Az SZMÍT égisze alatt indult új irodalmi folyóirat a hazai szerzőknek szeretne publikációs teret biztosítani
Mindössze pár napja került ki a nyomdából a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) szép kiállítású, vadonatúj irodalmi folyóirata, az Opus, amely a tervek szerint kéthavi lap lesz. Arról, milyen elképzelésekkel indították útjára az Opust, Hodossy Gyulát, az SZMÍT elnökét kérdeztük.
MISLAY EDIT
Mi inspirálta az SZMÍT vezetőségét, hogy új irodalmi lapot indítson? Hiszen, ha jól számolom, négy hazai magyar irodalmi lap – Irodalmi Szemle, Kalligram, Partitúra, Szőrös Kő – is megjelenik.
Pontosabban megjelent. A Szőrös Kő kiadása ugyanis ideiglenesen szünetel. Hét éve, amikor elvállaltam az SZMÍT elnöki posztját, készítettem egy „álomlistát”, hogy elképzeléseim szerint mi mindent kellene az SZMÍT-n belül véghezvinni ahhoz, hogy működőképes szervezetté váljon. A tervezetet a Társaság Közgyűlése annak idején jóváhagyta, s az utolsó eleme, amely még nem realizálódott, a folyóirat volt.
Miért volt fontos, hogy az SZMÍT-nek saját lapja legyen? Hiszen publikációs lehetőséget a már megjelenő folyóiratok is biztosíthatnak.
Úgy gondoltuk, mára az SZMÍT megerősödött annyira, hogy vállaljon egy saját irodalmi lapot. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy átvesszük az Irodalmi Szemle kiadását, amely annak idején az SZMÍT folyóirata volt. Folytak is tárgyalások ez ügyben a Madách-Posoniummal, a Szemle mostani kiadójával, de nem tudtunk megegyezni, az idő pedig telt. Ezért elhatároztam, hogy felgyorsítom az eseményeket, és új, kéthavonta megjelenő lapot indítunk, amely úgy lesz a szlovákiai magyar írók lapja, hogy nem kiadófüggő. Mert tagadhatatlan: a könyvkiadók által megjelentett irodalmi lapok egyik sajátossága, hogy a kiadó erősen rájuk nyomja a maga súlyát. A kritika oldalon szinte kizárólag annak a kiadónak a könyveiről szólnak a recenziók, kritikák, szinte csak azok a szerzők publikálnak ezekben a folyóiratokban, akik egyébként annál a kiadónál szerzőként is szerepelnek. Az SZMÍT-nek 113 tagja van: szépírók, publicisták és tudósok egyaránt, akik különböző kánonok képviselői, tehát széles a spektrum. A Társaság alapszabályából eredő feladat, hogy ennek a szerzőgárdának a pluralitás elve alapján publikációs teret kínáljunk. Fontosnak tartom, hogy megmutassuk: azok között az alkotások között, amelyek Szlovákiában magyar nyelven születnek, igenis vannak olyanok, amelyek egyetemes mércével mérve is magas színvonalúak.
Az Opus tehát megpróbál egy kiadók feletti lap lenni?
Megteheti, mert a SZMÍT tagságának a lapja. Nem kell alkalmazkodnia egyetlen kiadóhoz sem. Egyetlen elvárásnak kell megfelelnie: hogy színvonalas műveket közöljön.
Egyhangú döntés volt, hogy a főszerkesztői munkával H. Nagy Péter bízzák meg?
H. Nagy Péter a Szőrös Kő élén is nagyon jó munkát végzett, és amikor bizonyossá vált, hogy elindulhat az Opus, egyértelmű volt, hogy őt szólítjuk meg. H. Nagy Péter nagyon jó szerkesztő és kiváló szakember. Emellett az is előnye, hogy Magyarországról települt át, így kicsit „kívülről” tudja nézni a hazai irodalmi folyamatokat. Személyében olyan szakembert tudtunk találni, aki köztünk él, mégis valamiféle „külső szemlélőként” képes látni az irodalmi életet és a műveket. Úgy érzem, nagyon jól döntöttünk, hogy őt kértük fel a főszerkesztői posztra. Abban hiszünk, hogy munkája iránti szeretete és lelkesedése, amelyet nap mint nap tapasztalunk nála, sokáig fogja fűteni őt, hogy a szerkesztőségbe érkező kéziratokat folytonosan boldog várakozással fogja majd kézbe venni. A szerzőktől pedig várjuk az írásokat, tartozzanak bármely kánonhoz is. Egyetlen mérce van, a minőség. Olyan lapot szeretnénk kéthavonta az olvasók kezébe adni, amely a teljes magyar folyóiratpiacon megállja a helyét.
