Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Kleopatra

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008
Kleopatrát tulajdonképpen Olgának hívták. A Kleopatra nevet tőlünk kapta, mikor hozzánk került dolgozni. Mi nők kereszteltük el, mert el voltunk tőle ragadtatva és egészen közönségesen irigyeltük is. Mert Kleopatra tökéletes volt. Nem a jellembeli tulajdonságairól beszélek – bár ezek is tökéletesek voltak –, hanem a külalakjáról, ami a nőknél mindig a legtöbbet számít. Kleopatra nagyon szép volt és legfeljebb harminc évesnek látszott. Hihetetlen volt, mikor megmondta, hogy elmúlt ötven. A férfiak – a fiatalok is – körülrajongták, a nők irigyelték, én első perctől barátnőmnek akartam, ami sikertelen kísérletnek látszott, mert Kleopatra nem volt barátkozó természet, zárkózott volt, bár egyébként mindenkihez udvarias. Csak később sikerült vele összebarátkoznom és büszke voltam a barátságára.


A Kleopatra név azért maradt rá, mert egész megjelenése királynői volt és mint tudjuk, Kleopatra (az igazi) is olyan hatással volt a férfiakra még 50 évesen is, hogy akkor csábította el Antóniuszt a szép, fiatal feleségétől. Hát a mi Olga-Kleopatránk is ilyen hatással volt a férfiakra és azt hiszem, bármelyiknek elcsavarhatta volna a fejét, csakhogy neki ez eszébe sem volt.
– Fütyülök rájuk – mondta nekem nem egyszer –, két házasság és két válás után elegem volt a férfiakból!
És Kleopatrát valóban nem érdekelték a férfiak. Tetszeni szeretett, de csak úgy szemre és általában, de semmi több. Nagy meglepetésemre azt is elmondta, hogy mindkét férje elhagyta, ami számomra szinte hihetetlen volt.
– Talán túlságosan tökéletes voltam – mondta ő keserűen. – Egy idő után unalmassá válik a tökéletesség. Az első férjem állandóan más nők után mászkált, a második egy vastaglábú trampli miatt hagyott el.
– Férjhezmégy harmadszor, hiszen válogathatsz – vigasztaltam.
– Eszembe sincs! – nevetett ki Kleopatra.
– Majd beleszeretsz valakibe úgy igazán – jósoltam.
– Én? – nézett rám ő csodálkozva –, még fiatalon sem voltam soha olyan szerelmes tulajdonképpen, hogy ne tudtam volna, mit csinálok, nem még most öreg fejjel!
– Te és öreg?!
– Akárhogy is van, 50 éves elmúltam és én már nem bolondulok meg egy férfi miatt!
– Vigyázz, Klea! Azt mondta nekem egyszer egy illető, hogy aki még soha nem volt úgy igazán szerelmes, az még ezután lesz. Akárhány éves is! Minden ember életében kell lenni egy igazi, nagy, minden józanságot elsöprő szerelemnek!
Kleopatra akkor kacagott: – Úgy látszik, én ebben is kivétel vagyok. Az én életemben nem volt és nem is lesz! Férjhez mentem kétszer, leéltem az életem úgynevezett „nagy szerelem” nélkül. Mert az csak a regényekben van, vagy egyesek beképzelik maguknak!
Egyszer Klea bevallotta nekem, hogy évekkel ezelőtt volt már egy fiatalító kozmetikai operációja és most szeretné megismételni, mert „öregnek” érzi magát.
– Te öregnek? – csodálkoztam rá.
– Te ezt nem érted – mondta –, nem vagy 50 éves!
– Azért vagy hát ilyen fiatal és szép? Az operáció miatt?!
– Mese habbal – nevetett –, valamit ugyan segít, de „igazán fiatal” nem lesz tőle senki.
– Akkor miért akarod?
– Valamit azért segít, ha az ember fiatalos típus. És növeli az önbizalmat.
– Nem értem, miért akarsz még fiatalosabb lenni? A férfiak nem érdekelnek...
– Nem. De az nem mindegy, hogy hogyan néznek rám.
Nem tudtam a két dolgot összeegyeztetni, dehát Kleopatra mindenben rendkívüli volt.
El is ment jelentkezni az operációra a klinikára, ahol azelőtt nyolc évvel operálták. És akkortól Kleopatra nagyon megváltozott. Mintha álomban élne... Először azt hittem, a közelgő operációtól fél. Le akartam róla beszélni erővel, de erről hallani sem akart, teljesen lázban volt és azt mondta nekem: – Értsd meg, elmegyek oda, bármi történik is! Ne is próbálj lebeszélni! El kell mennem!
