Pozsony. Szerdán, épp a nyári napforduló napján adták át a Szlovákiai ĺrószervezetek Társulása tagszervezeteinek díjait, egyebek közt a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának (SZMĺT) díját, melyet írószövetségünk néhány évvel ezelőtt Forbáth Imre-díjnak keresztelt el azzal, hogy a Forbáth-emlékplakettel, díszoklevéllel és pénzjutalommal járó kitüntetést minden évben valamely élvonalbeli szlovákiai magyar költő, pontosabban a megelőző év ilyen lírai alkotása kaphatja. Az írószövetség – most történetesen szinte kizárólag költőkből álló – választmánya ezúttal Kulcsár Ferenc Bálám szamara (Lilium Aurum, 2005) című kötetét tartotta díjazásra legérdemesebbnek.
Az ünnepélyes rendezvényre ismét a Ventúr utcai Zichy-palota tükörtermében került sor – már hagyományosan díszes és igazán méltó keretek közt, mondhatni, kulturáltan, ahogy illik és általánosan illenék; szemben a Madách-díjak tekintélyéhez bizony már egyre kevésbé illő helyszínnel, az íróklub kopott-füstös, alagsori pincéjével. A Zichy-palotával ebből a szempontból nem veheti fel a versenyt egyetlen más helyszín sem, amiként megelégedéssel nyugtázható, hogy a szlovákiai írószervezeteket tömörítő Társulás (AOSS) az egyéb külsőségek megszervezését (a díjazottnak járó virágcsokor, élő komolyzenei szünetek a díjátadások közt) sem tekinti nélkülözhetőnek.
Említésre méltó az is, hogy a Forbáth-díj rangjához az SZMĺT is igyekszik erejéhez és képességeihez mérten hozzájárulni, nem csak a díjazottak sora irodalmi rangjának megőrzésével (eddig Barak László, Tóth László és Bettes István részesült Forbáth-díjban), hanem a szép emlékplakettel (ez Nagy János szobrászművész munkája), valamint azzal, hogy az AOSS által megszabott szerény, ötezer koronás pénzjutalmat korábban szintén ötezer koronával megtoldotta, az idén pedig a Madách-díj összegére emelte.
Költőként Kulcsár Ferenc a palotát megtöltő, főleg szlovák írókból álló közönsége előtt sem ismeretlen, a szlovákiai magyar olvasók számára pedig igazán nem szorul bemutatásra, amiként díjazott könyve, a Bálám szamara című, életrajzi eposzként is felfogható műve sem. Kulcsár Ferenc ráadásul azok közé a költők közé tartozik, akinek verseivel hazai irodalmi lapjaink (a Kalligram, a Szőrös Kő és az Irodalmi Szemle) hasábjain rendszeresen találkozhatunk. S szinte páratlan termékenységének köszönhetően mostanában egyre-másra jelennek meg kötetei; legutóbb Hétördögök címmel az AB-ART Kiadónál, az idei könyvhétre Én nem tudom, talán címmel a Lilium Aurumnál, s hamarosan egy harmadik is a Nap Kiadó gondozásában Gyöngyök és göröngyök címmel. Mondhatni, Forbáth-díjának indokoltságát a versei iránt tanúsított nem szűnő és széles körű olvasói érdeklődés is megerősíti.
CSANDA GÁBOR