Az Opus fejlécében az áll: a szlovákiai magyar írók lapja. Kizárólag a hazai szerzők publikációira kíván építeni?
Egyáltalán nem, hiszen már az első számban is vannak más országokban élő szerzők. Az is az egyik feladata a lapnak, hogy „határok nélkül” adjon számot az értékekről. Nagyon fontosnak tartjuk a terjesztés megoldását, hogy az Opus eljusson az olvasókhoz. Úgy döntöttünk, a tagság ingyen megkapja azt a három számot, amelyet idén tervezünk megjelentetni, és jövőre is szeretnénk folytatni ezt a gyakorlatot. De szeretnénk, ha eljutna az irodalmi társaságokhoz, szervezetekhez, irodalmi folyóiratokhoz, az iskolákba, a könyvtárakba, a lehető legtöbb helyre. Jövőre megszervezzük az előfizetői bázist, valamint az árusítást is, hogy januártól az ország és egyáltalán a magyar nyelvterület különböző részein is kapható legyen.
Külalakjában is tetszetősre sikerült az Opus, visszafogottan elegáns, vonzó csomagolást kapott. Ki tervezte az arculatát?
Juhász R. József munkáját dicséri. Ez is magától értetődő volt, hiszen egy nagy tehetségű költő, performer, akinek nagy a tapasztalata a laptervezés téren is. Elismerést érdemel, mert nagyon szép lap lett az Opus. Egyébiránt minden lapszámot más-más hazai képzőművész alkotásai illusztrálják majd.
Szeptember 17-én lesz az Opus hivatalos bemutatója Dunaszerdahelyen. Érkeztek már visszahangok?
Laudációszerű megnyilvánulásokat váltott ki. Többen felhívtak már, és gratuláltak a laphoz, meg örülnek neki. Azt gondolom, komoly irodalomtörténeti tény, hogy éppen ebben az időszakban, amikor mindenki a válságról és ennek következményeiről beszél, mi egy új irodalmi lapot mertünk útjára indítani. Bízunk benne, hogy ha már belevágtunk, képések leszünk folyamatosan, hosszú távon kiadni. És abban is hiszek, hogy a szlovákiai magyar szerzőkkel és a hazai magyar közvéleménnyel sikerül elfogadtatni az Opust.
Nem volt mégiscsak vakmerő ötlet egy ilyen gazdasági helyzetben új folyóiratot piacra dobni?
Ha visszatekintek az álmaimra, amelyeket időközben meg is valósítottam, először mindegyikről azt mondták, hogy „ez nagyon merész dolog, ezt nem lehet végigcsinálni”. Visszakanyarodva a hét évvel ezelőtti közgyűlésre, amelyen arról volt szó, megmaradjon-e egyáltalán az SZMÍT, én olyan alapszabály módosítást javasoltam, amely lehetővé teszi, hogy Társaságunkat az érdekvédelem irányába vigyük, és egy komoly intézménnyé fejlesztjük. Első olvasatban sokan azt mondták, hogy ez őrültség, hogy ez úgysem sikerülhet. De mégis az elképzeléseket szinte maradéktalanul meg lehetett valósítani. Azóta irodát nyitottunk, különböző díjakat alapítottunk, a magyar kulturális minisztérium révén ösztöndíjat sikerült indítanunk fiataloknak, a rendszeresen megrendezett irodalmi táborok révén a fiatal tehetségeket is felkaroljuk, weboldalt készítettünk és működtetünk, az évente megjelenő antológiánk mellett más kiadványokat is megjelentetünk, idén például Tóth László szerkesztésében a Szlovákiai magyar írók arcképcsarnokát. Jövőre a hazai tudósainkat szeretnénk ugyanilyen albumban megjelentetni, szintén ismeretterjesztő szándékkal. Ha az ember nem torpan meg a akadályok előtt, akkor az első pillantásra lehetetlennek tűnő dolgok sem elérhetetlenek.
(