Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Június
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 27544
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Pulzar - Anyámok számozatlanul

Arany Opus Díj 2009/részlet/

anyám hallgatott amikor apám az első közös napjukon levélben küldte el az ő- mármint az anyám apjának -apák néma  párbeszéde mily szép is tud lenni- az odaégett pirítóst hogy a lánya milyet tud meg hogy a szoknyája hossza se jó és a paprikát se úgy kell vágni - igaz hogy kezdetnek abban az évben a görög szigetek pálmái alatt hevertünk és aztán úgy ettük sorba a szigeteket mint más a hidegtál darabjait mondjuk a  Kanári-szigetek lennének a cseresznye vagy körtefalat  Dominika az aszpikos sonka  Mallorca valami komoly töltött hús egy olasz nyaralóhely az ananász- 
nem jól mondod szólt közbe apám hideg nem volt épp ellenkezőleg  muszáj ebbe is beleavatkoznod? kérdezte  volna az anyám de hallgatott és még mindig hallgatott amikor apám mindent megtett hogy ne lehessen gyerekük s macskák hevertek az ágyukban mert azok  nem annyira csinálnak felfordulást a házban  -azt hiszem szerettem is- így anyám aki végül is belement a játékba hogy halvány- vagy sötétlila legyen-e a függöny  és negyvenféle árnyalatú blúz lógott a szekrényében függönyök árnya borult az életemre – így anyám s a pesti utcán a libamáj csak ráadás volt a vásárlás után
és aztán felhívta Mike-ot... /na de ki az a Mike?/
később a macskák kimúltával  apám még egy kutyát se enged  venni és olyan totál egyedül van az anyám
én tulajdonképpen nem születtem meg...

anyám totálisan  egyedül volt
anyám tulajdonképpen szeretett egyedül lenni



 az öreg hölgy anyám fején rugóként ugráltak a hajtincsek ahogy beljebb taszigálta a hűtőszekrény polcaira az éltelt  ágaskodott hogy az edények minél kedvezőbb elhelyezést kapjanak nagy rendezgető volt  apám még nagyobb kiválóan a el tudták választani egymás polcait egymástól a polcok meg mit sem sejtettek az egészről csak úgy ott voltak nem tudhatták hogy két öreg ember szeparálja az ételét s vele az életét  – kis szeparéban edénymenüett vagy mivel anyámnak kedvence az operett lehetne edényben elbeszélt vígoperett 
hétre várta a fodrásznője akivel mindent meg lehetett beszélni apámnak erről sejtelme sem volt s a tincsek igazításra vártak



Anyám a szultán kedvenc táncosnője volt és tulajdonképpen a szultána is kedvelte, mert tudta hogy ha fenséges urának jó kedve van, jó az az egész udvarnak, a leigázandó népekről nem is beszélve.          Hisz a kellemesen eltöltött éjszaka után a szultánnak se volt akkora hadakozhatnékja, fellélegezhettek hát egy kicsit a leigázandó népek
Így múlik néha országok és birodalmak sorsa egy-egy táncosnőn.
Öregkorára pocakot növesztett,  tánc közben finoman rezgette a háját,  és el-elszívott a szultán többi volt táncosnőjével- már aki még élt- egy pipát. Magával meg békepipázgatott. Oh, az a sok selyem- sóhajtotta időnként.



Anyámnak álomgyára volt. Csak úgy ontotta- öntötte a mindenféle álmokat. Hajnalban kelt, bekapcsolta az álomgépet. Tíz óra tájban már futottak a szalagon a megrendelésre készült álmok. 
Kedvence volt a zöld alapon fehér vagy rózsaszín pöttyös, vagy virágos álom. És ha virág, akkor kicsi. Ilyet sokszor csinált csak úgy a maga örömére. 
Néha a Lumiere fivérek is benéztek hozzá, és álmélkodva rázogatták a fejüket. Arról nincs tudomásom, hogy ők is adtak-e álomügyi rendelést, ám lehet. Nincs kizárva.
A legextrább, vászonra vetített álma sárga délvidéki forróságban gabonamező felett lebegő óriási színes lepkék, szitakötők, miegymás. Aki közelebb hajolt, csak az látta , hogy a gabonatáblában elbújt gyerekek eregették vékony, észrevehetetlenül vékony zsinegen őket. Jobbról réges-régi kőfal szegélyezte az utat, és málladozó kőlépcsőkön lehetett feljebb jutni, beljebb az álomba. Aki elindult, talán egy fehér oszlopos várost talált a lépcsők tetején, talán narancsligetet, csak ehhez el kellett indulni a lépcsőkön.
Aztán volt ám úgy, hogy félbehagyta az épp készülőben levő álmot, nesze nektek, rendelők. Különösen egy világoskék álomért kellett sokáig noszogatni. Ültek az felhők az égbolton, a népek meg csak várták a  jó kis nyári reggelt, erre csak nem jön, anyám még mindig mogorván gubbasztott a gépe mellett, mit akartok már, nincs kedvem, de hogy nekünk kell az az álom, nem érted, kell, hogy világoskék legyen a reggel. Hagyjatok már. Mért mindig tőlem várjátok a jó reggelt, csináljátok meg magatoknak. A népek tanácstalanul toporogtak egy ideig, aztán anyám nagy nehezen feltápászkodott, odament a géphez, és lassan elkezdte tekerni a kart. Mint a tészta, jött elő a világoskék vászonlap.Az emberek megnyugodva széledtek szét.     



