SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Aranynyelv

            Napfényes élet, vagy katakomba?
           Szófajok, álljatok csatasorba!
           Igék, a vezényszó jöjjön tőletek:

            „Főnevek, rajta, gyülekezzetek!
           Határozószók és ti, számnevek,
           A főneveknek segítsetek!
           Névelők, legyetek pajzsok,
           És utóvédek, ti névutók,
           Ne legyenek a seregben
           Megalkuvók és megfutók.
           Ha kell, a főnevek helyére
           Névmások, bátran álljatok,
           Kötőszók és igekötők,
           Szent köteléket alkossatok!
           Módosítószók, ügyeljetek, ha
           Valakit a hév elragad,
           Az igazságnak isteni medrét
           Elhagyni nekünk nem szabad.
           S ti, indulatszók, legyetek némák,
           Ha szitkot szórni volna jó,
           Ki nyelv ellen indít harcot,
           Az így is, úgy is alávaló.
           Melléknevek, ti osszátok majd
           A hősöknek a rendjelet,
           Ha összefogunk, nincs oly erő,
           Mely legyőzné e sereget.”

           Verjétek vissza a támadókat,
           Ne öljetek, csak védekezzetek,
           Hadd tudják meg ott, Bratislavában,
           Hogy nektek van érző szívetek.

                   *
           Csillagok, csillagok,
           Szépen ragyogjatok,
           A nyelvostromlóknak
           Példát mutassatok:

           Mind a két anya
           kitárt karokkal
           rohant a maga
           gyermekéhez:
           - Szelim!
           - Jancsikám!
           S letérdeltek a
           gyermekükhöz,
           ölelték, ették,
           csókolták őket…

           S amint könnyes szemmel
           Összepillantottak,
           Felálltak, s békésen
           Kezet szorítottak.

           Szlovák anyácska,
           Magyar anyácska,
           Pillantsatok végre
           Ti is már egymásra!