Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Május
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 30636
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige:diplomata

Arany Opus Díj 2011
A kantin jegyzőkönyv



Aznap, amikor Béla tíz magányban eltöltött év után végleg lecsukta szemét, a kantin falain fekete, leginkább pókhálóra emlékeztető fátyol jelent meg, amely a nap folyamán egyre sűrűbben telepedett rá az épületre. A kantin tulajdonosa és az a néhány vendég, aki még maradt, értetlenül szemlélte a jelenséget. A söröspoharakkal teli polc felett, az üvegajtajú szekrényben lévő jegyzőkönyv pedig magától lángra kapott, és pár perc alatt hamuvá lett. Ebben a jegyzőkönyvben állt az a tíz évvel ezelőtti „per”, amit a kantinban folytattak le. 
Tíz évvel ezelőtt ugyanis az egyik törzsvendég biciklije eltűnt a kantin mellől. Ez volt az első ilyen eset a kocsma történetében. Sem előtte, sem utána nem loptak el semmit a kantin területéről. Ezért is keltett olyan nagy felháborodást ez az eset. A kocsma tulajdonosa napokig nem tudott aludni, mert úgy érezte, megszégyenítették őt. Pár nap töprengés után arra az elhatározásra jutott, hogy az esetet ki kell vizsgálni. Összehívta a törzsvendégeket, majd részletesen tájékoztatta őket arról, hogy aki a kérdéses estén a kantinban tartózkodott, annak a megadott időpontban meg kell jelennie, és jegyzőkönyvbe kell mondania a lopás estéjén látottakat, „ugyanis ennek az ügynek így vagy úgy, de a végére kell járni”. Ez a mondat azokban a napokban gyakorta elhangzott a tulaj szájából. Mondogatta ezt halkan, elkeseredetten, szigorúan, felhevülve, és néha még magában is. Így esett, hogy egy hétvégén „perbe fogta” azokat a vendégeket, akik a kérdéses estén a kantinban tartózkodtak. Aki nem akart megjelenni a „tárgyaláson”, azt kizárással fenyegette meg. A törzsvendégek mindent elviseltek volna, de ezt az egyet nem. Ugyanis a lakótelepen a kantinban lehetett a legjobb sört kapni. A vendégek évek óta ide jártak, a hét minden napján. „Kocsma után első a család”- ez volt sokuk legkedveltebb mondása. A kis társaság mondhatni már-már egy családot alkotott. Volt köztük vasutas, kőműves, nyugalmazott katonatiszt, notorikus munkanélküli, portás, tűzoltó. Jól megvoltak együtt. Itt beszélték meg az aktuális politikai kérdéseket, a családi gondokat, meg úgy általában véve mindent. És a kantin nevet is ők ragasztották rá a kocsmára.  Egyszóval, egyikük sem szerette volna, hogy a tulaj kitiltsa őket onnan. Így hát mindegyikük megjelent a tárgyaláson. Bár sokan közülük csak azt tudták elismételni, amit társaiktól hallottak, ugyanis a kérdéses estén a szokottnál több szeszes ital fogyott. Ferit ünnepelték, jobban mondva Feri nyugdíjba vonulását. Sokan csak másnap este értesültek a lopásról. A kantin vendégei nem kerítettek nagy feneket a dolognak. A tulaj azonban, mondván, hogy ő becsületesen szerezte meg a vagyonát, és a sört is csak ritkán vizezi, mindenképp példát akart statuálni a tárgyalással. A vendégek meghallgatása két teljes napon keresztül tartott. A jegyzőkönyvet Gizike, a csapos nő vezette. A második nap vége felé közeledve a tulaj előtt egyre világosabbá vált, hogy a bűnös nem a vendégek között rejtőzködik. Bár ezt senkinek nem vallotta be. Azonban mindenképp meg akarta lelni a tolvajt, így hát a lopással, Bélát, a „kantin bolondját” vádolta meg. A törzsvendégek is meglepődtek a tulaj kijelentésén, mert bár igaz, hogy Béla nem teljesen volt