Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Kritika: A 2009-es Pegazus-pályázat versanyagának az értékelése

Kritika
A Pegazus-pályázatok anyaga egyre inkább úgy működik számomra, mint a poste restante küldemények: évente egyszer átveszem a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának postáján a kéziratokat, s várom, ezúttal ki milyen verssel lep meg az ismeretlenségből. Bontogatom a borítékokat, s figyelem, melyikből bukkan elő egy új Tóth László, Hizsnyai Zoltán, Csehy Zoltán vagy Vida Gergely.



Ezeknek az egykor vagy még ma is fiatal költőknek a pályáját ugyanis van szerencsém indulásuk óta figyelemmel kísérni, egyiküket-másikukat tanítottam is az egyetemen, s mindegyikben kicsit magamat, tovább-élésemet is látom.
Bizonyos önzés van tehát abban, ahogy a Pegazus-leveleket bontogatom. Az idén sajátos zeneiségű, erősen ritmizált szabadversekkel lepett meg az egyik Pegazus-pályázó, feltehetően fiatal ember. Jeligéje „Vidu”, s a beküldött nyolc verse közül hármat, nevezetesen a Papírhajó, az Éjszaka és a Kezdet címűeket melegen ajánlom a Pegazus különdíjára.
A prózavers, amint az köztudott, nem tévesztendő össze a szabadverssel. A prózaverset a tömörített nyelv, a költői eszközök, a hang- és gondolatalakzatok, képek, trópusok fokozott alkalmazása különbözteti meg a prózától, a szabadversnek viszont olyan belső ritmusa is van, amelyet a külső forma, a rövidebb, hosszabb sorok is érzékeltetnek.A posztmodern (a magyar költészetben tkp. az egykori nyugatos) kötött formákat megelőző szabadvers-dömping viszont teljességgel deformálta a szabadvers műformáját, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években ezt a versformációt már csak az különböztette meg a prózaverstől, hogy a szerző pillanatnyi kénye-kedve milyen mértékben tördelte hosszabb-rövidebb sorokba. A versforma klasszikus paradigmáit (mondjuk a Biblia vagy Walt Whitman paralelleizmusait, gondolatritmusát, retorikáját) már a mi „iródiásaink” szabadverseiben is hiába keresnénk: verseik többnyire szabadverseknek álcázott prózaversek.
„Vidu” említett szövegeit akár a szabadvers rehabilitációiként is felfoghatjuk. A fiatal József Attilára emlékeztető, lüktető prozódiájú sorait nemcsak a levegővétel szünetei tagolják, hanem a szintaxis, a rövid tőmondatok s a hosszabb, de sohasem összetett modatszerkezetek sajátos zeneisége, ritmusa is. S a grammatikai-zenei szervezettséggel teljesen összhangban, a jelentések is kijelentő-mondatszerűek. Gondolatokat, gondolatiságot hoznak tudomásunkra, de mindig tárgyakon keresztül, s így a kijelentéseket nem kell lekerekíteniük, lebegtetik, s a lírai érzékeléshez szükséges sejtelem megmarad. Az első műben (Papírhajó) a cél és az eszköz groteszk ellentéte tematizálódik, a második (Éjszaka) megintcsak ellentétet: a nap és hold, illetve a nappal és éjszaka ellentétét hozza tudomásunkra, de a talányos, kicsit romatikus helyzetkép a tagadás tagadásának léttörvényét is megsejteti velünk, míg a harmadikban (Kezdet) a tézis-antitézis úgy lesz a szövegstrukturálás alapja, hogy az ellentétezés a helyi alakzatok szintjén aktív, de a teljes leírás szintjén („Otthonom e test. Mindenem ott van, ahol lennie kell”) a „nem történt semmi” abszurd képzetét kapjuk, s végül is ez az ellentmondás adja a jelenet feszültségét.
A pályázat többi versanyagáról, sajnos, nincs mondanivalóm: a szokásos közhelyes, versnek hitt, de papiros ízű közlések, „szövegelések”. Ezúttal még Bögöly-díjat sem tudok adni senkinek (aki nem tudná: ez a legmegmosolyogatóbb klapanciának jár ki): a pályázók a gyenge középszert még alulmúlni sem tudták.
Esetleg „Nózikának” üzenem, hogy legközelebb próbálkozzon rövidebb formákkal, hátha a rövid szerkezet fegyelme rákényszeríti nemcsak a rímeknek és ritmusnak, de a jelentésnek az alkotó megszervezésére is. Verseiben az olvasó egyelőre a zavartalan lírai-esztétikai élmény helyett azt érzi, hogy kár a rengeteg energiáért: a nagy terjedelmű szövegek kevélyen pengetik a vitathatatlanul ügyes rímeiket, de többnyire csak bántó kép- és fogalomzavarokat hoznak a tudomásunkra.

Tőzsér Árpád




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Ardamica Zorán: heterotexxxtualitás

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Kritika

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.22 másodperc