Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: jelige. alvó szegek

Arany Opus Díj 2016Gondolatok a zuhany alatt
    
    Szokatlanul feldúltan húzta le elnyűtt papucsait, és lépett be a zuhanyzófülkébe. Egész nap erre a csodálatos pillanatra várt. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, miközben a vízsugár fátyolként borította be megfáradt testét.
    Igen, megcsinálta! Oly sok év és megannyi megaláztatás után végre férfiként viselkedett. Reggel, mikor benyitott munkahelyére, még nem volt ilyen elszánt. Szokásos gyomorgörccsel foglalta el helyét íróasztala mellett.

A folytatás azonban nem várt fordulatot hozott. Önkéntelenül elnevette magát a délelőtti eseményekre gondolva. Megtette, végre megtette!
    Az igazgató úr késve érkezett, és köszönés nélkül viharzott be irodájába, tudomást sem véve hűséges beosztottjáról. Szinte már nem is beosztott volt, hanem egy szolga, egy senki... Rendszeresnek számított a reggeli jelenetsor. Pedig mit nem adott volna egy-egy kedves szóért vagy vállveregetésért, de már annak is örült volna, ha kiabálnak, veszekszenek vele. De nem, levegőnek nézték, mintha nem is létezne.
    Elég volt! Még most, a zuhany alatt is ökölbe szorult a keze, újra átélte, ahogy berontott főnöke irodájába. Az évek óta felgyülemlett dühtől először megszólalni is alig bírt, ám végül megtette. Igen, felmondott.
    Ideges kacaj rázta meg a testét. Maga előtt látta főnöke arcát, amint elsápadt az öreg. Már teljesen átadta magát a jókedvnek, ha arra gondolt, hogy mit csinál majd a vénember, ha ő nem lesz mellette. Sóvárogva emlékezik majd hű alattvalójára, talán még levelet is ír, amelyben könyörög, hogy térjen vissza. De nem, ő nem lesz többé szolga!
    Hirtelen éles fájdalmat érzett. Annyira elkalandozott, hogy csak most vette észre, amint az egyre forróbbá váló víz már-már égeti a bőrét. Gyorsan a hideg vizet eresztette meg, de a vízzel együtt gondolatai is elkezdtek lehűlni.
    Ami igaz, az igaz, nem esett kétségbe a főnök úr, amikor bejelentette távozását. Sőt, gyakorlatilag fel se nézett irataiból. Lehet, hogy már fel is vett egy új alkalmazottat az ő helyére. Miért is engedte, hogy így eluralkodjanak rajta indulatai? Mi lesz most vele? Hogyan fizeti ki beteg édesanyja gyógykezeléseit?
    Ez az, megvan a megoldás! Még ma levelet ír a drága igazgató úrnak. Bocsánatot kér, ha kell, könyörög, még a fizetéscsökkentést is vállalja, csak visszakaphassa szeretett munkáját. Megkönnyebbülten sóhajtott fel erre a gondolatra, majd elzárta a csapot. Kilépett a zuhany alól, és boldog mosollyal az arcán húzta fel elnyűtt papucsait.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2016
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2016:

Jelige: A Titokzatos Szem

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.18 másodperc