Mennék én is...
Nem akarok világot megváltó életet élni soha. Nem akarok már semmi
nagyratörő álmot kitűzni magam elé, csak olyan kisebbeket. Nem akarok
kimért és számitó lenni, hogy célom elérjem. Nem akarok belesimulni egy
olyan társadalomba, ahol mindenki a maga érdekeit hajkurássza, nem birok
olyanok szemébe nézni, akik számitóan keresik még a barátaikat is,csak
előbbre jussanak,...helyettük is lesütöm a szemem. Nem birok
gyomorforgató dolgokat befogadni-állatkínzás,ami egyre inkább
gyerekkínzásba csap át...nem akarok itt lenni. Csak mennék...nem tudom
hová, s merre, meddig kellene lépkednem, hogy végre oda jussak,ahol
végre "otthon" lennék...félek, hogy ez csak illuzió és reményvesztve,
lélegzet után kapkodva rohanó lét következik...mert ellököm ezt is és
azt is,mert nem akarom így...valamit akarok, magam sem tudom, hogy
mit...változtatni vagy változni?...nem érzem, melyik lenne a helyesebb,
a könnyebb, az már bizonyosabb dolog.
Beskatulyázunk...inkább!(minthogy megismernénk)
Elegem van, hogy minden téren, mindenkit valami sablonba próbálnak
beerőszakolni, mint valami konfekcióméretekbe, néha úgy kellene a
társadalomban is meglelni saját kis helyünket. Nem lehet mindenki
egyéniség, ez az érzésem van, hanem muszáj valahová "tartozni". Nem
lehetsz egy összetett személyiség, megpróbálják kiszámolni, hogy
melyikből van benned a legtöbb százalék(szangvinikus, kolerikus...) és
abba máris bekerültél,ha nem is vagy teljesen ilyen típus. Nyomatják
mostanság a sok személyiséged meghatározó tesztet, hogy beleerőszakold
magad valamilyen magatartási formába, majd megnyilvánulásaid után
mondhasd:"igen,ez azért volt,mert x tipusú személyiség vagyok, akik igy
szoktak viselkedni hasonló helyzetben"...hányás ez a kategorizálás.
Ilyesvalaminek gondolom a horoszkópot is...egy valaki elköhint valami
hülyeséget, ami általában egy jólfelépített sablon és mindenki e szerint
próbálja alakitani sorsát, azok közül, akik a legújabb, ami miatt pedig
elkezdtem írni a bejegyzésem az, amit ma olvastam újságban, miszerint az
emberi ajak meghatározza, hogy ki milyen személyiség..ezek szerint rám a
következő illene:"A finom ívű kicsi száj a nagyvonalú embereket
jellemzi, intelligenciát, őszinteséget sugall."...na nehogy már! Ha
valami sik hülyének kicsi a szája, akkor már intelligens is lesz mások
szemében, mert beleillik a kategóriába?! Nem hinném, hogy egy ajak, egy
szemrebbenés, egy gesztus 100%-osan meghatározza egy-egy ember
voltát...túl egyszerű lenne...nem is kellene beszélni egyik embernek a
másikkal és már tudná, hogy milyen...nem ez a jelenség az
ún.előitélet?! S még, hogy a tipizálás,nem vezet előitéletekhez! Unom
ezt a sok baromságot, de leginkább, hogy rengeteg ember követi ezt a
baromságot....bleeee...maradjon inkább mindenki olyan, mint amilyen, nem
pedig amilyennek akarják, hogy legyen, mert ezek eléggé bő konfekció
méretek, még el is lehet bennük tévedni.
Kinek van/volt lelkiismerete?
Egy cikket olvasok éppen az első szlovák állam létrejöttéről és az ide
kapcsolódó holokausztról. A Zsidó-Kódex még ismerős is volt, meg
egy-két más intézkedésük,...de az a propaganda, ami plakátra került
gyomorforgatóan hatott rám: "To je on. Pozná ho podža hviezdy. To je
on, čo vetko hrabe k sebe. To je on, čo poburuje a roziruje li. To
je on, čo tve proti tátu a jeho priatelom. Dobre si zapamätaj tých,
čo sa spájajú so odmi."= ő az. Megisered a csillag alapján. Ő az, ki
mindent magának gyűjt. Ő az, ami háborog és hazugságokat terjeszt. Ő
az, ami az állam ellen és annak barátai ellen uszit. Jól jegyezd
meg, ami a zsidókhoz kapcsolódik.
Emberekről beszéltek úgy, mint tárgyakról! Mi volt ez a világ? Az
emberség hol bújt meg? Megbélyegezték az embereket, mint valami állatot,
megkülönböztették a többi között, csak azért mert egy kultúrába
beleszületett, amiről persze senki sem tehet, mert a születés adott tény.