A művésznő anyám színpadi beszédén  néha érezni lehetett bizonyos hehezetet, mondjuk k helyett becsúszott egy kh-alóz, de csakis a színpadon és csakis felfokozott izgalmi állapotban. Mondták neki, hogy szokjon le róla, ő meg hogy próbálja, és amikor sokadszorra  unszolták, hogy mi lesz már, mikor mond egy tiszta k-t, ő csak kifakadt, hogy a kurva életbe, hát nem mondom, hogy próbálom? Mire a jelenlévők tapsba törtek ki és bravóztak, hogy látja, ez egy gyönyörű k hang volt. A színésznő anyám haja  aznap  csatakos csutak volt , és legfőképp ez idegesítette.



Az egyik anyám már öregecske lévén, naponta telefonált a barátnőjének, hogy melyikük tudja megrágni a kenyeret. Mindennapi kenyerünket add meg, Uramisten, de lehetőleg puhát...Ajánlanám a tejbe áztatottat, édesem, mondta egyikük némileg fogatlanul. Régebben sokat jártak együtt moziba.

Egy időben a színes inges úripubik tetszettek neki, különösen a zöld ingekre harapott, mintha füvet látott volna maga előtt. Lehet, hogy anyám fűhiányban szenvedett? De akkor mi van az őszibarackvirág-jellegű ingekkel, a banánsárgákkal, az égkékekkel stb? Jó kérdés, -mondaná anyám banánt majszolgatva egy barackfa alatt. Ami meg az ég alatt volt. Jó kérdés, csak felesleges.
Tetszettek. És akkor mi van?









Lány-anyámat egyszer a büfében, miközben a reggeli kávéját itta, fel akarta szedni egy feltehetőleg német pasi. Merthogy német újságot olvasott, és ki olvasna reggel német újságot, hacsak nem német.  . Anyám csak ült ott a kis barna pulóverében, iszogatott, a pasas meg nézegette. A lány- kicsit rémülten- hagyta, nem nézett vissza, de azért látta, hogy vékony, enyhén kopasz, elegáns. Olyan üzleti tárgyalás előttinek nézett ki. Nem mellékesen, anyám is üzleti tárgyalás  előtt volt. Kettős érv szólt hát az  „Ismerkedés üzleti tárgyalás előtt“ rövidnek ígérkező fejezet mellett.  Na nem. És ha perverz szadista? A világ tele van perverz szadistával. De tényleg. Igaz, az aktatáskája nem úgy nézett ki, mintha bőrszerkót rejtene. A pasas kávéját megiván, felállt, húzott az ajtó felé, még egyszer visszafordult, hátha a lány  pillantása maradásra biztatja. Hát nem. Ennyiben maradtak. 

Lány-anyámat másszor a büfében, miközben a déli kávéját itta, fel akarta szedni egy feltehetőleg spanyol pasi. Merthogy spanyol újságot lapozott, és ki lapozna délben spanyol újságot, hacsak nem spanyol.  Anyám csak ült ott a kis kék pulóverében, iszogatott, a pasas meg nézegette. A lány- talán a kék szín tette, de nem volt megrémülve, nem nézett vissza, de azért látta, hogy vékony, barna bőrű, jóképű. Um bessito por favor?- lépett hozzá a pasas, remélvén, hogy anyám nem fogja érteni, legfeljebb időjárásról való csevegés nyitányának tartja. Szerencsétlenségére azonban anyám egyetlen és kedvenc spanyol mondatára talált rá, amit még bébiszitter korából ismert. No honey, there is no chance for you.- felelte az én anyám. Aki kiválóan beszélt angolul. Ennyiben maradtak.

Lány-anyámat később, és megint csak a büfében, ahol az esti kávéját itta, /miért nem ment már másik büfébe/, fel akarta szedni egy feltehetőleg olasz pasas. Merthogy olaszul beszélt, és ki beszélne este
olaszul, feketén hajúan, olyan feketeformán- majdnem mint Mátyás fekete serege- , hacsak nem olasz. Talán a fehér szín tette, amit este a lány magán viselt, de az olasz rögtön hozzá lépett, és meghívta a kertvendéglőbe egy italra. Talán filmrendező, gondolta  anyám, és elment vele egy italra. Ahogy ültek a nádfonatú székeken, anyámnak egyre ismerősebbnek tűnt az arc. Jé, hát ez a bátyám,- kiáltott fel.
Si,  signorina .-bólintott a férfi. Sötétedett, és ők ketten fehéren-feketén egyre jobban néztek ki. Meg is bámulták őket a járókelők, igen, filmrendező és színésznője volnánk most, hölgyek és urak – bólintott  feléjük az anyám. Élvezte a sikert.
 
