Leült mellém, amikor már mentem volna. Csak arra emlékszem, hogy zöld szeme volt és nagyon mosolygott. Beszélgettünk. Aztán kérdeztem, akar-e táncolni és persze igent mondott. Nem volt több tizenhétnél. Mégsem érdekelt, hogy kiskorú és nyolc évvel fiatalabb, hiszen ő jött hozzám, na meg a dekoltázsa sokat ígért.

Táncoltunk. Közben megittunk fejenként három martinit, s az előző öt fernettel keverve nekem kezdett beütni. Elkezdtem hát simogatni. Tetszett neki a dolog és fél kettő tájékán erősen átkarolt.

Kimentünk hát sétálni, vagyis inkább csókolózni. A nyelvét a torkomba dugta, de én azt nem szeretem. Észrevette és nem erőltette.  Jól elvoltunk. Nem is mentünk vissza a buliba.

Már olyan három óra volt, amikor elkezdett fázni, s megkérdeztem, hazakísérhetem-e. Azt mondta nem. Inkább jönne velem, ha nem okoz gondot. Persze, hogy nem okozott, az albérlet úgy is üres volt.

(Réka tegnap hagyott itt. Azt mondta, most már végleg, mert nem akarja látni, ahogyan tönkreteszem az életemet. Nem hittem neki, hiszen ötször már elköltözött, s legfeljebb egy hónapig bírta. )

Most már nem is érdekelt. Itt volt ez a csaj, friss husi, aki nagyon akart engem.  Eltaxiztunk a lakásig, majd fent vadító sztriptízt produkált. Kati - mert ez volt a neve, - egyébként gimnazista és persze van barátja. Engem ez különösebben nem érdekelt, hiszen a művészi vetkőzést követően a szexuális étvágya is elkápráztatott. 

Hatkor aztán hirtelen felkelt és bejelentette, haza kell mennie. Csábosan nézett, elkérte a számom és elment. Sajnos a vörös bugyiját is magával vitte.

Én meg addig ott feküdtem az ágyban teljesen lemerülve. Végre újra férfinak éreztem magam.

Aztán kimentem sétálni. Megkerestem azt a játszóteret, ahol gyermekként fociztam. Leültem és elkezdtem imádkozni. Három éve nem beszéltem Istennel, de most elérkezettnek láttam az időt.  Ott ültem a homokozó szélén, az utcán vasárnap lévén alig voltak még emberek. Csak egy kutya ugatott rám, de a gazdája gyorsan elhúzta.

Fél kilencig ültem ott, aztán elmentem a bevásárlóközpontba. Éppen nyitásra értem oda és vettem magamnak egy új kabátot. Piros volt. Kezdtem nagyon álmos lenni, ezért hát bementem a kávézóba és rendeltem magamnak rögtön két fernetet. A pincérnő csak nézett rám, de nem szólt semmit. Megittam, majd hazamentem. Nem tudtam rögtön elaludni.

A holnapra gondoltam, meg Katira. Arra, hogy ha minden jól megy, akkor egy hét múlva már nem lesz péniszem. Fél év múlva pedig olyan leszek, mint Réka vagy Kati.

Talán Kati leszek. Ez a név tetszik.