Nem csak megbélyegezték őket, de úgy is kezelték őket, mint az
állatokat. És mindenki csak csukott szemmel járt, mintha semmi sem
történne, pedig Észak-Szlovákiában, Poprád mellett már eléggé hamar
hoztak létre táborokat,ahol főleg fiatal lányokat gyűjtöttek
egybe,akiketelőször rendesen megaláztak, minden emberségüket
megtiporták,majd marhavagonokba terelték őket...s az útjuk oda
vezetett, ahová az európai zsidóság nagyrészének azt útja. Mindeközben
senki sem tett semmit. Mert az, hogy ez egy beteg elme szüleménye, azzal
mindenki tisztában van, de ahhoz, hogy az egész megvalósuljon, jóval
több beteg elme is szükségeltetett, akiket persze nem is kellett sokáig
keresnie. Akik egyszer bekerültek ebbe az ördögi gépezetbe egyfajta
fogaskerékként, sosem volt visszaút, vagy feladták emberségüket, vagyy
ők is ott végezték ,ahová ők küldték az embereket. Általában egy-egy
tiszt kb.egy hónapot töltött a koncentrációstáborok élén ,mert nem
birták igazán tovább. S hogy mivel védekezik utólag Szlovákia a tettei
ellen(pl.hogy elsők között egyezett bele a deportálásokba)? Hogy
mindezt nyomás alatt tette...a másik oldalon pedig az önállóságról
puffogtatják nagy közhelyeiket. Nem igazán értem, hogy akkor most mi
volt...ömállóság vagy függés? S azzal védekeznek, hogy szinte egész
Közép-Európa hasonlóan cselekedett...mert mással való cinkosságunk
csökkenti bűneink nagyságát.
S gondoljunk csak bele, hogy ki állt az állam élén...egy pap! Ember
életekről döntött, miközben az életvédelme mellett kellett volna
kiállania, ami persze esze ágában sem volt!
Nem is folytatom tovább...mert nem tudom megérteni, s talán nem is lehet!
ps.s.egy érdekesség a végére: Sztálin saját fiát is hagyta
koncentrációs táborban meghalni,mert szerinte gyenge lépés lett volna
Paulust adni a fiáért! A fiú elviselni nem tudva apja kegyetlenségét
nekiugrott a tábort védő magas feszültségű keritésnek...
Quo Vadis?
Ha egy picit elgondolkodunk, akarva-akaratlanul felmerül mindenkiben a
kérdés, vagy inkább feltételezés,hogy mi lesz a leélt x év után. Ahogy
"Az ember tragédiája"-ban is elhangzik a kérdés:"E szűk határu lét e
mindenem?" Sajnos ezt élő ember sosem fogja nekünk megválaszolni.
Érdekes szerekezet az ember, amikor az első megjelent (lényegtelen, hogy
Darwin evolúciótanát, a Bibliát vagy más teremtéstörténetet veszünk
alapul) elkezdett a fejlődés útján lépegetni, ez olykor sikeres, ütemes
kocogásba vágott át, máskor pedig lassú és vánszorgó
csúszás-mászásba, mindig is próbált előrébhaladni ,bár néha lassító
elemekként kövek is gurultak elé. Szóval fejlődés meg minden van, de
minek? Mire volt jó az ipari forradalom a XIX.században, majd a
XX.században kezdődött nagyütemű technikai fejlődés...Mindez mire jó
nekünk? Gyorsítja egész létünk...nem éppen eléggé gyors, ahogy leéljük
ezt a pár kiszabott évet? Azért van a lét, hogy halmozzunk
mindenfajta kacatot? Szerezzünk mindenféle tudást?...Fölöslegesnek
tűnhet, ha az élet egy körforgás és komolyan a porba térünk vissza. Ez
az élet rendje, vagyis itt is csak szabályokat tartunk be! Érdekes a
természetünk! Akaratlanul is egy szabályzatot követünk egész létünkkel.
És még mindig nem tudom, hogy hová is tartok!
Quo vadis? Ki és mikor adhat erre kielégitő választ? Nem tudom, de
akarom ezt a körforgást egy darabig még folytatni, bár néha unom, de
gyeremeteg dolog feladni, hiszen egyszer mindenki kikerül ebből a
körforgásból, mert ez sem örök...valamikor kiegyenesedik a pálya és
kezdjük látni létünk végét. Tudtad, hogy állitólag aki természetes
halált hal,az előtte néhány nappal érzi,hogy lassan vége. Nem
lehet,hogy ennyivel vége lett. Ott abban a jól összegyúrt emberi
alkatokban ott él tovább mindenkiben...de a hangja,arca...lassan
foszlik....
Quo Vadis? .....
