Tahi
Dátum: 2008. május 05. hétfő, 12:51
Rovat: Fiatal írók rovata 2007/2008


Jelige: Tahi

Beatricséhez II.



Egy hete már, hogy Beatricsét nem láttam,
Nincs vigasz, nem mosolyog,
Sőt, nem is int.
Középső ujja magasan az égnek,
Mely felém mutat,
De nincs mit tenni, visszaintek
S tovább baktatok.
De nincs mit tenni, köszöntök,
Hogy azért tudja, hogy én ki vagyok.


Békejobbom küldöm most feléd,
Ha sértlek adhatsz egy pofont.
Nem szándékos ha sértés,
Ez csak így jön.
Most megakadtam, nem tudom
Mit írjak, de azért folytatom.
Szerdánként ha neked így
Jobb,
Majd csak rajzolok.


Helló, Tahi!
Egyetlen versből, pláne ha az már a második eposz, nehéz kikövezni a költőt. Úgy vélem, mégis inkább „shakespeari”, mintsem „nagyferói”az ihlet. Szőrözni immár nincsen is kedvem ( hogy a sorkezdő nagybetűk, meg vesszők és pontok – vagy a hiányuk -- kábé annyira passzolnak össze, mint Tibet és Kína), mert ettől még vers a versed. Lenni vagy írni, ez itt a kérdés, a költészet ettől már csak egy lépés, rázizzen, naná, hogy szemközt a téma, kinyújtózva is árnyékol néha, takarni persze nemigen takar, csak kibérelt szoba, futó zivatar, vagy egy edény, mit jól összetörtél, zsebbe dugott kéz, keringő önkény… Szóval figyelem. Figyelem. Nem kell másfelé nézned, Beatricséd üdítő, főleg a képzavaroktól mentes utolsó öt sor. Ha kicsit lazulna még az állkapcsod, fájó fogadat sem kéne kihúzatnod. Hogy késhegyig fájjon. Hogy vele létezz! S közben szerdánként rajzolhatsz is akár…
Üdvözlettel: M.Csepécz Szilvia

Ja, és nekem az első versszak utolsó két sora így jött le:
De nincs mit tenni, köszöntöm,
hogy azért tudja, én kivagyok.







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=326