A színvonalas rendezvénysorozatot megnyitó irodalmi tanácskozáson a vendégek és a részvevők kegyelettel adóztak a tragikus hirtelenséggel elhunyt S. Benedek András emlékének. ĺ, mint ahogy Vári Fábián László mondta, fontos egyénisége volt a határon túli magyarok irodalmi találkozóinak. Hiányát nemcsak Kárpátalján érzik meg, hanem az egész Kárpát-medencében. Egyike volt azoknak, akik nemcsak hirdették, hogy az anyanyelvünket nem elég megörökölni, megtanulni, hanem művelni is kell. Ha ezt elmulasztjuk, ellaposodik a nyelvünk.
    A magyar nyelv évében, a 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferencnek, a magyar felvilágosodás, a klasszicizmus megtestesítőjének, nyelvújítónak az emlékévében csak ''jót s jól” lenne kívánatos cselekedni, mondta köszöntőjében dr. Koncz Gábor, az MKA igazgatója. Évente mintegy 150-160 rendezvényt tartanak a történelmi, felújítás alatt levő székházukban, a Budai Várban. Valamennyi a magyar-magyar párbeszédet, a régiók és kultúrák találkozását szolgálja. Tőkéczky László szerint a nagy átalakulás nyertesei a peremre sodródottak lesznek. Bevezető előadásában kitért a multikulturális lét pozitív és negatív hozadékaira is. Félő, hogy ellaposodáshoz vezet a multikulturalizmus túlhangsúlyozása. Isten teremtményeiként mindnyájunknak lenne küldetése, feladata. Beszélt a nyelvek célszerűségéről, hiszen ahány nyelv, annyi szellemi otthon. Általuk sokféleképpen lehet kifejezni érzéseinket, gondolatainkat. Az angol nyelvet pl. sokan beszélik a világon, de kérdés, hogyan. Megítélése szerint felszínesen, sivár szókinccsel.
    A kerekasztal-beszélgetésen a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula bemutatta a Katedra és a Lilium Aurum folyóiratot, az erdélyi Szilágyi István beszélt a Helikonról, a kárpátaljai Dupka György az Együtt folyóiratról, az Intermix Kiadóról. A Kárpát-medencében rangidős, legrégebb idő óta folyamatosan megjelenő, 75 éves Hidat Bordás Győző, a vajdasági Forum Könyvkiadó szerkesztője méltatta, Sutus Áron a Symposiont, Sándor Zoltán és Csík Mónika pedig a Sikoly folyóiratot mutatta be. A Horvátországból, a Drávaszögből érkezett Csörgits József a Gyepű c. folyóiratról beszélt, amely az Alsó-Baranyában és Dél-Baranyában élő, mintegy 16 ezer magyar hagyományait ápolja. A szlovéniai, muravidéki Bencze Lajos a Muratáj, Zágorecz Csuka Judit pedig a Lindua (Lendva latin neve) c. kétnyelvű, szlovén és magyar folyóiratot mutatta be. Az anyaországi folyóiratok közül a Zempléni Múzsát Bolvári Takács Gábor, a Partiumot Felhős Szabolcs ismertette, a könyvpiacról, a könyvipari szennyről (a megjelent könyvek mintegy 80 százaléka az, szerinte), az értékes olvasmányokról Pécsi Györgyi beszélt.
    Megannyi kibeszélésre váró témát hozott felszínre az Irodalmi kávéház, a Peremvidékek magyarsága, az Anyád nyelvét bízták rád a századok címmel megtartott beszélgetés. Megváltozott, ''mintha-világ”-unkról, a másság értelmezéséről, megéléséről, az egymásnak feszülő ellentétekről, az oktatás, a nevelés kérdéseiről beszélve Seres Zsuzsa, az MKA igazgatóhelyettese feltette a kérdést is: miért távolodunk a valós világunktól, miért ódzkodunk a túlélést, a megmaradást, a közösséget erősítő megmozdulásoktól? Mit vállal ebben az anyaország, és mit a határon túliak? Mit tehetünk a kultúránkkal, az irodalommal múltunk vállalásáért, jelenünk és jövőnk érdekében?
    A Déli végeken címmel Hódi Éva Tünde foglalta össze édesapja, Hódi Sándor tanulmányainak, kutatásainak mondanivalóját. Az utóbbi években számos szempontból vizsgálta a vajdasági magyarság tudatának fejlődését Trianon árnyékában, ''nyolcadik kisebbségben”, megalázott sorsban, a világ közönye közepette.
    A hozzászólók többsége hiányolta, hogy a fiatalok - tisztelet a kevés kivételnek - miután bemutatták folyóirataikat, távoztak a találkozóról. Jóllehet a felvetett témákról velük együtt kellett volna beszélni, mert tőlük függ a jövőnk. Mindennapjaink igényelnék a szociográfiai műhelyeket, de Dudás Károly szerint a Délvidéken-Vajdaságban a fiatalok nem mutatnak kellő érdeklődést iránta. Nekik kellene folytatni a korábbi nemzedékek megkezdte kutatásokat, vizsgálódásokat. Még mindig tabu témának számítanak pl. az 1944-45-ben történt megtorlások, habár Matuska Márton jóvoltából már az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején megjelentek az első megrázó vallomások. A szembenézést, a megtörténtek vállalását is szorgalmazzák, de többnyire a máig kísértő, fájó emlékeiket mondják el az idős túlélők. Teleki Júlia Hol vannak a sírok? c. dokumentumkötete több szempontból is jelentős. Élő történelemkönyvként hat mindazoknak, akik kezükbe veszik. Meghívott vendégként a szerző beszélt harmadik, saját kiadásban megjelent kötetéről, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának a II. világháború utáni golgotájáról: a kivégzésekről, a lágerba hajtásukról, a vagyonuk konfiszkálásáról, kollektív bűnössé nyilvánításukról, az első megemlékezésről a sintérgödörnél, a Vajdasági Képviselőház próbálkozásairól, hogy a szerbiai parlament törölje megbélyegzésüket és rehabilitálja őket... Koncz Gábor megrázó előadása után a résztvevők elénekelték a XC. zsoltárt. Az MKA hamarosan lefordíttatja angol és francia nyelvre Teleki Júlia legújabb könyvét, s eljuttatják az Európai Parlament minden képviselőjének. Úgy vélik, maradéktalanul fel kell tárni a Kárpát-medencében 1944-45-ben történteket.
    A XIV. Kárpát-medencei napokat ezúttal is több kulturális rendezvény kísérte. Szabadkáról bemutatkozott a Hungaresca együttes, Balogh Valéria (Bácskertes) és Baráth Sándor (Magyarkanizsa) balladákat adott elő. Dinnyés József S. Benedek András megzenésített költeményeivel emlékezett a költőre. Bálint Márta színművész előadta Székely János 677 sorát. A galériában Józsa Judit kerámiaszobrász Magyar táncok c. kiállítása nyújtott felejthetetlen élményt az érdeklődőknek.

STANYÓ TÓTH Gizella
Hét nap (Vajdasági magyar hetilap)