épeszű, de sosem ártott senkinek. A vallomások szerint azonban a bicikli, a kérdéses estén Béla távozása után tűnt el a kocsma mellől. Béla a vád hallatán csak annyit mondott, hogy „főnök, én nem tudok biciklizni”. A tulaj azonban azzal érvelt, hogy Béla miután ellopta Józsi biciklijét, eladta azt. Próbálta kiszedni belőle az igazságot, de Béla nem tudott mit mondani. A tulaj némi töprengés után, meghozta az ítéletet. Mivel kegyesnek akart látszani, ezért azt mondta, hogy nem adja Bélát a rendőrség kezére, de többet nem mehet be a kantinba. A törzsvendégek az ítélet hallatán úgy megsápadtak, mintha szellemet láttak volna. Béla meg csak állt ott a tulaj előtt meggörbülve. A vendégek közül senki nem állt ki Béla mellett. Csak ültek lehajtott fejjel székükön, és hallgattak. Józsi, a bicikli tulajdonosa sem tudta elhinni, hogy Béla lenne a tettes. Miután Gizike mindent gondosan jegyzőkönyvbe vett, a tulaj lezártnak tekintette a tárgyalást. A jegyzőkönyvet pedig az erre az alkalomra készített üvegajtajú szekrénybe helyezte, ezzel is azt példázva, hogy az ő kocsmájában rend van. Béla a kantinból kifelé menet még visszafordult, egyenesen a tulaj szemébe nézett és ezt mondta: „Ejjj, a betyár kurva anyátokat! Sokszor fogjátok még a bolond nevét emlegetni!” Bélát ekkor látták utójára.
Hét évvel az eset után a kantin vendégei közül néhányan azt vették észre, hogy nem érzik az italok ízét. Kezdetben nem szóltak erről sem egymásnak, sem a tulajnak, de egy idő után már egyikük sem érezte az ízeket. Ami ennél is nagyobb riadalmat keltett bennük az az volt, hogy az italoknak nemhogy az ízük, de a hatásuk is eltűnt. A kantinban megváltozott a hangulat. A tulajdonos akármit csinált, akármilyen ízesítésű aromákkal próbált ízt adni az italoknak, nem járt sikerrel. A törzsvendégek lassan eltűntek. Újak meg nem jöttek a helyükre. A tulajdonos szó szerint belebetegedett a dologba. Lesoványodott, bőre kifehéredett, szemei beestek. Voltak napok, amikor ki sem nyitotta kantin ajtaját.
Miután a fekete fátyol belepte a kantin épületét, és a söröspoharakkal teli polc felett, az üvegajtajú szekrényben lévő jegyzőkönyv magától elégett, hirtelen az ég is elsötétült. A tulajdonos és a vendégek a kantin előtt álltak földbegyökerezett lábakkal. A fekete, pókhálószerű fátyol hirtelen lángra lobbant. A kantinból hatalmas lángcsóvák csaptak elő. Miközben az épület szép lassan teljesen a lángok martalékává vált, a tulaj és a vendégek egy halk nevetésre lettek figyelmesek. A nevetés egyre közelebbről hallatszott. A tulajdonos üres tekintettel nézte, ahogyan élete főműve hamuvá válik. A nevetés és a tűz ropogásának hangja egyre jobban szorították a szívét. Ahogyan az épület teteje leszakadt, úgy rogyott térdre ő is. Szemei ekkor már könnyben úsztak.  A lángok egyre magasabbra csaptak, a nevetés pedig elhalkult. Helyette minden irányból ez hallatszott: „Ejjj, a betyár kurva anyátokat! Mondtam én nektek!” A kantin előtt álló vendégek tátott szájjal nézték, ahogyan az épület hamuvá vált. A füstfelhő mögött a távolban egy alacsony termetű alak állt és hangosan nevetett. A tulajdonos ekkor már holtan feküdt a földön.
 





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2011
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2011:

Jelige: liszt

Hír értékelése
Értékelés: 4.58
Szavazat: 17


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2011

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.15 másodperc