Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Rendezvények: Márs és Vénus között

Rólunk írták
„Igen kedves versei annyira el is híresedtek, hogy sem előtte, sem utána mása nem tartatik Gyöngyösinek a versírásban”– írta a 380 esztendeje született Gyöngyösi Istvánról Bod Péter, az első magyar nyelvű irodalmi lexikon szerzője.


Ráday Gedeon Gyöngyösi-epitáfiuma mindezt a tudomány nyelvéről a költészetébe így ültette át: „Gyöngyösi pennáját vezeté keze közt maga Vénus, / S nyájjal hintegeték az három kellemetesség.” Mindezek ellenére Gyöngyösit a múlt rendszer ideológusai éppúgy, mint a romantikus eredetiségkultusz, illetve nemzetfelfogás hívei csupaszra vetkőztetett életrajzi adalékok és sajátosan értelmezett etikai szempontok alapján megfosztották méltó helyétől a magyar költészet Pantheonjában. A(z akkor) hollandiai Kibédi Varga Áron viszont már 1983-ban korszakosan átértékelte Gyöngyösit: a felrótt hibákat, hiányosságokat a posztromantikus kritika bűneként láttatta, s a költőt a barokk retorikai ismeretek tárházára építve rehabilitálta a nagyszerű szövegvilágot. Gyöngyösit immáron korunk legjobb irodalomtörténészei is abszolút költői tehetségként tartják számon. A barokk retorika előírásaihoz igazodó költő nemcsak, hogy nem vét a szabályok ellen, hanem egyenesen erényt kovácsol belőlük, sőt mintegy megelőlegezi a verses regény műfaját.
A kétszeres Gyöngyösi-évfordulóról (380 éve, 1629-ben született és 305 éve, 1704-ben halt meg) egy háromnapos eseménysorozat keretein belül emlékeztek meg tisztelői. A füleki táblaavatással kezdődő, nagybalogi koszorúzással, illetve csetneki sírkoszorúzással folytatódó, majd egy murányi gyalogtúrával végződő rendezvénysorozat ráadásul döntő mértékben civil kezdeményezések sorozatának köszönhette létét. Július 23-án a Füleki Vármúzeumban Agócs Attila kitűnő, a költő korát különös odafigyeléssel méltató tárlatvezetése után a fellegvárban került sor Gyöngyösi István latin nyelvű emléktáblájának leleplezésére, mely a Rovás Társulásnak és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának köszönhető. Az áttetsző tábla jól igazodik ahhoz a barokk allegóriához, mely az irodalmat rétegek sorozataként, jelentések egymásra rakodó játékaként képzeli el. A résztvevőket Fülek polgármestere köszöntötte, valamint Agócs Attila és Szászi Zoltán beszéde hangzott el. A helyszín kiválasztása nem véletlen, hiszen a rendezvénysorozat idei vezérfonalát Gyöngyösi fő műve, a Márssal társolkodó Murányi Vénus adta, melynek főhősét, Wesselényi Ferencet így jellemzi a poéta:  „Nemes királyunknak alig volt más híve, / Az egy Wesseléni tökéletes szíve (...). / Füleki fő tisztet ez akkor visele, / Holott vitézsége szép szárnyat nevele“.
A táblaavatás után két előadás hangzott el a füleki Csemadok szervezésében a városi magyar közösségi házban. Jankovics József, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Gyöngyösi István műveinek kiadója Gyöngyösi és Koháry István kapcsolatát boncolgatta, miközben számos Gyöngyösi-rejtély eloszlatását is megkísérelte a még mindig sajnálatosan hiányos költőbiográfia rejtemeibe való beavatás során. Előadását számos konkrét dokumentum bemutatásával színesítette, s így a zsúfolásig megtelt terem közönsége a filológiai munka minkéntjével is megismerkedhetett. Kőszeghy Péter (a jeles Balassi-kutató, a Gyöngyösi életműsorozatát megjelentető Balassi Kiadó igazgatója) atmoszférateremtő előadása Balassa János és Balassi Bálint korába kalauzolta hallgatóit.
