Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige. moira

Arany Opus Díj 2018Madame Klotho* Moira imája


Sorsának fonalát
a gazdasági pangás idején
hozott anyagból, sőt hulladékból is tovább fonjuk.
Celebeknek hozzáfizetés ellenében
cool színekben,
időtállóbb fonalat is tudunk ajánlani.
                                                                                               Az önök Moira kft-je

Csakhogy lányai észre ne vegyék, Madame úgy tett, mintha e korszakokon átívelő reklámszöveg felett mélázgatna, holott titokban az egekhez fohászkodott.
„Magasságos istenek!
Ti, kiket az Ember unalmában és a saját képére teremtett, hogy elszórakoztassátok őt és megosszátok vele magányát,
Ti, kiknek félelmében szövetséget ajánlott, hogy összefogjatok vele a Végzet ellen – ellenem,
Ti, kik a megnyomorítatlan eszmény, a tökéletes szépség, a jóság, a tisztaság és a bölcsesség megtestesítői lehetnétek -- hangsúlyozom, lehetnétek --, mert nem nehezedik rátok egzisztenciális kényszer                                                           (A legtisztább öröm,
a káröröm valahogy azt sugallja nekem, hogy
ebben a strófában jóindulatú csúsztatással éltem, mert igazság szerint
jónéhányotok csillaga leáldozóban van,
így a létkérdés, a lenni vagy nem lenni dilemmája igenis érzékenyen érint titeket.
Ezért, ha már ilyen szépen összejöttünk, hadd adjak nektek egy idevágó tanácsot.
Ha -- mint jól sejtem -- be óhajtanátok magatokat örökre betonoztatni a hatalomba, csak forduljatok bizalommal a maffia helyi kirendeltségéhez! Keresve sem találhatnátok – a bebetonozásban -- náluk lelkiismeretesebb szakembereket...
Elnézést uraim, ha egy kicsit elkalandoztam! Ez már korral jár. Folytatom...)
Ti, kik mégsem biztosítottatok isteni léptéket a tiszta eszmeiségnek, mert az Ember felruházott titeket saját gyöngeségével, jellembeli fogyatékosságaival, és ti nem tudtatok ellenállni a kísértésnek,
Ti, kik csupán azért, mert megtehetitek, minősíthetetlen dolgokat visztek véghez,
Ti, kik féltékenységetekben egymásra uszítotok embereket, népeket, vallásokat és irtóhadjáratokat szerveztek az eszmeidegenek ellen,
Ti, mégis hatalmasok,
halljátok meg egy kétségbeesett anya könyörgését! Adjátok meg, hogy a Mennydörgető Zeusz a fiatalabb lányomban találja meg Vágyának titokzatos tárgyát, s hogy még ma éjjel, mert holnap már késő lehet, és ha kérhetem, akkor hatalmas tüskéjű afrikai akácia alakjában ajándékozza meg őt szerelmével. Ez az egyetlen reményem arra, hogy megóvjam őt és az emberiséget egy újabb katasztrófától“ – mormolta rezignáltan Madame Moira.

