Ságon, a folyóparton, a töltés dombon

A szomorúfűz szomorúbb, mint valaha 

Hullajtja levelét messze a magasba                  

A szél rátámad a levelekre olykor                   

Eltépi a fától, a fűztől, az ágtól                  

Száz levél a magasból meg száz a sárból           

Tekint a fűzre s a szép nyárra gondol     

 

Ságon most összenéz a templom két tornya

Mert már sehol sem találja a hármas párt

Mi együtt mosolyogva, kézen fogva járt

Galambsereg a puszta padot korholja

A templom előtt a tér üres és csendes

Viszont a csattanó csók hangos és édes

Minek hallható még halkuló visszhangja


Ságon, a folyóparton, a töltés dombon  - funkció nélküli ragismétlések

A szomorúfűz szomorúbb, mint valaha

Hullajtja levelét messze a magasba – hullani lefelé szokás, vagyis ez képzavar, csak a következő sorokból derül ki, hogy a magasba már a szél viszi a leveleket, viszont nem ezt írtad...

A szél rátámad a levelekre olykor  - itt az olykor ugyebár csak a rím kedvéért áll. Ezek a rímek (a versszak alsó négy sorában) viszont nem sikerültek túl jól.

Eltépi a fától, a fűztől, az ágtól

Száz levél a magasból meg száz a sárból

Tekint a fűzre s a szép nyárra gondol



Ságon most összenéz a templom két tornya – ez kicsit szürrealisztikus. És miért épp most?

Mert már sehol sem találja a hármas párt (ide vessző kell) – elnézést, de vagy matematikailag nem stimmel valami (3 - páratlan), vagy valami helyi érdekeltségű reáliát nem ismerek, vagyis olvasóként nem értem. (Eszembe jut más is, de nekem az átlagnál kissé mocskosabb a fantáziám.)

Mi együtt mosolyogva, kézen fogva járt – ha járt, akkor vsznű mégsem szobor vagy ilyesmi a hármas pár...

Galambsereg a puszta padot korholja – Az elejére kellene az a névelő.

A templom előtt a tér üres és csendes – pont vagy más írásjel (máshol is).

Viszont a csattanó csók hangos és édes – tudom, hogy most egy állandó jelzővel kelek birokra, de szerintem a csattanó csók is képzavar (azon túl, hogy semmi érdekes nincs ebben a szerkezetben), hiszen csattanni, vagyis erőteljes hangot kiadni max. egy cuppanó puszi tud. Egy valódi csók nem csattan. Ha csattan, akkor puszi, de akkor nem nyelves, vagyis nem érzed az ízét, nem lehet édes. Hadd ne folytassam...
Kérdem továbbá: ha üres a tér és csendes, akkor kicsoda smárol ottan fennhangon?! Hogy még visszhangzik is?! És miért éppen a templom környékén? Valamilyen ideológiai megfontolásból vagy másmilyen logika szerint? Ez mind nem világos, sőt zavaró az olvasásnál.

Minek hallható még halkuló visszhangja – pont.  Egy versszakon belül két hasonló mondatszerekezet: ..., mi..., illetve ..., minek ... pongyola.




Mészáros Erik

Van egy lány – hát van több is, ha belegondolok...


Van egy lány, akiről az angyalok irigykedve sugdosnak – ezek nemi vágytól fűtött angyalok?
Kiért a szívem templomában minden percben harangoznak – ugye nem halt meg?
Akiért sötétségemben mécsesek ezrei lobognak – ahol ennyi mécses lobog, ott hogyan lehet sötétség?
Ő az, akiért szívem dobbanásai fohászt mondanak – brutális bokor/rag/rím

Van egy lány, kinek a tapintása szóval el sem mondható – már elnézést, de akkor ne mondd el... Megnyugodtam, ezek szerint ez nem gyászvers.
Akinek a bőre finomabb, mint a frissen lehullott hó – végre egy érdekes hasonlat, próbálom eléképzelni...
Puhább, mint a született kismadár pelyhedző tollacskája – a madár nem születik (tájainkon legalábbis)...
Simogatóbb, mint fészekből kibújt kisnyúlnak a bundája – ennyire szőrös a csaj?

