SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Tanulságos emberi-erkölcsi üzenetek

Új Szó, 2007. 03. 17.

Az Alma mater nemcsak iskolai és iskola környéki emlékek könyve, hanem a tanító iránti tiszteleté is.

Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi estjén a Bodnár Gyula összeállításában napvilágot látott Alma mater című könyvet mutatták be, amely nemcsak iskolai és iskola környéki emlékek könyve, hanem az iskola és a tanító iránti tiszteleté is.
A Katedrának, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjának a szerkesztői jeles szlovákiai magyar személyiségeket kértek fel, valljanak egykori iskoláikról, mivel a vallomások hasznosak lehetnek mindnyájunk, különösen pedig a fiatalabb nemzedékek számára.
Bodnár Gyula, a Katedra folyóirat főszerkesztője recenziójában megemlítette, sokáig ellenállt a felkérésnek, hogy elvállalja a kötet bemutatását, mivel szereplője és összeállítója is a könyvnek. Végül mégis rámaradt a feladat. Szólt arról, hogy olyan időszakban látott napvilágot az Alma mater, mikor soha korábban nem tapasztalt méretekben érzékelhető, érezhető az iskolával és a pedagógussal szemben tanúsított ellenszenv, mi több, agresszió. Úgy érzi, mintha az állam és az önkormányzatok hátán púp lenne minden nevelési-oktatási intézmény, amely csak nyeli a pénzt. Való igaz, az iskolának és a tanítónak soha nem adatott meg a történelem során, hogy teljes békében, eszményi közegben dolgozzon, csak a rábízott gyerek javára áldozhassa minden figyelmét, erejét, tudását.
Az Alma mater egy sajátos, tanulságos, emberi-erkölcsi üzenetekben bővelkedő, önismeretünket gyarapító (cseh)szlovákiai magyar történelemkönyv. Az est házigazdája a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának elnöke, Hodossy Gyula volt, aki felkérte Bugár Bélát, az est védnökét, hogy szóljon pár szót egykori iskolájáról. Bugár nem tudott meghatódottság nélkül beszélni, amint tisztelettel mesélt régi kedves tanítójáról, Húsvét Lajosról, aki – bár szegény ember volt – soha nem feledkezett meg arról, hogy ajándékokkal lepje meg tanítványait a jeles ünnepek alkalmával. Mint mondta, úgy érzi, ezzel a könyvvel a nagy társadalom egy része lerótta a tiszteletét a tanárok előtt.
Zirig Árpád szerint a mai diákok számára ismeretlenek azok a dolgok, melyeknek ő és korosztálya szenvedő alanyai voltak. Értette ez alatt a testi fenyítést, ami az ő idejében megengedett volt az iskola falai között.
Az Alma materben szereplő Brogyányi Judit újságíró, műfordító sajnos már nem érhette meg a könyv megjelenését, életének 58. évében, tizenöt évig példás tartással viselt gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt. Brogyányi Judit ezekkel a mondatokkal fejezte be írását a könyvben: „Pozsonyi egyetemisták lettünk. Kassai iskolámat ritkán látogattam, szülővárosomat sem sokkal sűrűbben. Az ember végül is hálátlan. De lehetne-e eléggé hálás az iskolájának?”
NAGY ERIKA