– Mi van veled, Kleopatra?
– Semmi...
– Nekem mondod? Teljesen magadon kívül vagy! Mi van veled?!
És akkor vallott:
– Amikor először voltam a kozmetikai operáción a klinikán, a főorvos csinálta személyesen a műtétet. Akkoriban még a második házasságomban éltem és különben sem figyeltem fel soha nagyon a férfiakra. Láttam, hogy tetszem neki, kicsit hízelgett is a hiúságomnak, de semmi több... Azt hittem, régen elfelejtett ő is, mint ahogy én őt. De ő, ahogy most meglátott nyolc év után, azonnal megismert. Ez így nem is kifejezés! Mintha tegnap váltunk volna el, úgy üdvözölt és beszélt velem. És láttam, hogy mennyire örül, hogy lát. Bárhogy igyekezett visszatartani magát, szinte sütött róla a boldogság... Én nem tudom, mi történt akkor ott velem! Én még ilyesmit soha nem éreztem!... Én olyan boldog voltam ott, hogy szerettem volna hálás boldogságomban elétérdelni és megcsókolni a kezét...
– Jóképű? Fiatal? Csinos? – lettem egyszerre nagyon kíváncsi.
– Nem. Csúnya és öreg... Vagyis hozzám képest nem is öreg, de úgy néz ki, hogy az apám lehetne...
– Hát akkor?... Mit látsz rajta?...
– Mit tudom én!
– És azelőtt... hiszen azelőtt is ismerted...
– Akkor alig vettem észre, hogy a világon van.
– És most... miért?
– Mit faggatsz! Mit tudom én!
– Te jóisten! Te beleestél abba az emberbe!
– Nem! Az nem lehet! Az nem lehet igaz!...
– Nekem beszélsz! Hiszen az arcodra van írva! Te beleszerettél!
Kétségbeesve nézett rám, tiltakozott, de pár nap múlva már elismerte. Aztán már semmi sem érdekelte, csak a találkozásnak élt.
– Nős volt akkor, emlékszem – mondta reménytelenül –, biztosan most is az!
– Te meg férjezett voltál! Csakhogy azóta nyolc év telt el és nem vagy az! Nála is történhetett változás, manapság ez könnyen megy!
– Nem hiszem...
– Hát ha nem, akkor nem! Lesz végre a számodra egy könnyű kaland. Már éppen rádfér!...
– Nem, nekem az nem kell...
– Hát akkor mit akarsz?
– Nem tudom, magam sem tudom! Nem akarok én tőle semmit. Csak éppen látni, a közelében lenni...
– Klea, te teljesen beleestél...
– Bele – vallotta be. – El sem képzeltem, hogy ilyesmi megtörténhet velem... Tudod, én azt hittem, ilyen korban ez már velem egyáltalán nem történhet meg. De most rájöttem, hogy ha a test öregszik is, az érzelmi élet nem változik és a boldogságra ugyanolyan joga van idősebb korban is az embernek...
Kleopatra lázban égett, nem érzékelt semmit és senkit, csak a közelgő találkozást. Talán nevetségesnek tűnik, de én a 20 évvel fiatalabb tanítottam különböző fogásokra, hogyan szerezheti meg a férfit. Mert Kleopatra azt mondta:
– Soha senkit nem akartam igazán, csak őt!
– Az ujjad köré csavarhatod – bíztattam.
– Soha nem kerülünk egymáshoz közel! – mondta ő kétségbeesetten.
– Dehát miért? Az lehetetlen, hogy ne tetsszél neki!...
– Azt hiszem, tetszem... Nagyon is...
– Hát akkor?...
– Én soha nem kerültem közel olyan férfiakhoz az életemben, akik nekem tetszettek, mert azoknak bátorítás kellett volna, én pedig erre egyszerűen képtelen voltam. Nagyon visszautasító tudok lenni! Hozzám csak olyan férfiak kerültek közel, akik „lerázhatatlanok” voltak, mint a férjeim. Soha nem voltam képes arra, hogy én kezdeményezzek, vagy legalább bíztassam, aki nekem tetszik és látom, hogy neki is tetszem, csak éppen nincs bátorsága közeledni... És hiába határoztam el magamban, hogy kimutatom neki, hogy nekem sem közönbös, az mindig ellenkezőleg sült el. Mikor arra került a sor, visszautasítóbb voltam, mint akárki mással. Egyszerűen nem tudtam magamnak parancsolni és pont az ellenkezőjét tettem, mint amit akartam. Az illető aztán persze, azt hitte, hogy nem érdekel engem, visszautasítottam és többet közeledni se mert. Én soha nem kerültem emiatt közel olyan férfihoz, akit én választottam volna. Engem a férfiak választottak ki mindig...