Van egy lány, kinek a kecses léptei oly nagyon szelídek
Akárcsak a hajnali mezőn legelésző őzikének
És azok a léptek, mikről írok, épp oly határozottak
Mint a zsákmányát becserkésző vérszomjas ragadozónak – vérszomjasan szelíd?

Van egy lány, akinek ha az aprócska ajkába csókolok – sünire nyírták?
A virágba bomló tavaszi fák illatába harapok
Lélegzete a pillangó szárnycsapásának fuvallata – hát nem sok levegő szorulhatott bele...
Madarak énekétől szebb a nevetésének hallata – mi oka az archaizálásnak?

Csak egy illat van oly csodás, mint a mezei virágoké – tudom, a mezei virágos tusfürdőé...
Csak egy szempár tündöklése ragyogóbb, mint a csillagoké – ezt hányan megírták már... Sajnos, tapasztalatból mondom, ezt a mai csajok már nem veszik be...
Csak egy alak tökéletesebb,mint egy mértani ábráé – ezért pedig megsértődnek. Nem szeretik, ha pl. háromszöghöz vagy rombuszhoz hasonlítjuk őket.
És ez a sok csoda nem másé, csak egy lányé, Andreáé

Napfényt szégyenítve a napraforgók őfelé fordulnak
És tündöklő arcáért mindannyian virágba borulnak – megint a ragrímek....
A nap is megáll az égen, hogy gyönyörködhessen e szépen -???
Én is így csodálkozom elbűvölve e kis teremtményen – csodálkozol, mint nap az égen? Mert ezt írod? Miért kicsi?

Kedves Erik, vagy használsz interpunkciót, vagy nem használsz. A következetlenség zavaró, csak akkor van értelme, ha valamit kifejez.
A versek legnagyobb gyengéje, hogy zavarosak, ezért aztán részteleikben nem is értelmezhetők. Képek helyett asszociációkat használsz, ami nem baj, de nem dolgozod ki őket. Csak sejthető, mire gondoltál, de nem azt írod. Egyébiránt a sejtetés is lehet legitim költői eszköz, akkor viszont sokkal takarékosabb, kevésbé bőbeszédű szöveget írj, csak jelezz, ne fejtsd ki a gondolatot, bízd az olvasóra.
Ha már hasonlat, akkor legyen eredeti, érdekes. A fentiek vagy elcsépeltek vagy zavarosak. Számos trópus volna alkalmazható (lásd az irodalomelméleti és verstani összefoglalókat), mégis kerülöd őket.
A versek szerkezetéről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert az első szöveg csak részlet, a másodiknak pedig ad hoc jellegű a felépítése.
A ragrímek kivételes esetektől eltekintve kerülendők.
A mondatszerkezetek ismétlése nálad modorosság, nem pedig gondolatritmus.
A modorosság egyik oka, hogy az erőltetett rímek és a szintén erőltetett kötött forma végett természetellenes mondatszerkezetekbe gyűröd, töröd a gondolatokat. Sem a mai fiatalok, sem a köznyelvi norma, sem pedig a költészet nem használ ma ilyeneket.

A helyedben kerülném a fentebb kifogásolt dolgokat. A 19. századi(nak tűnő formanyelvű) olvasmányok mellett olvass 20. századi magyar (és nem magyar) szerzőket! Kb. Adytól a kortársakig. Ők számos irányzatot és stílust képviselnek – jó iskola lenne.
Igyekezz eredeti és őszinte lenni! Próbáld néha kívülállóként is, a megírástól számított hosszabb idő elteltével elolvasni a verseid, úgy könnyebben meglátod a gyenge pontokat.
(Elnézést, ha helyenként esetleg szigorú voltam, de ami zavaros, az bármelyik olvasó számára zavaros.)
Sok sikert!
Ardamica Zorán