Hirtelen megpördült a sarkán, mert érezte, hogy valami történik a háta mögött.
„Már megint mit keresel a szövődében, te emberátka! – csattant fel azonnal a hangja. – Földanyám fogj vissza, mert kárt teszek benne! Hát nem eltépte a kóreai aknamezőket biztosító sorsfonalat. Ha nem ügyelnék minden mozdulatára, akkor már az egész felderítő század az Alvilág folyójának a partján sorakozna fegyelmezetten, hogy átvitesse magát a Boldog Lelkek Mezejére. Én meg szórhatnám a hamut a fejemre a Menedzsment előtt.“
Madame szemei szikrákat szórtak, de máris keményen szorította a markában az elszakadt sorsfonal mindkét végét.
„Istenek, csak ne lennék halhatatlan, akkor most legalább azt üvöltözhetném, hogy te temészeti csapás, te! Sírba viszel az önfejűségeddel...“
Egy kicsit lenyugodott, de a szó továbbra is áradt belőle.
„Tartsd a szád! Most nem vagyok hajlandó az üres dumádat hallgatni. Tudom, hogy te ezt és itt nálunk nem élvezed, mert képtelen vagy magadat önmegvalósítani. Majd sírok egy sort, ha hagysz rá időt. Jó, drágaságom?! Már vagy négyezer esztendeje ezzel téped az idegeimet, de közben egyszer sem vetted a fáradságot, hogy legalább nagyjából körülnézz a világban. Eddigi kiruccanásaid -- engedd meg vén anyádnak, hogy szemtelenkedjen -- nem arról szóltak, hogy te azt és ott az emberek között fenemód élvezted. (Azokról a szerencsétlenekről nem is szólva, akiket társaságoddal megtiszteltél!) Te ma sem nyálazgatod a stílus (de)formáló női magazinokat és semmit sem hallottál a Nagy Átlagossal cinkosan összekacsingató statisztikai kimutatásokról. Ezért megközelítőleg sem tudod, hogy ott manapság mi a trendi és mi nem. Nem is sejted, milyen táblázatba kell foglalni az értelmiségit, a munkást s a milliomost, és mivel kell őket beszorozni, elosztani, esetleg integrálni ahhoz, hogy mutatós átlagfizetést produkáljanak. Nem tudod, mi mindent kell feladnod álmaidból, hogy átlagéletet élhess, és arról sincs elképzelésed, mennyit kell megtagadnod önmagadból, hogy legalább átlagálmaid lehessenek.
Drágaságom! Kölcsönözz nekem hét percet a halhatatlanságodból és én megkísérlem felvázolni neked azt a millieut, ahová vágyakozol... Köszönöm! Mindig könnyekig meghat kendőzetlen őszinteséged. De ma peched van. A „süket dumát“ akkor sem úszod meg!

Mivel Nyugaton a helyzet változatlan, ott a fiatal a huszadik század közepén és később is ugyanazt az amerikai álmot álmodja, amit szülei, nagyszülei álmodtak. Legfőbb vágya az, hogy miután megtapsolta az Amíg az én fedelem alatt laksz és az én kenyeremet eszed kezdetű monodráma utolsó előadását, örökre megszabaduljon az édes otthontól.
A Fiú magára ölti a férfiúi szerepkör kitérdesedett kliséit és -- a lekezelően mosolygó karizmatikus papa mintájára – a bordélyházban nyert rossz emlékű tapasztalata mellé szerez egy jól honorált, öltönyös, nyakkendős állást. Utána rögvest szerződést köt az ördögök legalattomosabbikával és harmincéves futamidőre jelzálog alá helyezi álmait, eszét és egyéniségét, csakhogy megvehesse a fennen reklámozott, előregyártott elemekből összeszerelhető rózsaszín boldogságot.
A Lány anyja árnyékában – meglepő, de úgy látom, hogy nyugaton az anyáknak egyéniség helyett csak árnyék jutott – megtanul vendégűző pudingokat főzni és kiélezett helyzetekben némán a kezeit tördelni.   
Az álom következő fokán a rettenthetetlen pulykavadász szerepébe stilizált ifjú lágy zenei aláfestéssel a telihold ezüstös fényében homoerotikus kitárulkozásra ragadtatja magát barátja előtt... persze, igazad van, ez már a jövő zenéje...tehát megkéri a lány kezét, akinek a jegy-gyűrű láttán rögvest egy mosolygó petesejt csusszan a petevezetékébe. A szófogadó feleség szerepére programozott, szőkére bodorított szende szűz kárminpiros ajakkal igent sóhajt az élrevasalt kérő félénk kérdésére. Ők ketten lesznek azok, akikben testet ölt az eszményi páros, akiket soha nem kísért meg idegen vágy és eredeti gondolat, s akiket még a leendő alkoholisták konzervatív egyesülete is tárt karokkal fogad. Idillikus családi életük keretében felfedezhetik a nemiség zsákutcáinak zegzugos báját és bodogtalanul élhetnek egészen addig, míg az Alzheimer el nem választja őket...
Szerinted ez tragikus?! Ugyan már! Ne használj ilyen nagy szavakat! Hogy ez nem a te ízlésed szerint történik, azt elhiszem. Nézd! Az érintettek nem panaszkodnak, mert biztosak abban, hogy úgy élnek, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva. Nincsenek kitéve a választás kényszerének, mert úgy tudják, hogy méltóbb életforma mint az övék nincs -- a Vasfüggönyön túl élő emberek épphogy csak lemásztak a fáról... Édes lányom! Egyszerűen, szeretik azt, amit szeretniük kell. Ha nekik így jó, nekünk nincs mit ezen morfondírozni!
...Hogy te a „szentszövegből“ amúgy csak a kötőszavakat érted az felettébb elszomorító, de valahogy majdcsak túlteszem magam rajta. Úgy kétezer táján nálunk is bevezetik az internetet, akkor majd utánanézhetsz annak, hogy mi a Nagy Könyv, a Vasfüggöny és a fáramászás. Most ezzel ne rabold az időnket! Mesélem tovább!