A 360 éve született II. Koháry István költői világát ma már csak a bennfentesek élvezik. A földi lét és a kozmikus túlvilág egységét hirdető és a sivár magányosságérzésnek transzcendens távlatot adó költőt, akinek „egész élete is mert árnyék s csak álom”, Szörényi László (az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója) méltatta. A koszorúzással egybekötött előadásra a füleki r. katolikus templomban került sor a Koháry Társaság szervezésében.
Július 24-én, Gyöngyösi halálának évfordulóján nagybalogi vártúrával indult a megemlékezés: Széchy Mária fájánál, majd a balogi vár romjainál Pál Dénes szavainak köszönhetően  mintha eleven valósággá vált volna a megidézett kor. Ezután zajlott le
Gyöngyösi emléktáblájának megkoszorúzása a nagybalogi kultúrház falán a községi önkormányzatnak és a helyi Csemadok-alapszervezetnek köszönhetően. A balogi Szivárvány énekkar megzenésített Gyöngyösi-strófákkal fogadta a résztvevőket, majd Csúr Tibor polgármester köszöntő szavai következtek. Koós István tanár Balog és Gyöngyösi kapcsolatának történelmi dimenzióit tárta elénk, míg Polgár Anikó (Konstantin Egyetem, Nyitra) a költő irodalmi ténykedésére helyezte a hangsúlyt.
Délután egykor került sor a csetneki sír hagyományos, újrafelfedezése óta immár hatodik megkoszorúzására. Az ünnepélyes aktust a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának köszönhetően a Bedecs Tímea által előadott gömöri népdalok színesítették. A koszorúzáson minden eddiginél több szervezet képviseltette magát. A hangulat magasztosságát alighanem Szászi Zoltán Gyöngyösi sírjára című művének sorai fejezik ki a leginkább: „nekidőlni Csetneken a harangszónak /  látni / hogy gurul végig / a néptelen téren /  mint koppan a hegyek karéján / s fölszáll az Úr elébe“. Jankovics József gondosan felépített ünnepi beszéde  a laudáció mellett ki is jelölte a következő kutatói feladatot:  „Gyöngyösi »egykori utolsó lakhelye azonban, ha a hagyománynak hihetünk, Csetnek városának jolsvai utcájában azon 110. számú ház volt, mely a mi időnkben Urszinyi Mátyás gyógyszerész tulajdona lett, és talán jelenleg is az. A nevezett gyógyszerész azon házat atyjától, Urszinyi Györgytől örökölte, ez pedig ismét atyjától (ki 1774-ben született és 1832-ben halt meg) hallotta, hogy azon ház volt egykor a költő lakása.« Ekként tudósította Teschler Antal csetneki plébános 1886. évi, márc. 12-én kelt válaszlevelében az érdeklődőt, aki ezt a tudását 1897-ben, a már kiszámolt 122 évvel ezelőtt osztotta meg a tudományos közélettel. Elképzelem, hogy nem várva ki a következő 122 évet, valamikor a közeljövőben egy, az eddigiekhez hasonlóan forró július 24-én a költő lakóházának emléktáblájától indul kis csoportunk, s a költő végső nyugalmát jelképező emlékoszlopánál fejezzük be tisztelgő zarándoklatunkat.” A megemlékezéssorozatot egy murányi vártúra zárta, melynek egyes stációin a Murányi Vénus megfelelő passzusai hangzottak el, s ezáltal a részvevők afféle verbális várostrom résztvevőinek képzelhették magukat. A vártúrát sikeresen abszolválókat odafönn kortárs verspiknik fogadta. 

Csehy Zoltán
Új Szó

fotók a rendezvényről:

http://picasaweb.google.com/petpapa/Murany#

http://picasaweb.google.com/petpapa/02BALOG_CSETNEK#

http://picasaweb.google.com/petpapa/01FULEK#





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Rólunk írták
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Rólunk írták:

Vida Gergely kapta a Madách-díjat

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Rólunk írták

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.18 másodperc