Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Május
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 30636
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: szalonképtelen

Arany Opus Díj 2011Öngyújtó

Csend.
Sulyos.
A lakásnak előszobaként számon tartott helyiségében fekete szemetes zsákok állták el az utat. A falon egy régebbi hányás nyoma. Egy résnyire kitárult ajtó mögött a WC. Aztán a konyha a maga pucér valóságában. Üres hűtő, leszámítva azt, ami múló szavatossági idejével áll vagy hever, csöpög benne. A mikró már csukhatatlan ajtaja erényként mutogatja a benne melegített ételek zsírfoltjait. Mint egy kávéház, ahol a hírességek dedikált fotót hagynak maguk mögött. Az asztalon egy kihűlt vacsora. Villa. Kés. Kanál. Az ételmaradékoktól eltömődött lefolyó. És a földön is. Egy egykori élőlény égett csontja. A kukába a múlt hét szerdán rendelt pizza doboza már nem fért bele teljesen. Azt írja a kilógó rész felirata, …IA DE.L… és egy aposztróf. Mindegy is. Ez már úgysem érdekel senkit. Tényleg senkit. 
A nappaliban. Tévé nincs. Pedig egyedül az világítaná be a helyiséget. Ebben a pillanatban gyúlt ki újra az utcalámpa. Tíz után fel és le kapcsol. Olcsó gyorséttermek dobozai a kisasztal repedt üveglapján. Egy piros színű műanyag hamutartó tömve cigarettacsikkekkel. Az ablakban az előző bérlő szeme villan, de megriad, és elugrik. Két szökelléssel a másik tetőn van. Kandúr. A mostani utálja az állatokat. A gyerekeket is utálja. A házasságot, mint olyat pedig mélységesen elítéli. Ellenben imád szeretkezni. Igazából ez egy rossz szó. Ez túl szép szó. Érzelmes. Ha az ember szeretkezik, akkor az ember sze-rel-mes. Ő a szerelemben se hisz. Jobb kifejezés tehát a szex. Szóval imádja a nőket. A fiúkat is imádja. És néha megfordul a templomban is. És a sarokban egy kommunista-forma írógép, papírok halmokban, számlák, amiket talán már senki se fizet ki, még egy hamutartó, egy üres cigarettatárca, egy pók a falon, egy óvszer. Gyűrt pokróc takarja valaki hűlt helyét. Kékség száll most a helyiségben egy kivilágított, ajtó nélküli szoba felől. Szikrakő hangja vág élesen ebbe a nehéz csöndességbe. Aztán a dohány érzéki sercegése. 
Ez már a hálószoba. Egyetlen ágy. A fényforrás egy íróasztalok megvilágítására hivatott kislámpa a földön. Egy vagy két szál cigaretta az ágyon, meg egy felbontatlan doboz a párna alatt. Az üres nyugtatósüvegcse sötét szilánkjai mindenhol. Az almaízű papírba csavart füves cigi. Cinikus kis zöld almák röhögnek róla az ember képébe. És az övébe is. Talán mert ő is ember. Most pedig azon töpreng, ezt hagyja már meg az utókornak, vagy tüntesse el a bizonyíték-sorba vetődött élményt? Ha hagyja a francba, megtalálják a bűzölgő hullájával együtt. Akkor nem csak az öngyilkos, de a drogfogyasztó bélyeget is rásütik. De most akár fel is hívhatná a számot, ami évek óta ott van a hüvelykujjában, hogy küldjenek neki még egy kurvát. Megint. 
Még egy hete is ivott és dohányzott ész nélkül. Felhőtlen volt. Most is iszik és dohányzik ész nélkül. Csak be van borulva. Ma súrolni próbálta a szájából a szajhák nyálát. Beállt a kádba. Le akarta mosni magáról az összes hedonizmust. De a központ elzárta a vizet. Négy hónapja, hogy nem fizet. Ezért most itt ül az ágy szélén. Nem. Azóta már felállt. És azonnal rájött, hogy az egyensúlya az első, amit elvesztett. 
Visszazuhant a kórházi ágy minőségét idéző kemény matracra. Most már fekszik. A plafont bámulja. Egyszerűen elröhögi magát. Röhöghetnéke támad, mint az idegesítő kis almáknak a papíron. A plafonon egy pók zabálja a legyet. Pont, mint ő. Megzabálta az egész beteges életet itt a bolygón. Két röhögés között a fűért nyúl. A szájába teszi. Annyira vihog ebben a pillanatban, hogy a cigi kiesik belőle. Teli pofával beleröhög a plafonba. Teli pofával. Már úgy is tök mindegy. Oldalra fordul. Végignézi a padlót. Benéz az ágy alá. A joint a szájában újra. Betömte a saját száját, és már csak olyan hangot ad, amit jobb helyeken kuncogásnak mondanak. Az isteni szikra, és az anyag felsercen. Mélyen beleszív. Amíg lenntartja, elmond egy versikét. Aztán ettől röhög. Már ordít. Felpattan az ágyról. Mert meg tudta csinálni! Kivágja az ablakot - ez a rácsos. És beleordít a város legundorítóbb, kipusztult negyedébe. Csak az a rühes macska nyugtázza a vételt egy határozott nyávogással. Biztosan azt mondja, kusslegyen! Aztán az ordítás eltűnik, és visszajön ugyanaz a csönd. Mozdulni se lehet tőle. Annyira megszokja az ember, hogy amikor megmozdul, a nesz, amivel átszeli a hangtalanságot, véresre tépi a dobhártyáját. Mint valami börtön sötét magánzárkája. Lehet, hogy kicsit nagyobb. Egyébként meg kit érdekel?! Már úgyis mindegy. 
Elkezdett száradni a szája, és nincs otthon semmi. Egyetlen csepp pia se maradt. Megitta az utolsó üveg vodkát is. Pénze sincs már. Talán maradt egy lejárt narancslé a hűtőben. Mondjuk azt holnapra tartogatta, de mivel holnap, olyan már nincsen… amúgy meg tényleg mindegy. Elszívta Isten cigarettáját. Legalábbis majdnem végigszívta. Mert amikor Isten őt lehajította a Földre, egy szál piros Marlborot adott neki. Ennyi járt. Aztán megszületett, és azonnal rágyújtott. Nem sajnálta az életét. Nem őrizgette a vágyait a jövő hét keddjére, se máskorra: odanyúlt a cigiért, és meggyújtotta. Ezért is ül most az ágy szélén. Mert visszaült közben. 




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2011
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2011:

Jelige: liszt

Hír értékelése
Értékelés: 2.5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2011

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc