Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: János

Arany Opus Díj 2010
1.  Köpködő


1/1 A gyógyulás útján

A gyógyszertár
ablakához  közeli
szekrényke tetején virágcserepek
bennük fikusz meg kínai rózsa

a szekrénynek
műlába van

A hozzáértő gyógyszerész
nélkülözhetetlen könyvtárából


1/2 Nyikita Mihalkov gépzongorája

izgett
mozgott a hegy
mintha már egy
felmálházott szamár volna

/ Isten bár láthatatlan,
a tükörben sincs /


1/3 Pátria halihó

eladtam szántóm
erdőm  legelőm gyepföldjeim
a szőlősről már nem is beszélve
a kapott pénzen meg  kiadattam
szülőföldem
mese- és mondavilágát


1/4 Szimering  / In memoriam Talamon Alfonz /

Átnyúlt a falon
és úgy maradt

a valóság olyan
istenfölötti
– nem amilyen

érezni ahogy
láthatatlan

                                         
1/5  Újabb szimering

ha nem lett volna előre megalkotva a világ
most Istennek kéne befejeznie e verset


1/6  Angyaltövis

Angyaltövis az ujjam begyében,
akár a végső menedékem.
Mankóm a vihar, ki nem állom,
furulyareccsenő ifjúságom.
Egy villanásnyit kacsint a távol,
jó krumpliszsákként ledob magáról.


1/7  XXL

Nagyanyám és nagyapám
keresztet vetnek a
szeretkezés előtt

megcsókolják a
lehulló kenyérmorzsát
a kenyérszegést megelőzően pedig
keresztet karcolnak a héjra
Gáspár és Julianna
Zsófia meg János

Nagyanyám és nagyapám keresztet vetnek a két
szeretkezés között

ahogy nyikorog az ágy
beleremeg
a csontjaikkal aládúcolt
menyországom














2.    Zátony


2/1  Felső gyepföld

Arcom egy ismeretlen fénykép
egy homályos arc restaurálása
lefejteni a kőből ami összetartja
ami megóvja szülőföldnek

belepingálni a fák évgyűrűi közé
egy régi emlékkönyv lapjai közé
szamárfület hegyezni a naplopó költő
elfeledett naplójába

közben levetkőzve
pucérra vetkőztetve
a magamutogató
mezítelenséget


2/2  Alsó gyepföld

Akár az elmélázó felhőből
a legelső esőcsepp
úgy vagyok bátor
és esendő
verssoraim a csalik
szemhéjamon pecázik
a rejtőzködő álom

a maradandót elragadhatod tőlem
színtiszta
vízre  halászom


2/3  Kis gyepföld

A nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk

Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül

árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk



a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül


2/4  Nagy mező

Hajléktalan a teremtő,
és dúsgazdag a sok kisisten.
A halál vegytiszta tudata elfeledteti velem
ami mindig is volt, de sosincsen.

Légycsapóval hadonászik,
szinte hogy menekül az emlék,
az a legvégső remény,
hogy soha sincs szerencsénk.

Magyarok vagyunk, dicső múltunk
esendőbb mint a radírgumi,
amire az is elfogy, nem lesz,
nem lesz már miről lemondani


2/5  Kert alja

Koplal az Isten
kenyéren és vízen

előre nem látható szempár

tágul a tér
az időbe belefér

egyfajta éhségsztrájkolás
felkészülés az örökkévalóságra


2/6  Erdő alja

feltámadsz
de csak a tett
színhelyén
illegeted magadat

kelleted magad
várva hogy felismerjenek
vagy elfussanak előled

hogy tereljék már arrébb a temetőt
mint nyáját a pásztor

keresve új legelőt







3. Maszkok

a: Még a föld is beleremeg,
    hantázik két hangya gyerek,
–Toldd arrébb az üveghegyet,
egy hangyányit sem engedek!

b: Szomszédunkban a manó
    közönséges naplopó.
    A munkáját rég megunta,
    alszik, mint a szőrös bunda.

    Nyelvtanára őszi szél,
    ha kell, hét nyelven beszél.

    Az az áldott szerencséje,
    hét ördögfi bújt beléje,
                                       fuss!!!

c: Ráfázott a mohó Árpád,
    kerüli a forró kását,
    hideg futkos görbe hátán,
    ártatlan ő, mint a bárány.

    Úgy döntött még
                               melegében,
    inkább koplal,
                           s marad éhen.

d: Tépelődik a sajtkukac,
    ez aztán a Németh éra,
    csőbe húzta Trója alatt
    földigilisztaként Héra.

    Tépelődik a sajtkukac,
    Polgár avagy Csehy lögyön?
    Mígnem általrágja magát
    a nagyképű juhsajthögyön.

    
    Tépelődik a sajtkukac,
    egyik Roccó másik meg Tóth,
    bármit is ér a kritika,  
    a haverság régen megvót.

    Tépelődik a sajtkukac,
    nem tetszik már e zord Barak,
    Vidázó szemét mereszti,
    Luxorba hívta Mubarak.

    Tépelődik a sajtkukac,
    nem Sváby ő, csak a Szászi,
    kamaszosztul szomorkodik,
    csakhogy  igyék vele bárki.

    Tépelődik a sajtkukac,
    a Keserű lapot oszt ki,
    Nagy Péter cár bekeményít,
    megkontrázza gróf Benyovszky.

