Jelige: Karmazsin
Dátum: 2018. október 18. csütörtök, 10:26
Rovat: Arany Opus Díj 2018


A HALLGATÁS BALLADÁJA

A mély, puha, üvegszínű csönd
mindhárom szólama
tétova spirálba tekeredett
a cseresznyefa koboz húrjai köré,
akár a gyermek
a legkisebb ujjra, lágy karra,
a lassan emlékköddé foszló
anyai testre.
Sosem lehet tudni,
hogy az alapvető életösztönök
– ha maradnak –
tengeri barlangjából
lesz-e még valami, lesz-e még valaki,
akinek elő sikerül majd hívni
mindezek után.
Aki tudja majd a nevét.
Azt a valódit.

Közben a Fekete Hegyek országát
jáspis zöldre festi az élet –
ég óvjon, hagyomány,
s bár vallom,
hogy téged csak megtörni lehet szent,
mégse szántam még rá magam,
hogy átírjam azt a régi imát.
A köveket sem hallani most, bár
amiért a hullámok oly töretlenül
szeretik őket, máskor
kristálytisztán énekelnek.
Korokon át.
Elporladásig.
Ugye? Már hallod.
Az első szólam Gaiáé.

A második leginkább
a sóhaj hiányához fogható,
amire pedig a poros kis fogadói szoba
mind a négy, málló sarka vár.
Este van, ősz is talán,
de ki tudja most.
A figyelem halotti lepelként fodrozódik
az arcon, ahogy vággyal próbálja
meggyújtani a gyertyát,
és sorsszerűen hull le
– a meglepetéstől? –
amikor sikerül.
Dermesztő, mélykék lánggal ég.
A második szólam az övé.

A harmadik még ennél is feketébb.
A tinta volna ilyen,
ha nem csak a gondolat árnyékát
lehetne leírni vele.
Azokban a tűzhelyekben akadni efféle csendre,
amelyekben könyveket égettek.
Olyanoknak és olyan történeteknek
a hallgatása ez,
amelyekről mindenki megfeledkezett,
vagy amelyekről és akikről
nem is mesélt senki, soha.
Csak az ő csendjük lehet ilyen…
mély, puha.

Ám a húr,
melyre a harmadik szólam fonódott,
pendül meg elsőként,
ahogy a cseresznyefa kobozon
végül játszani kezd
a lángleveleket táncoltató
Szél.
Ugye? Már hallod is.
A nevüket súgja.
Azt a valódit.








A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1970