– Te, Kleopatra?! A te magabiztosságoddal?...
– Nem ismersz még te engem. Én csak külsőre vagyok magabiztos. Ez csak látszat!
– Dehát nem vagy már szűz lány! – fakadtam ki.
– Az nem. De ez még rosszabb!...
Valahogy rosszat sejtettem és erővel le akartam beszélni, de Kleopatra minden lebeszélésem ellenére elment az operációra, amiről csak én tudtam.
– Egy hétig legalább a közelében leszek és akkor talán... – hajtogatta.
Két hétig volt távol egy hét helyett. Ezalatt egy lapot kaptam tőle egy hét elteltével:
– Ez volt életem legboldogabb hete – írta.
Úgy gondoltam, hogy minden rendbejött közöttük és örültem neki.
Két hét után megjött Kleopatra. Valóban még fiatalosabb arcán azonban valami különös, merev szomorúság ült.
– Mi van veled, Klea?
– Nem látod? – próbált mosolyogni. – Megszépültem. Nem vagyok fiatalabb?...
– De igen – mondtam én –, csakhogy amit az operáció segített, elrontja a különös mélabú az arcodon. Miért nem akarsz arról beszélni, hogy mi volt?...
– Reménytelen eset... – mondta csendesen Kleopatra.
– Dehát miért? Én azt hittem a levél után...
– Felesége van most is. Azóta gyereke is született – szinte lehelte.
– És?...
– Mit és?! Csak nem képzeled, hogy fel tudnám forgatni egy család békéjét?! Hogy azt tudnám tenni valakivel, amit annakidején velem is tett egy másik nő?! Pedig nem bírok élni nélküle!
– De hiszen... azt írtad, hogy boldog vagy... Hogy ez volt életed legboldogabb hete...
– Volt... – viszhangozta Kleopatra.
– De hiszen... találkozhattok...
– Nem...
– Nem is beszéltétek meg?
– Nem...
– És... mi történt ott?...
– Tulajdonképpen semmi...
– Hogyhogy semmi? Hiszen azt írtad... A szeretője vagy?!
– Nem. Dehogy. Mit képzelsz...
– Csak... megcsókolt?...
Csak a fejét rázta.
– Dehát akkor... nem értem... Nem szeretne téged?...
– De igen... Azt hiszem,,, szeret...
– Beszéltetek róla? Honnan tudod?
– Nem kell arról beszélni. Nekem elég volt, ha éreztem a keze remegését, ahogy hozzám ért a vizsgálatoknál, ahogy az arcomat a kezébe fogta, mintha simogatna, ahogy rámnézett...
– Neked ez elég volt?!
– Igen...
– Ilyen szerelem is van?
– Van. Ez az igazi szerelem! Csak ezt volna szabad szerelemnek nevezni... Boldog voltam csak attól, hogy a közelében lehettem... De most... Nem bírok élni nélküle! Nem akartam én tőle semmit, csak minden nap látni, vagy legalább tudni, hogy ott van a közelemben... És ő ugyanúgy volt velem... Azért hagyott ott 2 hétig, bár mások ilyen esetben csak egy hétig vannak ott... Ő is csak látni akart, a közelében tudni... De már ez is nagyon feltűnt ott mindenkinek...
– Elszoksz tőle, Klea, elfelejted...
– Soha!... – és sírt.
– Akkor csak egyet tehetsz, elhódítod, megszerzed, mint Antóniuszt az igazi Kleopatra! Nincs férfi, aki neked ellenáll...
– Tudom – mondta keserűen –, ismerem már a szöveget, ne is mondd! Kleopatra is 50 éves volt, amikor Antóniuszt elhódította a szép, fiatal feleségétől És én is Kleopatra vagyok! És lehet, hogy neki nincs is szép és fiatal felesége... Csakhogy én nem vagyok Kleopatra, hiába neveztetek el! Én soha nem leszek „igazi” Kleopatra! – és már zokogott.
Másnap reggel Kleopatra nem jött be a munkába. Később tudtam meg, hogy már nem is élt akkor... Hajnalban kiugrott tizedik emeleti lakásának ablakán.












 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008:

Ének az esőben

Hír értékelése
Értékelés: 2
Szavazat: 7


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat  2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.20 másodperc