Lápvidéken
Ha láttál vidrát holdfénynél fürödni
Zsákmányát szorítva osróként peregni
Látva gombszemének gyémánt ragyogását
Tőle hold fényének irigy sápadását.
Ha hallgattad egyszer is a nádasok zúgását
Hínáros vízben a hal csobbanását
Hajnalok-hajnalán, tündöklő napkeltén
Örömódát zengő madarak énekét.
Ha éreztél mámort lelkednek legmélyén
Mikor a láp mögött a Nap nyugodni tért
Vagy akár bánatot, hogy elszökött a nyár
S elvitte a rét virágillatát.
Ha érintette talpad a gyöngyharmatos rétet
És szedtél csokorba róla százszorszépet
Ha mindezen érzelem a lényedet átjárta
Úgy, rabul ejt e táj delejes varázsa