    Tépelődik a sajtkukac,
    cinkelt lappal játszik Grendel,
    spanyolviasz ackentussal
    gin helyett tekilát rendel.

    Tépelődik a sajtkukac,
    sok a művi, gagyi, nyali,
    Elemér bajszára iszik
    Duba, Fónód s a Hizsnyai.
   
    Tépelődik a sajtkukac,
    fején vaj van, mégis úgy jár,
    kuncsorog a Koncsol úrnál
    Hodossyval Bettes s Kulcsár.

    Tépelődik a sajtkukac,
    Tőzsérünk hiába éhes,
    bár megtelik újabb Kozsár,
    felingerel a sok férges.

    Tépelődik a sajtkukac,
    ne legyek már én is kókó,
    tükre mögött sárban fürdik
    Bárczi Zsófi s Tóth  Anikó.

    Tépelődik a sajtkukac,
    hogy a fenében kell élni?
    talánbizony az új Bekét
    még újabbra kell cserélni.

e: Torkos az én tehenem,
    három napja keresem,
    lelegelte a nap fényét,
    ezért ez a nagy sötétség.

    Torkos az én kicsi kecském,
    hold fényével megetetném,
    nem használnék többé lámpát,
    huzogatnám rőt szakállát.


f:  A csukafejes szép volt, szép volt,
    el-elpirul a fényes égbolt.
    Örül a páholy, gól van, gól van,
    pattog a labda a hálóban.


g: Három koldus nagymérgében
    lyukashegyen búsul, éhen.
    A ruhájuk ütött, kopott,
    elhagyták a koldusbotot.


h: Leesett a nap kalapja,
    kicsi páva rí alatta.
    Inába száll bátorsága,
    felszáll a vén eperfára.


j:  Hajmáson, hol máshol?
    Lépdel a hold gólyalábon.
    A járása ákombákom,
    napkirálylánnyá varázsol.
    Hajmáson, hol máshol?
    Pityeregsz a szalmazsákon,
    hagymától a szemed könnyes,
    a sok göröngy csupa gyöngy lesz.


4/1 Talamon Alfonz elfoglalja magát

Így se jártam még
elfoglaltam a saját helyemet
ott csücsülök és bámészkodom
csillagaim mivel nincsenek
rég neked adtam
és őrzöm a hiányom
feláldozva a jelenléttel

idétlen
szamárfülek
a kockaházak
szélein

ezt legalább
jól megszerveztem
mégcsak részem se volt benne

olyan lettem
akár az utolsó kitört eperfa
amit még meg se másztam
lábujjaim selyemhernyó gubók

lepkefogó tenyeremből
ujjlenyomatot vesz a szél
ponyvaregényhőse

keresztet vetnek előttem
mécsest gyújtanak előttem
utolsó fingom is ellőttem

Átnyúltam a falon
és úgy maradtam
magamon kívül is megmaradtam
értem is meghaltam
magamért is
ha belegondolok még talán
miattad is barátom
nekem is nyolc percébe kerül a napnak
hogy a fénye elvakítson
balul sült el
de legalább balul


4/2  Ninive partjai avagy a malackai keresztelő

nincs szerencsém
Istenem van
és ez egy szerencsés Isten

a nagyapai büszkeség
mint a cethal a vergődő Jónást
kiöklel magából

Galilei eredendő
bűnével született
ivadékom




4/3   Talamon Alfonz magában írogat,
közben köveket rak gondolatban maga köré



      És megszólalt König Salamon, az utolsó jókai rabbi a szegényház ebédlőjében:
– Leopold és Cecília, hát hányszor megmondottam nektek, hogy éljetek a szentírás szerint, alázatosan és könyörületesen, ahogy Joób is élt az istencsapások közepette. Hányszor kinyilatkoztattam, ha megdobnak kővel, dobjátok vissza omlós kenyeretekkel azt. Aki pediglen ellopja a kenyeretek javát az asztalotokról, annak adjátok ajándékba a többit is nagylelkűségetek jeléül.
– Biztos ami biztos, igazad lehet prófétáló rabbi – szólt Leopold és Cecília a két csontsovány zsidó a szegényházból. – De ha nincs kenyerünk, betevő falatunk, mivel is büntethetne minket az Isten? Talán, ha  ellenségeink tehetősebbek lennének. Talán, ha akadna náluk egy falatnyi zsömle?
Szívmelengető kőkemény igazság.

/Az idézetek többségét Jézustól származtatják, de ez sem bizonyítható. Az Ószövetség bibliai szövegeiben, a Királyok könyvében ugyan valami hasonló mondatott ki;  az is a sorok között.  A történet szereplői viszont valóságos hús-vér emberek. Talamon szerint a történet az alábbiak ismeretében talán még igazabb és hamisíthatatlanabb is./



4/4 Angyalcsuklás


Barlangrajzokon vezekel ma Jónás,
az ásító mélyben cethalcsontváz van.
A madárcsicsergés közös szentgyónás,
Afrodité vágtat selyempongyolában.

Ott a szirteken még látható a hó,
az  látvány cigarettacsikként elnyom,
kihalt egy táj ez, magával ragadó,
meredek hegycsúcs, gótikus templom.






   
    
    
    
   




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2010
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2010:

Jelige: János

Hír értékelése
Értékelés: 4.79
Szavazat: 142


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2010

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.13 másodperc