Rohadtul sajnálom, hogy amint az emberek többsége eléri a felnőttséget,
elveszit egy csomó értéket. A többségből rohadt számitó dög kerekedik
ki, minden szavuk, cselekedetük szinte előre megtervezett,
érdekmozgatta egész létük, olykor állandó harcot folytatnak akár
magukkal is, csak ne mutassák meg igazi énjüket, próbálnak mindenben
számitóak lenni-szavaik, mozdulataik, szinte a gondolataik is egy jól
megtervezett gép fogaskerekeiként jönnek elő énjükből. Az őszinteséget
még hirből sem akarják ismerni, azt hiszik azzal minden jobb és szebb
lesz,ha az igazságot 'egy kicsit elferditik",mert az "talán kevésbé
fájó"....Hol élnek ezek az emberek? Mért jobb nekik mindig kitalálni
valami hülyeséget, keresni a kifogásokat,...ezt sosem fogom megérteni.
Rohadtul bánt, hogy nem birják a szemembe mondani, amit akarnak, de
közben érzem mit akarnának...e helyett puffogtatják a kis
hazugságaikat, hogy éppen mennyi dolguk van...!
Gorta Tünde
Mennék én is, Beskatulyázunk… inkább! (minthogy megismernénk)
Információim szerint a szerzőt a publicisztika vonzza, igen, ezek a
naplószerű feljegyzések talán az újságírói műfajokhoz állnak a
legközelebb. Egyelőre viszont nem mutatnak többet egy tizenéves, minden
ellen lázadó lány naplóbejegyzéseinél. Rokonszenves, nagyon
rokonszenves a tiltakozása, az ellenkezése a felnőtt világ
konvencionális viselkedése ellen, szóhasználatával, témaválasztásával,
stíluseszközeivel viszont éppen abba a sorba áll be, ami ellen
tiltakozik. Sok a „gyomorfordító”, az okádásra utaló „bleeee”, s a
rohanó élet, meg a képeslapok horoszkóprovatai és egyéb szórakoztató
kis hülyeségeinek ilyetén felemelésével, semmiben sem különbözik az
általa megvetéssel emlegetett sztereotípiáktól. Merthogy sztereotípia
ám a javából a sztereotípiák ostorozása is.
A publicista, a jó publicista arról ismerszik meg elsősorban, hogy mi
az, amire rámutat, márpedig arra rámutatni, hogy nem akarok olyan
lenni, aki hazudik, meg lop meg csal, meg a horoszkóp, az hülyeség, meg
a száj alakjából való általánosítás is az…, hát hogy is mondjam,
meglehetősen régi evidenciák ahhoz, hogy most erre rá kellene mutatni.
Másodsorban a szókincse, a szóhasználata, tehát a stílusa határozza meg
a publicistát. Hogy ha már evidenciákat emleget is ugyan, azt máshogy
teszi, mint előtte valaha is, bárki is tette. Gorta Tünde szövegeiből
hiányoznak még ezek a szavak, az a stílus, amitől olvasni volna kedvem
rendszeresen, mint mondjuk Váncsa vagy Megyesy, vagy hogy haza is
beszéljek, Huncík és Hizsnyai szövegeit.
Nagyon kedves bejegyzések ezek egy nagyon rokonszenves lány naplójából.
És tulajdonképpen a Kinek volt/van lelkiismerete, és a Quo Vadis? című szövegekre is ez vonatkozik.
Olvasni kell még sokat, és jó szövegeket, a horoszkópok és a női
babonaoldalak helyett javasolnám a fent említett szerző urakat, sőt
hölgyeket is tudnék: Grendel Ágotát, Juhász Katalint, Schaffer
Erzsébetet, Tóth Krisztinát például. Aztán jó regényeket, novellákat,
verseket, klasszikusokat, kortársakat, s az ember lassan ráérez, mi az,
ami elcsépelt, meg arra is, mikor jött el a pillanat, hogy sikerült
átlépnie saját árnyékát.
Mert ha Gorta Tünde megmarad ebben az „azt gondolom, mindenen átlátok,
s már mindent tudok” hitben, nagyon hamar olyanná válik, mint ami és
akik ellen tiltakozik.
Bleeeee
Érthetőbben:
ez az én vesszőparipám – nem tudom komolyan venni és még csak
potenciális szerzőnek sem tekinteni azt, akiben nincsen még annyi
önbecsülés sem, hogy ha meg szeretné mérettetni magát, és elküld
valahová saját szövegeket, azokat sem nézi át maga után, nem veszi elő
a helyesírási tanácsadó szótárt (lehet, hogy nincs is neki, vagy nem
ismeri, vagy azt hiszi, neki nem kell, pedig mindenkinek kell, még
Esterházy Péternek is), szóval, nem ad magára. Quo Vadis, milyen
felnőtté válik vajon az ilyen fiatal?
Nagyon sok dolgom van, a „puffogtat” szó is igen elcsépelt, tehát én
csak úgy megjegyzem, mert tényleg. Mégis, remélem, elég őszinte voltam.
Cs. Liszka Györgyi