SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Jelige: Fénykép után szabadon

(ránkharapott a rendszer
terád meg rám is
pedig se te se én
meg a többiek se
nem voltunk gengszter
szerepre hitelesítve)

guruló idők
vitték a bennem dúló erőt
tudtam én
milyen lehet

ott az ég
a mindenek felett

szóval ott a por orromban
aratás közbeni
tele révedő
karsztos erdő takaró illatával

ott ballagunk
volt-e bennem sör nem tudom
talán nem mindig ittam
bár sokszor csak úgy lehetett kibírni
a vasbetonból öntött jelszavak
nyomását

ja hogy igen
ott ballagtunk a porban kézenfogva
kivel is
csak a Chesterfildre emlékszem Eszterre nem
ugyan mi lett vele
a kék csukámban csámpázom
sétálok vele
meg együtt még annyian

minek szerettél ott és akkor
matatva kezemben
minek hittem
van ég
nyitva áll kapu ott
göndör fürtöket kócoló lények
ringatnak

zene

a nyár más idő
az idő meg más nyár
ki tudja

hát gyerünk csak sétálva vissza-előre
ki tudja kivel kéz a kézben
kék csukában porban nyári napsütésben
egy karsztos erdő illatával takarózva
hideg a harmat

ellenzékinek tűnő szakállainkkal
talán tüntettünk
hajunk lobog de miért is ne
ha fúj a szél
válltáskáinkban versek ülnek
zsemlék meg diszkrét palackok
tartalmuk
a legkeserebb viszonylag olcsó gömör

mintha írók költők lennénk
vagy tényleg azok
nem is gondoltuk
egyszer visszanézhetőek leszünk
nagyok
azok voltunk

nem tollas méla bábnak látlak
nem kőbe sulykolt fájdalomnak
kinek lábára viasz csorog
sovány vigasz
azt hinni
emel a repülés

van bocsánat

egy villanyoszlop ott a háttérben
zománc biztosítékok
kiégett éjszakáinkba ilyennel visznek fényt
bennünk most már kövek keresnek helyet
peremével irányít az út

baktatunk
reggel járunk ott este járunk ott
az agylele lel megint felénk utat
egy lépés egy ugrás

(baj csak akkor baj csak akkor
ha Bajcs
ha kilépsz
a szikrákat maga előtt terelő
nemzetközi gyors elé)

sírsz most
nem baj az
zárt az ég

tárt a föld

a mágus háztűznézőbe poroltóval jár
garabonciás mondja
nehogy már
elhidd minden rendben
bohócok áldoznak bukfencet hánynak
állomási klozetten az utolsó féldecitől

van folytatás is

hátul sátrak
kívánatosságuk mulandóságát még nem sejtő
fiatal lányok
kandikálnak
törött betonblokkon ülünk
napszagú vagyok érzem napszagún
izzadt
lengedezz gulyás sör cigaretta tábortűz
esőre éhes júliusi karsztos erdő
cipők bomló rendszer szaga

erősek voltunk
ittunk reggelre erőset is
esőre nem állt
voltunk tucatnyinál több
elme

félelmet húz le ránk
gonosz szél
majd hívás érkezik
keresnek
ha tudtad
le kell zuhanni
minek hagytál engem elrepülni

a hívásnak vége

nem emlékszem
miről beszélünk
kivel sétálok
milyen az idő
nyár van
por meg július
cigim fogyóban
honnan veszem
Chesterfieldet szívtam
hiszen akkor még nincs ilyen
fáradt vagyok
72 óra ébrenlét nem hagy aludni

van amit most sem tudok
tulajdonképpen csak
kék vászoncsukámra emlékszem
jobb lábam kisujjánál ahogy éppen kilyukad
mikor belerúgok egy kőbe
utamba akadt

nem vagyok már meg
kinek mondjam el
megégetett
de megérte

utána röggé válok