Jelige: Kacsacsőrű medve
Dátum: 2013. október 09. szerda, 13:29
Rovat: Arany Opus Díj 2013


Valami nincs rendben

Valami az ölembe esett. Azonnal felriadtam. Mivel nyitott lámpa mellett aludtam, tisztán láthattam, mi volt az: egy hatalmas, goromba patkány. Nem az a fajta, amelyik maga is megijed az eséstől és elrohan, be valami sötét lyukba, amilyen gyorsan csak lehet. Ez a patkány nem ment sehová. Talpra küzdötte magát, nem gyorsan, csak úgy kényelmesen, és egyenesen az arcomba nézett, mint aki elvárja, hogy elnézést kérjek tőle, amiért az ölembe esett. Akkora volt mint egy kisebb tacskó.
Hirtelen mozdulattal ráborítottam a takarót és jól összefogtam a négy sarkánál. Kipattantam az ágyból és az ablakhoz léptem. Kinyitottam és kivágtam az egészet az utcára.
Egy emeletnyi esés. Hallottam a nyekkenést, láttam, ahogy a takaró szétnyílt és a sötét árnyék fürgén átpréselte magát egy csatornanyíláson.
Felkapcsoltam a konyhai lámpát és megnyitottam a vízcsapot. Töltöttem magamnak egy pohár vizet. Kiöntöttem és újratöltöttem. Megint kiöntöttem. Újratöltöttem. Ismét kiöntöttem. Végül kinyitottam a hűtőgépet és egy pohár tejet töltöttem magamnak egy másik, száraz pohárba.
Minden lámpát felkapcsoltam. Leültem a szófára és megittam a tejet. A halvány utcai zajokon kívül csak a hűtő búgását hallottam. Felnéztem az órára az ajtó felett. Megállt, hét ötvenen. Végignéztem a lakást, hol juthatott be a féreg. Az ajtó zárva volt és a nyári meleg ellenére az ablakok is. Nincs lyuk a falon. Nincs kandalló. A szellőzőn sűrű rács. A WC le volt hajtva, de ez tűnt az egyetlen reális bemeneti pontnak. Rátettem a legvaskosabb könyvet amit találtam, hogy ha egy másik dög felküzdené magát a csatornából, ne tudjon kijutni. Emil Zola: Patkányfogó. Amikor ezzel megvoltam felöltöztem, megkerestem a kulcsaimat és a zseblámpámat és kiléptem a lakásból. A lámpákat nyitva hagytam. A folyosó fényei azonnal bekapcsolódtak – mozgásérzékelővel működtek.
Az utcai lámpák narancs-vörös fényárban tartották a várost napnyugtától egészen reggelig. A szemben levő éjjel-nappali kisboltba mentem, és vettem egy olyan gyerekzár dolgot, amikkel a szekrényeket és fiókokat biztosítják a friss szülők.
– Kései órát választott a ház biztosítására, uram – mosolygott az eladólány.
– Patkány – hallottam a saját hangomat.
Visszafelé összeszedtem a takarómat és egy kukába gyűrtem. A csatornanyílás amelyben az állat  eltűnt kényelmetlenül közel volt, de tudtam, hogy a féreg már rég messze jár.
Visszatérve a lakásba sietve felkapcsoltam minden villanyt a zseblámpa fényénél, mielőtt bezártam volna az ajtót magam mögött. Ellenőriztem a WC-t. A könyv ott volt, úgy ahogy hagytam. A konyhába mentem, bevettem a kitöltött hideg tejet, majd újratöltöttem és az ágy melletti éjjeliszekrényre készítettem. Leültem a szófára. A hideg bőr recsegése bántotta a fülemet. Az óra ketyegését hallgattam néhány percig, az arcomat a tenyerembe temetve. Óvatosan lélegeztem, minél halkabban. Belefájdult a hasam.
Ellenőriztem az ajtót, mert hirtelen nem tudtam, vajon, bezártam-e. Zárva volt. Visszamentem a fürdőbe és felszereltem a gyerekzárat a WC-re, Megpróbáltam felnyitni, olyan erővel amit, úgy képzeltem egy jól megtermett patkány képes lehet kifejteni.
Odakint kezdett pirkadni
Végignéztem a lakást vajon máshol bejuthatott-e. Lyukat a falon nem találtam, az egyetlen nyitott ablakot bezártam. A lakás immár patkánybiztos volt. Visszamentem az ágyamhoz, levetkőztem és ledőltem. A lámpákat mind égve hagytam. Néhány percig feküdtem nyitott szemmel. Felkeltem és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Mégegyszer végignéztem a lakást. Nem volt lyuk a falon. Az ablakok és az ajtó zárva. Visszamentem az ágyba és reszketve a takaró alá bújtam.
Minden rendben van.
Zajt hallottam.







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1558