nem is olyan régen, az én első kötetem címét említette kapásból, aztán egy 1994-es budapesti könyvbemutatót, és azt is pontosan tudta, hogy Mikola Anikóval együtt kellett volna szerepelnünk ott, de Anikó már nem tudott elmenni. És volt szerencsém látni a könyvtárát is. Életemben nem jártam még olyan lakásban, mint Tóth Lászlóék dunaszerdahelyi családi fészke. Az összes falat könyvespolcok borítják, padlótól a plafonig, egészen lehengerlő a látvány. Addig a napig azt hittem, komoly könyvgyűjteményem van, azóta tudom, mekkora nagyképűség volt ezt hinni."
A 70 éves Ravasz Józsefet, aki nem tudott jelen lenni, Szászi Zoltán köszöntötte. Az elküldött méltatásban a szintén távol lévő Szászi többek között így emlékezik:
"Negyvenedik születésnapod táján kaptad ajándékba a lehetőségeket, az életet újrarendező demokráciát. Innen kissé elváltak pályáink, csak messziről figyeltük egymást, tudva, ki mit csinál s hol tart. Most éppen azon mosolygok, az 1990-ben megjelent köteted hátlapján egy ábrándos tekintetű, pózba merevített, hajkoronás férfiember néz rám, a Főnix Füzetek 22-ik kötetéről, amely akkor 8 csehszlovák koronát kóstált, készült 900 példányban. Hol vannak ezek az aranyidők? Verskötet 900 példányban! Te Dzsézi, hát látod, mennyit változott az idő? Azóta egyetemet végeztél, tudományos fokozatokat szereztél, civilként érdekvédőként dolgoztál évtizedeken át. Írtál és folyamatosan írsz még verseket, s ez jó! Ez jó ebben az egészben, hogy van egy irány, és van egy pálya és szépen kirajzolható."
Idén ünnepli 80. születésnapját Polák Imre és felesége, Olexo Anna is. Sajnos egészségi állapotuk nem tette lehetővé, hogy személyesen részt vegyenek az ünnepségen. Nagy Erika köszöntőjében így méltatta a házaspárt:
"Szerkesztőként, műfordítóként számos kötet kiadásánál bábáskodtak, és mivel akkoriban még nem volt internet, hatalmas tárgyi tudást halmoztak fel. P. Olexo Anna fordította magyarra Zdeněk Miler Kisvakondját, amely több tízezres példányszámban kelt el. Duba Gyula szerint talán ez indította el a cseh mese európai karrierjét. Az elvitathatatlan tény, hogy Szenczi Molnár Albert szenci „ébresztése“ a Polák családban született meg. Úgy jegyezték le, hogy Polák Imre vetette fel, hogy Szenc nagy, de igencsak elfelejtett szülöttjének az emlékét valamilyen módon fel kéne eleveníteni. Nem volt ez akkoriban egyszerű dolog, lényegében nem is az volt a fő gond, hogy milyen legyen a Szenczi Molnár Albert Napok tartalma, hanem az, hogy az akkori politikai helyzetben ezzel a névvel rendezvényt szervezhessenek Szencen. Az akkori megítélés szerint – enyhén szólva – problematikus személyiségként tartották számon, tetejére még magyar is! A meggyőzést Polák Imre vállalta magára, felfegyverkezvén a magyar irodalomtudomány minden hozzáférhető, Szenczi Molnár Albertről szóló passzusával."
Hodossy Gyula megköszönte dr. Molnár Imrénak, a Pozsonyi Magyar Intézet leköszönő igazgatójának, a sokéves magasszintű együttműködést.
A rendezvény másik felében megemlékeztünk azokról az egykori írótársakról is, akik ebben az évben ünneplték volna kerek születésnapjukat:
Karol Tomi irodalomtörténész, hungarológus (1929. október 6. - 2013. március 7.)
Fukári Valéria irodalomtörténész, szerkesztő (1934. december 4. - 2012. február 29.)
Kiss József történész, levéltáros, közíró (1944. április 28. - 2013. szeptember 3.)
Mikola Anikó költő, műfordító (1944. július 29. - 1996. szeptember 21.)
Kulcsár Ferenc költő, író, szerkesztő (1949. október 9. - 2018. március 22.)