Ha a második évezred végén épp arra jársz, az Óperencián és s Vasfüggönyön túl vagy negyven évig egy totális vallásháború  keserű paródiájában gyönyörködhetsz. Megmosolyogtató, de egyúttal mélyen tragikus látni, mennyire képtelen az emberiség túllépni saját árnyékán. A Nagy Világégést követően még ki sem tárul előtte teljes szélességében az új horizont, máris nekilát leszűkíteni azt saját kicsinyességére. A győztes szekta papjai a tévedhetetlenség stóláját nyakukba akasztva azonnal elkezdik kizárólagos joggal forgalmazni az Új Emberhez méltó pozitív kollektív álmokat.
(Aki az ilyen fekete—fehér álmoktól eltérően merészet és színeset szeretne álmodni, annak nagyon el kell rugaszkodnia a valóságtól és számolnia kell azzal, hogy – már bocsánat a kifejezésért -- törvényszerűen pofára esik. Vagy egy szigorúan őrzött műintézet megkülönböztetett figyelemnek örvendő lakójaként tervezgetheti posthumus rehabilitációját, vagy a történések mellékvágányára tolva magányos mozdonyként pöföghet és sípolgathat még egy ideig az arra tévedők nem kis derültségére.)
A hatalmat gyakorlók (egy-két-hár´elvtársurak, nyolc fekvőtámasz kiselvtársúr egészségéért és  titokban három miatyánk a lelkiüdvéért!) azonban hiába gyűrik maguk alá az akkor még gyerekcipőben járó reklámot, hogy népszerűsítse „szépújvilágukat”, csak a pedofília gyanújába keverednek. A „majd mi álmodunk és gondolkodunk helyetted” eddig még egyetlen pártnak sem jött össze maradéktalanul a történelem folyamán. Az  örökre kiskorúsított reklám (csak akkor kapsz zsebpénzt, ha jó leszel!) soha sem lesz képes a szabvány alapján legyártott álmokat csillámló csomagolással egyénileg vonzóvá varázsolni. Így nem marad más megoldás az urak és elvtársak számára, mint hogy felsorakozzanak a számukra egyetlen szalonképes demokrácia, a Teljhatalom fennen lobogó zászlaja alatt. Mindhiába. Az instant álmok fanyar erőszak íze és taszító izzadtság szaga még az „előírt” pozitív gondolkodáson is átüt.
-- Csak nyugodtan szakíts félbe, drágaságom, emgem az nem zavar. Anyád, szerencsétlenségedre, nem felejti szavát és mint a Nagytestvér mindent tud… Igen. Azt is...A demokrácia egy olyan jóvágású félisten, amely leggyakrabban pompázatos délibáb formájában jelenik meg a halandók előtt. De ha megengeded inkább folytatnám…
A jóérzésű polgártársak a lebilincselő alig-fake-szövegeket  -- mindennel számolva -- udvariasan „Kezét csókolom nagysága!“ köszönéssel  üdvözlik és az általuk ajánlott Akármit is minden felesleges morgolódás nélkül megteszik s megveszik (egyebet amúgy sem találnának a piacon – sőt, ha jól utánagondolok,  igazi piacot sem találnának a piacon!). A maszlagot azonban, amivel az Akármi nyakon van öntve -- miután kiselvtárs-úrra lelkesen mosolyogva, nyelvükkel elismerően csettintgetve sokáig ízlelgetik -- visszavonulva az ékes társaságból, feltűnésmentesen kiköpik.   
Hogy te is köpködnél!? Ez több mint biztos! Sajnos, jóanyád nem nevelt illemre. De ha jobban átgondolod, rájössz, hogy ennek a rendszernek az előzővel s az utána következővel szemben van két nem elhanyagolható előnye. Egy. Itt a rossz nevesíthető. Az érintett fél, aki nem fél, pontosan tudhatja, mit nem szabad lenyelnie, ha nem akarja elcsapni a gyomrát.  Kettő. Ha jól látom, és én jól látok, ez az epizód röpke negyven évig tart. Azt, hogy mikor és milyen álarcban tér vissza a történelem porondjára, nem árulom el neked! Úgyis ráismersz!

