Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Hangulatképek az írók táborából

Rólunk írták
Új Szó, 2006. 08. 02.

Egy négyéves kisfiúnak húsz perccel ezelőtt futkározás közben a szájába repült egy darázs, és belülről csípte meg az ajkát. Látni akarta a tükörben a hatalmas duzzanatot, és keservesen sírva követelte, magyarázzam el, miért történt, ami történt.


Ez aztán az írói kihívás! Kitalálni egy mesét, amellyel a felnőtt megindokolja, logikus összefüggések közé teszi, mintegy keretbe helyezi a szerencsétlen esetet, úgy, hogy közben vizes zsebkendőt szorít a sebre, és lehetőleg nem bőgi el magát. A következő Fiatal ĺrók Táborában ezzel a feladattal fogom meglepni a résztvevőket, mert „ennek fényében” bordalt írni nem nagy kunszt. A Szlovákiai Magyar ĺrók Szövetsége idén Lukanényén rendezte meg soros, immár nyolcadik nyári táborát, amelyet ezúttal csak heveny hunyorgással lehet „fiatal” írók táborának nevezni. A legidősebb résztvevő jóval túl volt a hatvanon, az átlagéletkor csupán a Pegazus-pályázat irigylésre méltóan fiatal helyezettjeinek köszönhetően javult valamelyest, az ötvenesek csak emiatt nevezhetőek (a tankönyvekhez igazodva) „középkorúaknak”.
Lukanénye ezerkétszáz lakosú község Közép-Szlovákiában. Meleg szívű, nyitott, barátságos emberek lakják. Szinte valamennyi háznál termelnek bort, legtöbb helyen csupán saját fogyasztásra, családon belül szép lassan elkortyolják azt a hat-nyolcszáz lityit évente, meséli az egyik helybéli, akivel az utolsó estén sikerült kissé összehaverkodnom. Igazi mediterrán emberek. Egészséges, vegyszermentes nedűt isznak, nem stresszelnek, nem rohannak sehová, ráérnek élni is. Mosolygósak, kedvesek, némi szánalommal figyelik a nagyvárosi írókat, akik a hipermarketekben kénytelenek bort venni.
(Érdekli önöket, mit mondtam az előbb szegény sebesült kissrácnak? Olvassanak tovább, valahová a szövegbe rejtem el a választ.)
Nehéz összeszámolni a tábor résztvevőit, voltak pillanatok, amikor negyvenöten tanulmányozták a bor és az irodalom öszszefüggéseit, és volt, amikor csupán harmincan farigcsáltak bordalt az összkomfortos szobák mélyén az ötliteres kishordó elnyerésének reményében. A hordócskát végül a legnagyobb élő felvidéki költők egyike, Bettes István vihette haza, teljesen megérdemelten.
Én a magam részéről zöldfülű vagyok borügyben, először vettem részt borkóstolón, pedig jó egy évtizede nem számítok már fiatal írónak. Még ha csupán színük szerint tudom is két nagy csoportra osztani a borokat, eleddig rejtett receptoraimmal azonnal éreztem, hogy Nozdrovický István pincéjében minőségi nedűk találhatóak. Ám hiába hallgattam meg a terjedelmes verbális körítést szőlőfajtákról, domboldalakról és cukorszintről, jegyzetfüzet híján szinte semmi nem maradt meg bennem. Csak az, hogy ilyet üzletben nem vásárolhatok, illetve az, amit Hamvas Béla állít a borról. „Helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan”. A bor filozófiája című Hamvas-kötet már szlovákul is hozzáférhető, és bár a legjobb fordítók között számon tartott Karol Vlachovský végül nem érkezett meg Lukanényére, Grendel Lajosnak és Hizsnyai Tóth Ildikónak köszönhetően főként róla szólt az utolsó este. A fiatal táborlakók talán először hallottak a műfordítás nehézségeiről, a nyelvek és kultúrák, népek és hagyományok közötti szűk átjárókról, illetve egy olyan emberről, aki önszántából, valódi érdeklődéstől vezérelve tanult meg magyarul, hogy aztán méltó helyére tegye a kortárs magyar irodalmat Szlovákiában.
Hazudnék, ha azt mondanám, idén több jutott irodalomból, mint borból a tábor idejére. Néhány előadás sajnos elmaradt, néhányat pedig felesleges volt megtartani, mert úgy vettem észre, irodalmi támpontok nélkül rajtam kívül másokat sem nagyon érdekelnek az erdélyi konyha szász és örmény hagyományai, sem Gyürky Antal, egykoron élt borász és gazdasági szakíró munkássága. Vele kapcsolatban csak annyi maradt meg bennem, hogy Madách közeli rokona volt, és bepróbálkozott gróf Széchenyi Istvánnál is, aki viszont kissé drágállta borászati szolgáltatásait. Hamvas Béla másképp, szinte mitikus tisztelettel fordult a bor felé, amelyről megannyi költemény született az évszázadok során. Számára az élet ritka boldog perceihez vezető szent folyadék, idillikus olaj, spirituális esszencia volt a bor, amely révén felébreszthetőek az emberben szunnyadó erők. A bor okozta mámort az éberség egy formájának tartotta, amelynek hatására az ember leveti maszkjait, őszintébb lesz. Hamvas filozófiájáról Hizsnyai Zoltán tartott előadást a lehető legideálisabb helyszínen, Nozdrovický István borospincéjének tágas teraszán. Nem állom meg, hogy ne idézzek egy gondolatot ebből az előadásból. „Napi egy-két pohárnál több vörösbor fogyasztása emelheti a koleszterinszintet, és ezzel fokozhatja az érelmeszesedésre való hajlamot. Ezekben a napokban tehát legtöbbünk nagy lépéseket tett a meszesedés útján. Ha huzamosabb időt töltenénk e kies domboldalon, megalkothatnánk ekként saját mészkőszobrunkat. Sokunknak különben is csak ily módon van némi esélye saját szobormását felállíthatni”.
Egyébként a hosszú hétvége során a néprajzi és irodalmi múzeumokkal, valamint a citerazenekarokkal szemben táplált negatív prekoncepcióim is megdőltek. A balassagyarmati Palóc Múzeum anyaga valóban lebilincselő, a szklabonyai Mikszáth-házat gyönyörűen rendbe hozták, a Lukanényei Citerazenekarról pedig bizonyára hamarosan hallani fognak önök is, hiszen a napokban jelenik meg első cédéjük. A táborban fültanúja voltam, hogyan lehet változatosan, magas szakmai színvonalon, színesen és dögösen játszani ezen a sokak által unalmasnak titulált hangszeren.
(A darázs csak játszani akart veled, mert olyan gyorsan futottál, hogy azt hitte, te is valamilyen bogár vagy. Máskor közlekedj lassabban!) A srác pillanatnyilag elmélyülten belez egy játékautót. Ajkacskáján már kisebb a dumó. Tán le is lohad hamarosan...

Juhász Katalin



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Rólunk írták
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Rólunk írták:

Vida Gergely kapta a Madách-díjat

Hír értékelése
Értékelés: 4.33
Szavazat: 3


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc