Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Csucsor - És juhtúróra is szükség lesz…

Arany Opus Díj 2009Eugen Hollósi békés ember volt már azóta, amióta az eszét tudta. Békésen tűrte, amikor például az óvodában kedves, ámde számára antipatikus csoporttársai „véletlenül” széttúrták, természetesen homokvárra egy cseppet sem emlékeztető homokvárát.

Békésen tűrte azt is, amikor az általános iskolában alsó tagozatos korában a tízóraiját, illetve felső tagozatos korában már a zsebpénzét vették el tőle kedves, ámde számára antipatikus évfolyamtársai. Sőt, még akkor is békés volt, amikor a középiskolában nyilvánosan is megalázták kedves, ámde számára antipatikus… barátai. Az Egyetemre már valahogy nem volt kedve jelentkezni. Egyszóval, Eugen sikeresen abszolvált egy sablonos pokoli gyermekkort. A mai napig agglegény, mondhatni szingli, amolyan magának való az ipse. Az emberek kedvelik őt, minőségellenőr. Meg kell hagyni, hatalmas türelmet igénylő feladatokkal járó munka. Egyedül dolgozik, a társát lelőtték amikor menekülniük kellett egy sikertelen zöldségrazzia során. Megesküdött, hogy nem esküszik bosszút. Csak fő a hidegvér és az alázatosság.
(Kérem engedjék meg, hogy itt megjegyezzem, mindig is szerettem volna egy történetet úgy kezdeni, hogy: ”Ez a nap is úgy indult, mint a többi…”. Sajnos erről az „álmomról” most le kell, hogy tegyek, mivel a történetben kezdődő nap nem úgy indult, mint a többi! Ugyanis Eugen levelet kapott(!). Na most ez azért ilyen utópisztikus kicsengésű, mert elfelejtettem közölni önökkel, hogy Eugennek már nem voltak élő felmenői, sem pedig élő rokonai, ezért a kis képzavarért elnézésüket kérem.)
A meglepődöttségnek még egy fikarcnyi csírája sem vert benne gyökeret, amikor tehát levelet kapott. Nem számlát, azt felismerte volna a nagyságáról, levelet. A levél tartalma egy felszólítás volt, ami valahogy így nézett ki:

„Tisztelt ambivalens Polgárunk,

ezennel felszólítjuk Önt, hogy mint polgára Az Államnak, köteles a lentebb, vastagon feltüntetett időterminusban megjelenni körzeti orvosánál, majd az ő utasításai szerint eljárni!
                        9002. 08. 26.

U. i.: Bliccelés esetén, jogi útra tévedünk!”

Ennyi, többet nem is közöltek. Mivel Eugen békés, és már egy ideje türelmes is volt, kötelesen megjelent a körzeti orvosánál a kijelölt, és számára felettébb kedvezőtlen időpontban.


