SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Gerbera

Éjjel álmot láttam, temetőben jártam
A sírok között némán bandukoltam.
A Hold fénye, mint fátyol a márványsírköveket
Takarta be lágyan, mint múltat a jelen.

Olvasom a neveket, csupa idegen szó
A sírhantokat nézem, egy sem nekem való.
A nevemet kerestem és a nyughelyemet
De semmit sem találtam, így hát tovább mentem.

Tovább mentem a néma sírok között
Kísérőm nem volt, csak a szél süvöltött.
A nevemet hallottam, sugta a fülembe
Egy árny tünt fel elöttem, s intett, hogy kövessem.

Engedelmeskedtem e felsöbb hatalomnak
És amit kerestem, végre megtaláltam.
Egy széles és mély gödör tátongott elöttem
Ez lesz az otthonom,a végsö nyughelyem.

Megszédült a fejem, és a lábam már lépett
De villant egy lidércfény, s ez magamhoz térített.
A földön egy fejfa, durván megfaragva
A kezembe fogom:a nevem van rá írva.

Alatta a dátum, születésem éve
Honap és nap nem volt örömünnep.
Alább egy más évszám, megborzong az ember
Olvasnám,de a holdat egy felhö takarja el.

Sötétség borul ismét a titokra
De elvonul a felhö, s a hold ujra fényét ontja
Látom már igen:ez halálom dátuma
De a pillanatot zavarja meg az ébresztőóra.

Verejtékben úszom, csak álom volt az egész?
A temetö, a sírok, árny,halál és születés?
De vissza térek én még ebbe az álomba
Addig legyen titok halálomnak napja.