Majer Judit halálára
Dátum: 2015. július 24. péntek, 17:02
Rovat: Híreink


1923-2015

1968 őszén ismerkedtem meg vele mint diák a Komenský Egyetem magyar tanszékén. Elég népes évfolyam voltunk, így hát a lektori gyakorlatot (tulajdonképpen a helyesírást) két csoportra osztották. Az egyik csoport vezetője – külső munkatársként – Mayer Judit volt. Én is ebbe a csoportba tartoztam. A helyesírásom jó volt, de voltak benne, hogy is mondjam, hiányosságok. Mayer Juditnak köszönhető, hogy ezek a hiányosságok kiküszöbölődtek, bár azt is bevallom, a többszörösen összetett szavak helyesírásában máig is bizonytalan vagyok. De ez már nem az ő hibája volt, hanem az enyém.



1973-ban találkoztunk újra. Az egyetem elvégzése után a Madách Könyvkiadó alkalmazottja lettem. A Madách Könyvkiadóban (de ritka ez manapság is, nem csak akkoriban) profi munka folyt. Vagyis egy szintre kerültünk a legjobb magyarországi könyvkiadókkal, ami egyáltalán nem volt könnyű. A könyvek szerkesztését, a minden apróságra figyelést Mayer Judittól (és Hubik Pista bácsitól) tanultam meg (illetve tanultuk meg). No, nem egy hónap alatt. De még nem is egy év alatt. A 70-es és a 80-as években a Madách volt az egyetlen magyar nyelvű szépirodalmi műveket kiadó vállalat. Ma sokkal több van. de – magunk között szólva – nem éri el az akkori Madách színvonalát. Pedig akkor diktatúra volt. Paradox helyzet? Nem az egyetlen paradoxona a diktatúra és a demokrácia viszonyának.
A legnagyobb problémánk a Sárkány-érában volt, a nyolcvanas évek első felében. A pártközpont mindig is görbe szemmel nézett a Madáchra. Első dolga az ún. rendteremtés volt. Így került – hála a Jóistennek – közvetlen főnökként Mayer Judit az eredeti (vagyis szlovákiai magyar) irodalom élére, olyan személy, aki bátran és megalkuvások nélkül vállalta az úgynevezett kényes ügyeket is. Aki tartotta a hátát akkor is, ha a pártutasítást követő igazgató egészen mást követelt. Rengeteg bajunk volt a 80-as években. De fölöttünk ott volt egy kiváló asszony, aki nemcsak kiállt mellettünk, hanem, ha úgy hozta a sors, meg is védett bennünket.
Aztán jött a rendszerváltás – mindenki oda ment, ahová a szíve húzta. Mayer Judit is nyugdíjba vonult, és mi is egy kicsit megöregedtünk. Gyönyörű pálya volt az övé, még ha nem is látványos. Szépirodalmi művek szerkesztője volt, a legkiválóbbak között is az első.

Grendel Lajos

Megjelent az Új Szó július 24-i számában.





A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1705