Vankó Diana versei (mentor: Németh Zoltán)
Dátum: 2010. május 04. kedd, 08:57
Rovat: Fiatal írók rovata 2009/2010


 Az én anyukám

Kívülről egy átlagos nő,
Számomra jóval több ő.
Barna haja, barna szeme,
Szeret engem, látom benne.

Piros arcán mosoly ragyog,
Vele én is boldog vagyok.
Mellettem áll a bajban,
Hiszen : Anya csak egy van.

Beteg vagyok, ágyamnál ül,
Jókedvem van, táncra perdül.
A leckét mindig együtt írjuk,
Bánatunkban ketten sírunk.

Ha már ő nem lesz nekem,
Gyermekemet így nevelem.
Nem csinálok semmit másképp,
Hiszen miért is tenném?
   


Vankó Diana:

   Mindig  szerelem

Ne csak Bálint – napon
jusson eszünkbe
szerelmünk.
Legjobb, ha minden nap
időt szentelünk
arra, ki szívünkben
a legfőbb helyet kapja.
Néha elég egy pillantás,
máskor egy mosoly.
A lényeg, hogy szívből jön
és szívhez szóljon.
Nem kell nagy ajándék,
sem drága ékszer.
Ennél jóval fontosabb,
ha én is érzem:
Én vagyok a fontos
mindig és nem csak most.


Vankó Diana küldött munkái egy nagyon fiatal pályakezdőtől származhatnak. Az ilyen típusú verseket általában a gyermeklapok külön erre a célra fenntartott rovatai közlik tucatjával. Ezektől a szövegektől senki sem vár el különösebb költői értéket, a hangsúly a naivitásra és az őszinteségre helyeződik. A küldött két vers is ebbe a kategóriába tartozik. Nem versek ezek, hanem a gyermek természetes igénye fogalmazódik meg bennük a szépre, a meghittségre, az otthonra, a biztonságra. Csak gratulálni lehet annak a kislánynak, kisfiúnak, aki szabad idejében verseket olvas, és maga is megpróbálkozik versírással. Ez a két vers azonban még nem része az ún. szépirodalomnak, ahhoz sokkal mélyebb, érettebb gondolatok és érzelmek szükségesek.

Németh Zoltán







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=945