Irodalmi karaván Székelyföldön
Dátum: 2010. április 14. szerda, 10:24
Rovat: Híreink



A költészet napja alkalmából a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Kézdivásárhelyen, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson író-olvasó találkozóval lepte meg az irodalombarát közönséget. A rendezvény célja, hogy a Kárpát- medencei magyar alkotók jobban megismerhessék egymás folyóiratait, kiadványait, irodalmi tevékenységét. Mindezt az Oktatási és Kulturális Minisztérium meghívásos pályázata révén sikerült megvalósítani.


Az elmúlt húsz évben a felvidéki írók többször szerveztek könyvbemutatót, felolvasóestet Erdélyben, Magyarországon, Vajdaságban, Kárpátalján, ám ezeket a kiszállásokat az alkotók saját költségükön ütötték nyélbe, ez az első intézményes keretek között szervezett irodalmi turné - számolt be Balázs F. Attila költő, műfordító, az AB Art pozsonyi kiadó igazgatója.
 
A rendhagyó esemény meghívottai Balázs F. Attila, költő, műfordító, Hudák Katalin költő, Pénzes Tímea író, költő, műfordító és Szalay Zoltán jogász, prózaíró különböző stílusú, műfajú, tematikájú művekkel rukkoltak elő. Rövid bemutatkozás után az alkotók gyorsan a tárgyra tértek, úgy is mondhatjuk, belevágtak az irodalom sűrűjébe.

A verset mi sem teheti szebbé, mint a zene, a költemény és zene kapcsolatából pedig megzenésített vers születik. Nem történt ez másképp a felvidéki vendégek esetében sem, ugyanis Hudák Katalin József Attila Ringató című versének megzenésített változatával vezette be az esteket, amit a közönség vastapssal díjazott.
 
A kellemes kezdést izgalmasabb folytatás követte, először Balázs F. Attilával ismerkedhettünk meg, aki Szalay Zoltán szerint a maszkok, alakmások, a szerepjátékok költője. A költő verseiben az identitásválság, az istenhitválság, a kisebbségi lét értelmezése is helyet kap. A meghívottról azt is tudni kell, hogy a költői pálya mellett műfordításokkal is kacérkodik, kiadója célja pedig a pályakezdő, valamint a női alkotók felkarolása.
 
Hudák Katalin nem csak zenei tehetségével, hanem versekkel is meglepte az egybegyűlteket. Írásai emlékeztetnek az ősi költészet formai elemeire, stílusára. Napfény, rengeteg szín, virágok, játékosság, dallamos sorok, impresszionista utánérzés, az emlékekből való ihletődés jellemzik a fiatal költőt - véli Szalay.
 
Pénzes Tímeában egy igazi irodalmi kalandort ismerhettünk meg, verset, prózát, drámát, de útinaplót is írt már. Mégis a próza áll közelebb hozzá, ebben a műfajban szívesebben foglalkozik műfordítással is.
 
Szalay Zoltán volt az irodalmi karaván „kakukktojása”, hiszen ő az egyetlen, aki csakis a prózát tartja saját territóriumának, ezt pedig példaszerű tudatossággal, minimalista nyelvhasználattal műveli. Írásaiban a születéssel, a szerelemmel, a halállal foglalkozik, tömör, vázlatos szerkesztésmóddal téve ezt - mondja Balázs F. Attila.
 
A felolvasott irodalmi szemelvények bizonyították ezen kijelentéseket, s mind a négy székelyföldi városban befogadókra találtak. Talán ennek tulajdonítható az estet követő beszélgetések sokszínűsége is, a jelenlévők szinte mindenre kíváncsiak voltak, ami a szlovákiai magyar irodalmi életet illeti.
 
Kiderült: a felvidéki és erdélyi írók intenzíven tartják egymással a kapcsolatot, a Szőrös Kő, az Irodalmi Szemle, a Kalligram folyóiratokban rendszeresen publikálnak erdélyi szerzők, de az anyaországiaktól, más határon túli alkotóktól sem zárkóznak el és ugyanígy működik fordítva is.
 
Mint Balázs F. Attila  mondta, az AB Art kiadónál több erdélyi szerző könyve is megjelent. Hozzáfűzte: ugyan nem intézményes formában, de elég gyakran megfordultak erdélyi településeken szlovákiai magyar írók, és az erdélyiek is szívesen látott vendégek náluk.
 
A felvidéki kulturális élet szegényesebb az erdélyinél, kevesebb a magyar nyelvű napilap, a színház, ebből kifolyólag a fiatalok számára nincs megélhetési lehetőség ezeken a területeken. Irodalom terén viszont nem panaszkodnak, a fiatal szerzők kötetei viszonylag hamar megjelennek és több irodalmi folyóiratban is publikálhatnak - vélekedett a kiadóigazgató.
 
A nemrégiben érvénybe lépett szlovákiai nyelvtörvényről is faggatták a meghívottakat. Szalay felvilágosította a jelenlévőket: inkább félelmeket keltett az ott élő magyarokban, a gyakorlati alkalmazása még gyerekcipőben jár, ám az emberek hangulatában, hozzáállásában érezhető a törvény negatív hatása.
 
Érdekességképp szolgál, hogy Felvidéken Erdélyhez viszonyítva sokkal több a női alkotó. Kíváncsian tettem a fel a kérdést Balázs F. Attilának, mi az oka ennek. Szerinte Erdélyben erősebb a „hímsovinizmus” az irodalmi berkekben, mint Szlovákiában, a folyóiratoknál, kiadóknál inkább férfiak dolgoznak, mintsem nők. Míg ez Felvidéken nem így van, ott a nőknek is szinte ugyanannyi szerep jut, mint a férfi kollégáknak az irodalomszervezés, a publikálás terén.
 
A jelenlévők a női és férfi tollakból származó irodalom különbözőségeire is kitértek. A vitából leszűrődött, hogy ugyan nincs külön férfi és női irodalom, ám egy biztos: a nőket más tematika, stílus foglalkoztatja, mint a férfiakat és a műfordítások esetében jobban körülírják, magyarázzák a szöveget.
 
Összegzésképp elmondhatom, élménydús irodalmi karavánt látott vendégül Székelyföld. Annak ellenére, hogy nem mindenhol volt teltház, mind a meghívottak, mind a közönség elégedett volt. Balázs F. Attila abban reménykedik, hogy minden évben lesz hasonló kezdeményezés a magyar nyelvterületeken.
Varga Melinda






A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=921