Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Május
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 30604
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Matyelka Zoltán verse

Fiatal írók rovata 2007/2008

rabsors

1.
Holt rabbá temetett vala büszke,
erőtől duzzadt szabad lelkű négy ifjú,
kiknek útja,
tévedt sorsnak irányát mutatva,
célt téveszt, s ér
pokolba,
Helyütt foglyok zárja ítél,
rabszolgasors,
szívben örök rettegés,
s mely lélek volt szabad,
már holt.

Életünk Verve pokolba bele,
bilincsbe pusztul,
vér verejtékkel, bűzzel robotol
míg éj nem vakul:
italért, s morzsányi életért

Éhínységbe temet s félembe ölt lelkük
örök kárhozatra ítél,
könnyekbe roskadt testtel esedezve
könyörögnek,
az Isten mentse, meggyötrött életünket,

tervet bizakodva szőnek, szökjenek,
éljék szabad életüket,
ostromló viharban, éj
leple alatt akár tébolyult kísértetek,
visítva menekülnek.

2.
Visít, s süvít vihar,
éjt fojt,
küzd tévedt gyermekekkel,
rémülten zokognak,
bújnak árok mélyébe
kétségbeesetten, átfagyott testtel,
egymást ölelve,
gyermek,
ki legifjabb, zajt hall,
rémülten felfigyel,
néz, s lép lassú lépéssel el
megtekint, szembe s ér halál
keserű szívvel, fájdalommal
ordít fel
zúg vihar s taszít rá csapdát, kínhalált
gyermek vért nyög, s vesz,
megtiprott élettel.

Felüt kín s gyilkos ítélet,
testük dermedt, s remeg,
meggyötört tekintettel állnak,
elfojt küzd könnyeikkel,
gyermek,
érte,
kit sír temetve,
ifjún veszett élet,
s marta lelkét
tisztátlan halál,
gyilkos végzet.



A magamfajtának, aki se nem irodalomtörténeti, se nem -elméleti síkon próbálja megközelíteni a verseket, és se a versmodort, se az irányzatokat illetően nincsenek rendíthetetlen elvárásai, egyszóval a magamfajta fölöttébb gyakorlatias, élvhajhász versolvasó számára az a legfontosabb, hogy a költemény minél intenzívebben bizsegesse meg érzéki receptorait. (Ez persze nem zárja ki, sőt, egyenesen feltételezi az elme fokozott izgatását is, hiszen ha jól belegondolunk, a legérzékibb szervünk végül is az agy.) No és ha már létrejött a szóban forgó érzéki ráhatás, esetleg meg is beszélhetjük. Ez a sorrend. Más kérdés, hogy a lírai aktus boncolgatásának akkor lehet igazán értelme és tétje, ha a szellemi légyott hagyott maga után néminemű hiányérzetet.
Hadd szögezzem le nyomatékosan, a magamfajta ínyenc versolvasó legalább annyira irtózik az eredetiség, az öntörvényű kreativitás híján – kellő intelligenciával – precízen abszolválható bágyadt versgyönyörtől, mint Don Juan a misszionárius póztól. (Az, ugye, inkább Fellini akarnok Casanovájának a heppje.)
Itt aztán az is leszögezendő, hogy kedves druszám fenti verse arról tanúskodik, hogy nem éppen egy halvérű poéta, és nem holmi lagymatag, előkelően unott térítgetésben, decens kis kéjbe való óvatos terelgetésben utazik, hanem rendkívül invenciózusan, váratlan szögből próbálja beledöngölni olvasóját egy soha nem tapasztalt, ormótlan eksztázisba. A szándék dicséretes. Mi több, kitűnő!
A megvalósításban még mutatkoznak hiányosságok.
Először is: korántsem előnyös ennyire ajtóstól rontani a házba. A petting finomságainak is meg lehet a maguk originalitása. Ehhez persze például a nyelvtestet is sokkal jobban kéne ismernie.
Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy minden önkontroll nélkül tuszkolja magát a saját kielégülésébe, a kíváncsian pislogó, jóhiszeműen kitárulkozó olvasóról teljesen megfeledkezik, szuszog, kapkod, mint egy túlhevült kamasz.
Ráadásul – de lehet, hogy ezt már csak a hoppon maradt partner epéssége mondatja velem – úgy tűnik, a saját erőfeszítésének sincs tétje, eredője, eksztázisának nincs semmilyen megragadható nyoma. A nagy akarásban minden bennragad.
Egyáltalán nem csodálkoznék tehát, ha verse alanyához hasonlóan maga a költő is „könnyekbe roskadt testtel esedezve” könyörögne a szellemi megkönnyebbülésért.
De mindhiába: az égiek egyelőre nem hallgatják meg.
(És ráadásul ez a raktáron lévő legeslegpozitívabb olvasatom.)

Hizsnyai Zoltán



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Crane Tresaille

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc