Kertész Mónika versei
Dátum: 2007. december 20. csütörtök, 09:17
Rovat: Fiatal írók rovata 2007/2008




Az álom

Az álom a vágyaink világa,
Szívünk sok-sok apró kívánsága
Álmainkban mindent megtalálunk
Mindent, mire szívünk mélyén vágyunk.


Az álmom

Minden nap epekedve várom,
Hogy valóra váljon az álmom.
Az álmom, mi drágább mindennél,
Drágább a kincsnél, az életnél.

Egy álom, mit még nem értem el,
Amiért élnem, harcolnom kell.
Amiért bármit megtennék,
Amiért meghalni sem félnék.

Egy álom, mit nem adok fel,
De amit tán sosem érek el.
Egy álom, mi szívemhez szól,
Egy álom, mi kettőnkről szól.


Örömteli dolog, hogy a szerzőben megfogalmazódott, önkifejezésre irányuló igény verses formában tárul elénk. Első olvasásra úgy tűnik, hogy hiányzik az egyéni gondolat, az eredeti mondanivaló – viszont, ha figyelembe vesszük (feltételezzük) azt a tényt, hogy a szerző még nagyon fiatal -, talán a vágyakozásban és magában a versírásban fejeződik ki az a szubjektivitás, amit magában a versben keresünk, és amely az élet tapasztalásával különlegessé válik, az élmények befogadásával, feldolgozásával lassan kikristályosodik, és szerencsés esetben, ha a tehetség megfelelően ápolva van és tudással is átitatódik, megismételhetetlen módon reflektál majd a kölülöttünk lévő világra.
Kertész Mónikát tehát bíztatom, hogy a tehetségét, érzékenységét ápolja – tanuljon, olvasson sok irodalmat, és – miután az ihlet lendülete leíratja vele a verset -, olvassa el újra, és csiszolja még a nyelvet, amennyire tudja.
Még megemlíteném, hogy a versben nem szerencsések a sor eleji és sorvégi szóismétlések – „amiért-amiért-amiért”, „szól-szól” -, és méginkább kerülném a ragrímeket – „megtalálunk-vágyunk”, „mindennél-életnél”, „megtennék-félnék”.

Várom a további műveket.
Üdvözlettel
B.L.





A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=244