SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - jelige: Akire

Felétek ontja-e illatát az érzelemvirág?
Nő-e még ága,
van-e hajtása,
fakasztja-e rügyét?

Bontja-e büszkén szirmát az ékes érzelemvirág:
érzelemveder, hangék,
gondolattár, érzelemvonat.
Vagy már csak halkuló varázs?
Múló lánglobbanás,
erőtlen szárnycsattanás?
Lazítsd meg földjét,
ne hagyd fakulni zöldjét.
simogasd szirmát,
dicsérd finom illatát!
Hisz fontos, mint zár és fék,
becses, mint jótett s egy kép –
érzelmeid tára,
titkaid vára
meleg szó selyme,
érintés langya.
Vigyázd, hogy ne legyen ékezet nélküli szó,
falevél szélben,
múló óhaj,
szürke sóhaj!
De legyen pattogó parázs,
sokszínvarázs, rejtőzködő tűzfészek,
erdőtűz szélben,
árvizek gátja,
szép szavak bája-
Nyugtató léleklepel, mint
méhrajnak kaptár –
csarnokvíz szemben,
dobhártya fülekben,
bőrideg bőrben,
szaglósejt orrban,
izmos nyelv szájban,
gazdagon táguló érzelemvilág:
lélekkertben ragyogva pompázó érzelemvirág.