SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: alkony

Ó áldott természet, csodáid bűvölve figyelem
Tájaid éke vonz, elcsábít szüntelen
Gyönyörű alkonyok pirosló ég alja,

Szikratüzet szóró nyári nap hajnala
Téli délutánok csendes hóhullása,
Nyári forróságnak tikkasztó világa
Tengerek morajló, s szelíd hullámzása
Erdei szál fenyők kecses suhogása
Esthajnal lágy szelének az érintése
Az édes anyaföld ringózó vetése
Utak hangos zaja, madár csicsergése,
Májsi lágy eső csendes csepegése,
S mind az, mit magadban elrejtesz természet
Minden csodád bűvöl, kínálva sok szépet,
A gyönyört az élményt, mely mindebből fakad
S melyért csodálatom soha nem is apad
Mert szüntelen dalolom én tovább is a szépet,
Dicsérve az általad alkotott egészet
Hisz áldott ó természet minden diccsőséged!
S ámulatra méltó minden alkotásod,
Melyekkel, s általuk e világot áldod
Szétosztva szépséged ezüstös fényeit,
Melyek ragyogása szíveket lelkesít
Mindezért csodállak én is oly lelkesen
Ezért vagy gyönyörű, csodásan szép nekem
És azért, mert bármikor változtathatsz modort,
Felvéve új arcot, eldobva a komort,
Már kacéran bűvölsz szépséged kitárva,
Ügyelve, ne legyen a világ kopár, sivár, árva
De illatod fényében fürödve szüntelen,
Te gondoskodsz arról, viruljon ékesen
Ezért kell, dicsérje mindenki mit nyújtasz,
Mert az érző szívben új tüzeket gyújtasz
És megnyugvó érzés tölti a lelkeket,
Ha csodáid felett ámulhat szerfelett.