"Kötetünknek – mely két Forbáth-évforduló között jelenik meg: 2017 május 16-án emlékez(het)tünk (volna) halálának ötvenedik évfordulójára, a jövő évben, 2018. november 17-én pedig születésének 120. évfordulójára készülhetünk – több okból sem lehetett célja, hogy Forbáth Imre életművét a maga teljességében bemutassuk; annak mérlegelésére, méltánylására viszont megfelelő alkalmat adhat. Elsősorban terjedelmi okokból, másodsorban pedig abból a meggondolásból, hogy mindenekelőtt az életmű azon darabjait, illetve részét (részleteit) vegyük figyelembe, amelyek úgymond kiállták az idő próbáját, s napjainkban, a 21. század második évtizedében is – esztétikailag és gondolatilag is – érvényesek tudtak maradni. Köztudott ugyanis, hogy különböző, történelmi-társadalmi és magánéleti szempontokból nem indokolatlanul költőnk, írónk egész életére egy olyan (párt)ideológia – a kommunista és szocialista eszmevilág és társadalomeszmény hívéül szegődött, melynek béklyóiból – megint csak megvizsgálandó okok miatt – haláláig nem tudott (s feltehetően nem is akart) szabadulni. Még azután sem, hogy mesterei, barátai életsorsának tragédiákba fordulását, a totalitárius diktatúra őt és közvetlen családi is környezetét is személyesen érintő féktelen tobzódását, az általa vallott eszmék gyakorlati eltorzulását, a hatalom dogmatizmusát és túlkapásait maga is észlelte, amint arra főleg élete végén írt – éles szemű, kiábrándult (bölcs?) – aforizmáiból is következtetni lehet. (Jellemző például, ahogy a Magyar költő Prágában című vallomásában az 1920-as évek prágai magyar kolónia jelentős részét erős ideológiai csúsztatásokkal, torzítva ítéli meg, noha az mindenképpen jóval differenciáltabb és nagy részében világra nyitottabb volt, mint ahogy azt meglehetősen sematikusan beállítja. Láthatóan itt az 1918–1919-es, Prágában, illetve Csehszlovákiában menedékre lelt magyarországi [kommunista, illetve polgári] emigráció szempontjából mér és ítél, figyelmen kívül hagyva az újonnan létrejött ország fennhatósága alá került nemzetiségei rovására történő erőszakos térfoglalásának és terjeszkedésének, érzéketlen, illetve agresszív, elnyomó nemzetiségi és gazdaságpolitikájának durva és helyrehozhatatlan következményeinek mérlegelését. S akiket ezen esszéjében a prágai magyar kolónia politikus és értelmiségi tagjaiként, a nemzetiségi érdekképviselet megtestesítőiként minősít, azokkal többnyire politikai-világnézeti szempontból is a velük szembenálló táborból tekintett.) Mindez azonban nem húzhatja át teljes mértékben az életműve időtálló költői, gondolati értékeit, s életének azon tanulságait sem (mit jelenthet idegen nyelvi-kulturális közegben leélni életét; bekapcsolódni kora legprogresszívebb kulturális-társadalmi-eszmei mozgalmainak fősodrába; mindvégig hűnek maradni anyanyelvéhez és anyanyelvi kultúrájához; egyenrangú partnerként élni, viselkedni, működni idegen környezetben is; de ma is megszívlelendő és erős gondolatai vannak a cseh kultúráról, a művészeti avantgárdról, izgalmasak tanúságtételei kora modern művészetének mozgásairól és alkotó személyiségeiről, és telitalálatosak jellemzései és okfejtései irodalom- és művészettörténeti kérdésekben is  stb.), amelyek ma is megfontolandók, értékelendők és tanulságosak lehetnek, akkor is, ha korunk már másképpen viszonyul bizonyos értékekhez, jelenségekhez, eszmékhez, mint az Forbáth írásaiból helyenként kitűnik."