Ócska emlékek, halvány töredékek.

 Hömpölygő porszemek.

 Pókhálós ablakon át leselkedő fények.

 Idegen bolygóról érkezett lények?

 Parányi atomokba öltöztetett kémek.

 Félhomályban alig észlehető rémek.

 Előlük menekülök, félek.

 Padláson ébredek. Ne keress, kérlek!

 Rozsdafoltos lópokróc alá, ha bújok.

 Mégsem!

 Lihegve föl - s alá járok.

 Mily hitvány teremtmény!

 Magamra találok.

 Görnyedten zihálok, izzadok, dúlok.

 Gyötör egy rémálom.Önmagam sajnálom.

 Körmeim csontig lerágom.

 Vágyom, hogy csituljon, s a csönd újra várjon!

 Csak ne fájjon, semmi!

 Ne kínozzon többé senki! Soha!

 Ez a jussod, büszke, nyomorék - katona.

 Rémtetteid átka.

 Sistergő tetemek, széjjelszakadt testek, mind odavesztek.

 Jajveszékel lelkem, halálom nem leltem.

 Csatatéren ömlő vérben, tüdőtépő saigoni térben

 Csak az Istent kértem : vége legyen, legyen végem!

 Megcsonkított népek mocsarából a jövőbe lépek.

 Bár kísért a múlt, de higgyétek,

 Nem ölnék már embert soha!

 Szavam adom, én, ostoba.

Jelige: sesenta y nueve