Drágám! Bírj ki még három percet, máris befejezem!
Majdnem szeméremdombig lemeztelenítve felvonultattam előtted a Nagy Átverés két legszofisztikusabb változatát. Látszólag két eltérő világot, amely azonban a Dzsonikák, Brünnhildék, Ahmedkék  és Levikék úri huncútsága nyomán mégis csupán a szürke szín árnyalataiban különbözik egymástól.
… Mindegy! A neveken ne lovagolj, azok csak állandó változók! Egy szigorúan zártkörű társaságot jelképeznek, amelybe csak olyan kar-izma-ti-kus(s!) szemfényvesztő kerülhet be, aki az ördög aranyhajszálába kapaszkodva
-- bármilyen lapos szemen-szedettet is ejt a bűvészkalapba, abból mindig egy hibátlanul gömbölyű megcáfolhatatlant húz elő,
-- telepatikus képességének köszönhetően pontosan és a legrövidebb időn belül eljuttatja kebel-szövetségesének a következő megnyugtató üzenetet: „Ne izgulj, öcsi! Nem tudod te olyan alantas módon kinyírni az ellenzékedet, hogy én abban kifogásolni valót találjak.”
-- mindent, még egy Béke Nóbel-díjas apáca megálmodta ötletet is képes tömegirtó fegyverként bevetni.  