- Tehát  Eugen úr, arról lenne szó, hogy az új törvény értelmében önt és természetesen minden, hangsúlyozom, hogy megnyugodjon, minden polgárát Az Államnak egy egyfajta nyelv-plasztikai műtétnek fogjuk alávetni. Ami természetesen semmiféle károkat nem okoz majd az ön egészségében, továbbá pedig a beszédkézségében, illetve a dialektusán sem tapasztal semmiféle elváltozást.
- Értem én, de mi van, ha én nem vagyok hajlandó alávetni magam ennek a műtétnek?
- Ejnye, Eugen úr csak nem, az ezüstéveiben akar zöldfülű taknyos lázadót játszani? Mióta is ismerjük egymást Eugen úr?
- Heh… 26 éve doktor úr…
- Akkor meg miért nem bízik bennem? Különben is, jobb ha még most, heteken belül túl van az egészen, a jövő évtől az ilyesfajta beavatkozásokért csinos kis összeget fognak elkérni, és mindezt az ön különösebb tudta nélkül, de erről most ne is beszéljünk, inkább fixáljuk le azt az időpontot!
- De mégiscsak, miről is lenne szó konkrétan? Elvégre az én nyelvemről van szó.
- Ha már itt tartunk százezrek nyelvéről van szó. Különben is, nem nézi A Híradót, vagy nem olvassa Az Újságot?
- Hogy őszinte legyek nem, nem érdekel a politika.
- Na ide figyeljen jóember, már évek óta napi rendszerességgel érkeznek be országszerte a hivatalokba panaszok az emberek egymás megnemértettségéről. Ez alatt értendő maguk a hivatalok, posta, bankok, egyéb szolgáltatások satöbbi. Kérvényezték, hogy ha már úgyis egyre nagyobb a multikultúra akkor ilyen helyekre ültessenek be olyan embereket is, akik képesek az odatévedő turistákkal, vagy más fanyelvűekkel kommunikálni.
- És hogy reagáltak erre?
- Azt nem tudni, állítólag készült egy interjú valakivel, aki meg tudta ezt magyarázni, hogy miért is nem lehetséges a kérés teljesítése, dehogy nem lehetett semmit se érteni, mert az illetőnek épp tele volt a szája, így nem is adták le se A Rádióban, se egy tényfeltáró dokumentumfilmben. És hát most itt tartunk, Az Állam megsajnálta az embereket, egyszerűen megelégelte, nem bírta tovább nézni ezt a tébolyt és felvázolta az ő sokkal egyszerűbb megoldását.
- És mondja, csak úgy mellékesen, ezzel a műtéttel elérhető az, hogy esetleg más nyelvel is beszélhessek?
- Konkrétan mire gondol?
- Konkrétan a spanyolra…
- Ne legyen nevetséges, mire lenne magának az a nyelv?
- Nem is tudom, szeretnék elmenni egyszer Spanyolországba, állítólag gyönyörű ott a táj és nagy álmom, hogy egyszer egyek egy tál eredeti és hamisítatlan gazpachot.
- Zöldséglevest ehet itthon is, és különben is, tudja ön jól, hogy a nyugdíjas éveiben Az  Állam havonta juttat önnek elegendő juhtúrót.
- Tudom, hogy tiszteletlenség ilyet mondani, de én sokkal inkább mennék Spanyolországba. És én nagyon örülök, hogy fáradoznak meg minden, de én valahogy ragaszkodnék a saját nyelvemhez, úgy a szívemhez nőtt. És a juhtúrót meg már unom.
- Megértem, de gondoljon csak bele, az csak nyelv, ha ez megvigasztalja, én hátra se nézek majd a régi nyelvem után. Elvégre a fal mindig előttünk van, és talán ezért megyünk mindig neki…
- Úgy érti, hogy mert mindig hátra nézünk?
- Úgy.
- Még mindig nem értem, hogy jön ide az én nyelvem.
- (sóhajt)… akkor előjegyeztetem önt a jövő hétre.


Egy héttel a beavatkozás után Eugent mintha kicserélték volna. Színvonalas bárokba és lepukkadt csehókba járt, színházakat, mozikat, könyvtárakat látogatott meg. Még Az Egyetemre is beiratkozott. Egyszóval, társasági lény lett. De ami legfontosabb, Eugen beszélt, simán elcsevegett bárkivel. Elcsevegett a postással, az eladókkal, csak úgy a járókelőket is leszólította sőt, még magában is beszélt. Az emberek már-már kezdték azt hinni, hogy megbolondult.
Aztán… mintha egyszer csak elvágtak volna mindent. Eugen egyre kevesebbet beszélt. Először a magával való diskurálással hagyott fel, később már a járókelőket sem szólította le, majd a postással és az eladókkal is csak tő-, vagy hiányos mondatokkal kommunikált. Végül, Eugen nem szólalt meg többé. Ha valami kellett neki azt csakis mutogatással volt hajlandó az emberek tudtára adni, és meg kell hagyni, még így is elég jól ment neki.
Eugennek ma már se híre, se hamva. Állítólag Spanyolországba emigrált, és állítólag, bár nem smakkol neki a mediterrán éghajlat, a száraz nyár és az esős tél, és a jéghideg gazpachótol is kiveri a víz, de legalább nem kell több juhtúrót ennie.





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2009:

Jelige: Pablo Tevel - Kabaré - avagy a por tragédiája

Hír értékelése
Értékelés: 3
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.16 másodperc