Darázs Enikő egyetlenegy, cím nélküli verssel örvendeztetett meg bennünket. Sokan és sokszor leírták már a mentorok közül, miszerint szerencsésebb több alkotással, mondjuk 4-5 opusszal jelentkezni alkalmanként, hogy megkönnyítsük a bírálók dolgát, több „anyag” többet elárul a szerzőről és annak tehetségéről.
Lássuk tehát akkor azt az egyet. Biztató. Amit pozitívumként kiemelhetek, az a sorok között vibráló feszültség. Az egy vagy egy-két szavas, valamint a meglehetősen hosszú mondatok váltakozása remekül kifejezi azt az ellentmondásos helyzetet, amiről maga a vers szól. A hétköznapi kifejezések közé oda-odalopakodnak már a költői képek is. A kedvenc sorom: „Lila füstben kékeszöld kockák repülnek és én egy karosszékben ülök meztelenül.” Mondjuk, ez már eléggé hatásos. Hasonlóképpen érdekes a „bekebelez a pánik”, míg kevésbé szerencsés (mondjuk ki: képzavar) a „boldogtalanság bűze” szókapcsolat. Nyugtalanságot indikálnak a következő sorok is: „Megjössz. Eldoblak. / Játszom Veled. / És közben imádlak.”
Amikor a sablonos megoldások, a közhelyes sorok kezdik átadni a helyüket a költői képeknek, egyéni kifejezéseknek, meglátásoknak, nos... Akkor megindul valami. Küldj még nekünk írásokat, Enikő, hogy ennél is többet láthassunk-olvashassunk belőled.