A két emberöltőnyi intermezzo után az embereknek a tetszhalálból újraélesztett vallások mellett a pénz mentén is újra kell polarizálódniuk…
… Egyem a finnyás ízlésedet! Mikor csaptál fel nyelvőrnek!? Hidd el, nem az ilyen ronda kifejezések miatt fognak morózusan ébredni az álmodók, hanem amiatt, ami előkacsingat mögülük. A váltás szenvedő alanyai ugyan megdöbbennek – „Kecskebogyós holdbéli táj! Hol találok itt magamnak egy puha, vetett ágyat?!” --, de mire felocsúdnak a végre szabadon lélegezhetünk eufóriájából, az átrendeződés már meg is történik. Tanulságos lesz figyelni, hogy a „rugalmasan” alkalmazkodók milyen lelkesen nyújtanak műlégzést az aranyborjúnak, s milyen odaadással maszírozzák majd a nemi szerve tájékán, csakhogy újraéledjen!
A meghitt összekacsintás s összetartozás élményét, az elejtett szavak leporolását és a múlt egyéb csökevényeit az embereknek a globálizáció szent nevében fel kell áldozniuk és meg kell tanulniuk új(?!) módon gondolkodni…
(Nem szívesen mondok véleményt a halandók melléfogásairól, de ennél a – már tisztesség ne essék -- buta törekvésnél csak az félelmetesebb, hogy még az értelmes elmék is megpróbálnak igazodni az ilyen veszélyes áramlatokhoz. Érdekes éveknek néznek elébe, mert az emberek nem azt fogják gondolni, amit a múlt tapasztalata és a saját értelmük sugall, hanem azt, amit a kor szelleme(ssége) diktál!)
Az „idill” amúgy emberigazából csak a harmadik évezred elején tör ki, de akkor aztán mindenki csak azt fogja csinálni, amiben öröme telik. Például a promi a reggeli biozabpehely és a – kiegyensúlyozott nemi életet élő tyúkok tojásából készült – rántotta elfogyasztása után, még mielőtt megnyergeli a további lehetőségeket és elröppen golfozni, a bulvár megrendelésére készítet magáról egy pár jól eladható, szaftosan kompromittáló felvételt. A folklórnak elkötelezett afrikai körülmetélt anyuka, meggyőződésből és örömmel körülmetélteti a kislányát, csakhogy tovább éltesse a haladó törzsi szokásokat. Az indiai árva, hogy beteljesítse karmáját, önként és dalolva szembe köpi magát és harmadszor is éhen hal. Az élet egy képernyőnyi színes reality show-á lényegül…
Kérlek, ne vágj pofákat, nem illik hozzád! Elmondtam neked, mi vár rád odaát, most rajtad a sor. A döntés felelőssége egyedül a tiéd.”
Madame kifulladt a hosszú moralizálástól, de elméje és keze egy pillanatra sem pihent meg, visszafoghatatlanul dolgozott a vész elhárításán. Csontos gyűrűsujjának energikus intésére egy hatalmas vadkan vágódott ki a kóreai katonatábort övező tölgyesből. Maga sem sejtette miért, de makkal tele pofával pár pillanatig vaddisznószemet nézett a megriadt katonákkal, majd felcsapott fejjel és farokkal peckesen elgaloppozott az aknamezők irányába. Sajnos pajkos vidámsága és merész  álmai pár méterrel odább egy egetverő robbanással semmivé foszlottak.
A rémülettől kővé dermedt katonák mintha egy pillanatra magukon érezték volna a párka perzselő tekintetét és jeges sóhaját.
Madame felszabadultan fellélegzett.
„Most aztán pusztulj a szemem elől, te léha! Ha annyira a halandók közé vágyakozol, kotródj, én nem tartalak vissza! Vidd magaddal a nővéredet is! Legalább nyugtom lesz tőletek. Ahhoz egyébként, hogy kicsikard a beleegyezésemet nem kellett volna több tucatnyi kiskatona életét kockáztatnod. Találhattál volna párkásabb megoldást is” – dünnyögte megenyhülten, mert időközben sikerült neki csomóra kötnie az elszakadt fonalat.
„Nem elég, hogy ócska alapanyaggal kell dolgoznunk, még ti is dühítetek” – dohogta már majdnem oldott hangulatban. Monológját mégis emelt hangon fejezte be:
 „Egy dolgot azonban jól véss az agyadba! Nem tűröm el, hogy ugyanúgy viselkedjetek mint a legutóbb. Remélem nem kell különösebben ecsetelnem, miként tört-zúzott nővérkéd egy sikertelen szarajevói kirándulása után, mert az általa becserkészett férfiú végülis rájött kivel áll szemben s félelmében le akarta őt is, magát is lőni?! Persze azt nem sejthette a később hírhedt merénylővé kikiáltott szerencsétlen, hogy Lénát (Lachesist)* nem fogja a golyó, s így az épp arra kocsikázó szegény Ferenc Ferdinand vitte el az egész balhét. Hiába, rossz helyen lebzselni, még boldog békeidőkben is ártalmas lehet az egészségre.  Hogy még hány ártatlan élet ment rá az első világégés során nővérednek erre a kalandjára, arra nem is jó rágondolni.
Erre egyébként csak azért emlékeztetlek, hogy tudatosíthasd, ez a dühkitörés a te őrjöngésedhez képest csak barkaszentelői ájtatosság volt. Azt, hogy mennyien pusztultak el miután szerelmi bánatodban felgyújtottad a Reichstag-ot és pozdorjává akartad zúzni a szövőszékeinket, még senki sem merte összegezni. Ha véletlenül nem lett volna kéznél az a kétbalkezes szobafestő, akire ezt-azt rá tudtam kenni, ezt a melléfogásunkat nem nagyon tudtam volna kimagyarázni az istenek előtt…
Tehát, ha újra felsülsz, amiben egyáltalán nem kételkedem, akkor ott helyben és azon az illetőn fogod kitölteni a bosszúdat, aki lesz olyan botor, hogy veled ujjat húz. A szövődéből pedig ki vagy, illetve, mindketten ki vagytok tiltva két emberöltőnyire. Ezt megmondhatod a nővérednek is, aki, mint látom, reggeli köddé vált, csakhogy ne kelljen a tirádáimat végighallgatnia.”






 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2018
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2018:

Jelige: Pozsonyi metró

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2018

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.16 másodperc