jelige. alvó szegek
Dátum: 2016. november 10. csütörtök, 15:37
Rovat: Arany Opus Díj 2016


Gondolatok a zuhany alatt
    
    Szokatlanul feldúltan húzta le elnyűtt papucsait, és lépett be a zuhanyzófülkébe. Egész nap erre a csodálatos pillanatra várt. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, miközben a vízsugár fátyolként borította be megfáradt testét.
    Igen, megcsinálta! Oly sok év és megannyi megaláztatás után végre férfiként viselkedett. Reggel, mikor benyitott munkahelyére, még nem volt ilyen elszánt. Szokásos gyomorgörccsel foglalta el helyét íróasztala mellett.

A folytatás azonban nem várt fordulatot hozott. Önkéntelenül elnevette magát a délelőtti eseményekre gondolva. Megtette, végre megtette!
    Az igazgató úr késve érkezett, és köszönés nélkül viharzott be irodájába, tudomást sem véve hűséges beosztottjáról. Szinte már nem is beosztott volt, hanem egy szolga, egy senki... Rendszeresnek számított a reggeli jelenetsor. Pedig mit nem adott volna egy-egy kedves szóért vagy vállveregetésért, de már annak is örült volna, ha kiabálnak, veszekszenek vele. De nem, levegőnek nézték, mintha nem is létezne.
    Elég volt! Még most, a zuhany alatt is ökölbe szorult a keze, újra átélte, ahogy berontott főnöke irodájába. Az évek óta felgyülemlett dühtől először megszólalni is alig bírt, ám végül megtette. Igen, felmondott.
    Ideges kacaj rázta meg a testét. Maga előtt látta főnöke arcát, amint elsápadt az öreg. Már teljesen átadta magát a jókedvnek, ha arra gondolt, hogy mit csinál majd a vénember, ha ő nem lesz mellette. Sóvárogva emlékezik majd hű alattvalójára, talán még levelet is ír, amelyben könyörög, hogy térjen vissza. De nem, ő nem lesz többé szolga!
    Hirtelen éles fájdalmat érzett. Annyira elkalandozott, hogy csak most vette észre, amint az egyre forróbbá váló víz már-már égeti a bőrét. Gyorsan a hideg vizet eresztette meg, de a vízzel együtt gondolatai is elkezdtek lehűlni.
    Ami igaz, az igaz, nem esett kétségbe a főnök úr, amikor bejelentette távozását. Sőt, gyakorlatilag fel se nézett irataiból. Lehet, hogy már fel is vett egy új alkalmazottat az ő helyére. Miért is engedte, hogy így eluralkodjanak rajta indulatai? Mi lesz most vele? Hogyan fizeti ki beteg édesanyja gyógykezeléseit?
    Ez az, megvan a megoldás! Még ma levelet ír a drága igazgató úrnak. Bocsánatot kér, ha kell, könyörög, még a fizetéscsökkentést is vállalja, csak visszakaphassa szeretett munkáját. Megkönnyebbülten sóhajtott fel erre a gondolatra, majd elzárta a csapot. Kilépett a zuhany alól, és boldog mosollyal az arcán húzta fel elnyűtt papucsait.







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1817