Gyászbeszéd Pénzes István búcsúztatásakor
Dátum: 2012. augusztus 23. csütörtök, 08:31
Rovat: Híreink


Tisztelt Gyászoló Család, tisztelt végtisztességet tevő Gyülekezet!
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának honlapján, a tagok listáján fekete keret jelzi, hogy dr. Pénzes István bibliográfiája nem bővül többé újabb művekkel. A könyörtelen valóság: súlyos betegség után elhunyt Pénzes István pedagógus, szakíró, szerkesztő, versenyszervező, helytörténetíró. Részvétet nyilvánítunk, és búcsúbeszéddel óhajtunk enyhíteni a Hozzá legközelebb állók fájdalmán. De tudnak-e szavak, gondolatok fájdalmat enyhíteni? Nem magunkat nyugtatjuk-e csupán álszent módon, amikor beletörődést próbálunk a gyászolókra erőltetni? Hiszen ezzel már akkor is kudarcot vallottunk, amikor őt, Pénzes Istvánt akartuk vigasztalni nyolc évvel ezelőtt felesége sírjánál.


Tőle tanultam: a koporsó előtt elmondott gyászbeszéd nem lehet vigasztalás, hanem számadás. Becsületes, túlzásoktól mentes számadás. Tekintsük át ezért életét dióhéjban! 1951. október 19-én született Kürtön, itt járt alapiskolába, majd az érsekújvári gimnáziumban érettségizett. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar—szlovák szakon szerezte tanári oklevelét, később a doktori címét. 1975-től 2001-ig a Szímői Alapiskolában tanított, 1987-től igazgatóként. 2001 től 2005-ig szülőfalujában, a Kürti Alapiskolában dolgozott, 2005-ben az Ógyallai Magyar Tanítási Nyelvű Speciális Alapiskola pedagógusa volt. 2007-től haláláig az Ipolyszalkai Alapiskolában tanított.
Bibliográfiája hatalmas munkabírásról tanúskodik. Lant és kard című sorozata hét kötetben foglalja össze versekben a magyar történelmet. 2003 tól szervezte a Katedra folyóirat országos irodalmi versenyét; ehhez jó előtanulmánynak bizonyult az 1996-ban megjelent Anyanyelvi játékok című kötete. Számos hazai lapnak volt munkatársa. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának 2000 ben lett tagja, de sok más szervezetben is tevékenykedett: a Csemadokban, a Katedra Társaságban, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében. Alapító tagja volt a szímői Jedlik Ányos Társaságnak.
Pályája során számos elismerésben részesült: megkapta – többek közt – a Csemadok-emlékérmet, a Katedra-díjat és A szlovákiai magyar iskolákért emlékplakettet.
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Sokunk – kollégák, írótársak, közeli jó barátok – számára Pénzes István a megbízhatóságával, hivatásszeretetével és szerénységével mindig jó példával tudott elöl járni. Mi, akik ezen túl a pedagógiai főiskolán is évfolyamtársai voltunk, egy kreatív, következetes és végtelenül becsületes embert ismertünk meg benne. Hogy milyen hűséges férj és mennyire szerető családapa volt, azt is érzékelhettük, mert mindig rajongással beszélt három gyermekéről: Tímeáról, Enikőről és Örsről. Amikor munkabírásáról faggattuk, magyarázatul az első helyen mindig felesége, Icuka gondoskodását jelölte meg. A feleség, a férje egészségét (politikától sem mentes) intrikáktól féltő feleség azonban 2004-ben váratlanul elhunyt. Pénzes István ezt a veszteséget sohasem tudta kiheverni.
Tisztelt Gyászoló Család!
Tudom: a búcsúbeszéd szemernyit sem enyhít fájdalmukon, hiszen Önök számára egy hely örökre üresen maradt a családi asztalnál. De Pénzes István nem visz el mindent magával a sírba. Itt hagyta Önöknek a jogot, hogy ezután is büszkék lehessenek Rá. Könnyezve, szívfájdalmukban is legyenek Rá büszkék! És ne csupán az írásaira: a bármikor felmutatható írásaira, hanem emberi nagyságára is! Becsületes életvitelére, a betegségében is töretlen munkabírására, emberségére, figyelmességére, megingathatatlan magyarságára.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága örökre megőrzi emlékét.
Nyugodjék békében!

Horváth Géza
(a Szlovákiai Magyar Írók Társasága nevében)







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1343