Anyámat  egyfolytában fel akarták szedni mindenféle nációk, csak épp angolok nem. Pedig angolul kiválóan beszélt.  Véletlen volt talán?   




















Anyám egyszer a férje, aki nem az apám volt, keresésére indult. Akkoriban az északi hadjárat volt folyóban, inkább folydogálóban, és három hete nem érkezett már semmi hír. Vándorlása során el is ért a déliek hadiszállására, hogy érdeklődne a férje felől. Mutattak erre neki tíz fejet, melyik lenne az övé. Megtalálta. Mondták, viheti. Vitte, csak még mielőtt kiért volna a palotából, őt látta meg a fővezér fia, maga is Mór. És most már őt vitték. Így lettem a mórok vezére fiának fia. Anyám  érthető módon nem állt közeli kapcsolatban az apámmal, aki nem a férje volt.



Apám jó volt, anyám jó volt,  hogy lehettem én volna más?- mondta a jóanyám. Jóapám meg variált: -  Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Onnan kaptam azokat a széles pofacsontokat. Farcsontjaimban meg ott az egész Kárpát-medence. Szláv lágyság,  hetyke magyar csontkiállás stb.
Túlzás, drágám, maga mindig túloz, hisz ki se mozdult a falujából. -mondta Jadviga Ondrisnak, aki már nem tudott mit kitalálni, hogy érdekesnek tűnjön a nő előtt. -  Igen, de  a hódítók, tudja, a hódítók. Hódítson csak, drágám,  hódítson.



Anyám mindig csinált valamit. Úgy konkrétan. Apám pedig ezt cefetül, bőszen, dühödten unta. Hogy mikor figyel már rá, hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra. Hazajött a gyárból, cipője, nadrágja csupa zsír-kosz,   anyám meg csak mosott, mosott, berakta hát apámat is a teknőbe, kimosta ruhástul -bőröstül, hisz figyelek nem?, pedig csak inkább automata mosásra volt beállítva a karja, aztán felcsipeszezte a padlásra száradni, most magát viszem nem?, terítés előtt megrázogatta, apám hagyta, ki is vasalta szépen, mutasd csak magad,  látod milyen szép lettél. Apám közben el-elbóbiskolt,  a végén anyám már félálomban tette ágyba. A cselekvéssor szerelmi vallomásként is felfogható... 




A nő pontosan emlékezett rá, hogy mikor szeretett ki a gyermeke apjából, legalábbis később így mesélte. Pontosan tudom, mikor szerettem ki belőle. Az ágyban voltunk, a lábfejemmel simogattam a talpát, ránéztem, s egyszer csak volt szerelem,  nincs szerelem. Ő persze rögtön megérezte, - így az anyám, - és rögtön zokon is vette. Hát hogyne, képzeld el, az ágyban vagyunk, én meg ott premier plánban kiszeretek belőle. És halvány fogalmam sincs, hogy miért éppen ott. Miért nem a kertben, az utcán, a mozgólépcsőn. Na mindegy, akkor délután, amikor épp tele volt fénnyel a szoba, az aranyéremre, amit a nő átnyújtott a férfinak, az volt írva, már nem szeretlek. Nyertem már jobb dolgokat is, gondolta apám, és felhúzta a farmerét. Az udvaron egy kismacska felcsapott farokkal sétált, élvezte a jó időt.


     

Amikor apám  még mindig csinos ujjai az öregség tétova köreit írták a levegőbe, anyámnak rá nézve az jutott az eszébe, hogy még mindig milyen csinos ujjai vannak, és viszonzásként kenyérmorzsákból csinált kis alakzatokat neki. Anyám apám ujjaiban gyönyörködött, apám a konyhaasztalon kirakott galacsin-négyszögekben. Galacsin-galaxisban játszott a két gyerek, kuncogva játszottak a bolygójukon, ahova idegeneknek már nem nagyon maradt belépés. Idegeneknek belépés tilos vagy ritkán adatik.



az én babám egy fekete nő gajdolta apám Pest utcáin jaj belehalok azokba a fekete szemekbe nézz rám csillag  mer belehalok az én babám egy tündéri szőke baba énekelte az ablak alatt apám és még a szóismétlés se tartotta vissza- felhúzom és jön-megy beszél  csak egy pillantást mer belehalok  mit szórakozol itt nekem hát nem látod a vörös loboncomat vörös vagyok emelte be magához az apámat a nő  és lettem én      

anyám pedig váratlanul kékre festette a haját apám fehérben úgy csaptak össze mint két üveggolyó az udvar porában vagy rózsaszín tenyérben apám mint üveggolyó anyám szintúgy a kora nyári hőségben az udvaron gurultak egyik a másikat jól oldalba koccantotta ez az én helyem ez az én felem aztán megint egymás mellett gurultak egy ideig és a fapalánknak ütődve lassú rezgésekkel  álltak meg











 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2009:

Jelige: Pablo Tevel - Kabaré - avagy a por tragédiája

Hír értékelése
Értékelés: 3
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc