Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Foglár Gábor versei (mentor: Z. Németh István)

Fiatal írók rovata 2008/2009Cím nélkül


Járj a földön
minden lépten,
nézz a mélybe
és az égbe,
száguldj a folyón,
a hidakon át,
lássák sokan lábad nyomát
itt,
ott,
kipp,
kopp,
hallod mások
lépteit
ott
is,
kopp,
kopp,
harkályok kopogó
csőreit
csak menj!
csak menj!
szólnak belső lépteid
csak beszélj!
csak beszélj!
mond el régi vágyaid,
fák árnyékának vetülése
lombkoronának süvöltése
bújtatja az ég madarait,
itt is,
ott is,
mindenhol.



Elborít mindent az ár
 
A Nap lenyugvóban,
A Hold feljött már,
Kiáltások hallatszanak
Elborít mindent az ár…
 
Dolgok az elmémben
Zakatolva suttogják,
S mondani akarják:
Elborít mindent az ár…
 
Lábaim merevségben,
Mozdulni sem akarnak
Ők is azt tudatják:
Elborít mindent az ár…
 
Minden tekintetemben
Csak a Holdra nézek
De az égben is azt mondják:
Elborít mindent az ár…



Hová tűntél
 
Jártam erdőben, holt avaron.
Voltam már réten, hűs patakon.
 
Jártam már a világnak végén.
Megkerestem minden szélét.
 
Kerestelek, hová tűntél?
Te szavaddal sosem űztél.
 
Téglafalaktól kérdem én:
Elmentél, vagy eltűntél?
 
Az út porából, szürke felhő.
Arcomon érzem a hűs szellőt.
 
Lombok szólnak magas fákról:
Eltűntél, te eltűntél.
 
Száguldok az időn át.
Tüzek gyúlnak lábam nyomán.
 
Nézek az égre, nézek én,
Fény az ott, égi tünemény.
 
Kék az ég, de piros az alja,
A Föld már a napot falja.
 
Egyik király után jön a másik,
Így lesz ez még elmúlásig.
 
Az Ősz hírére minden rezzen.
Erdőben az ág hangosan reccsen.
 
Igaz tanúm csak a magas ég,
Gyere el, várlak én még.



Tóparton
 

Belenéztem a víztükörbe
S láttam a mélységet.
 
A fák mind lefelé nőttek,
S fodrozódott a víz tükre.
 
A jobb bal lett, a bal jobb,
Fordított lett a világunk.
 
Csak néztem a vizet, de
Nem álltál ott mellettem
 
Csak néztem a mélységet,
S fodrozódott a víz színe.
 
Kérlek téged most is, most is,
Nézz rám, ha csak egy percre is.
 
Könnyek hullása fodrozza
A víznek sima tükrét.
 
De nem az én könnyem az,
Nem én sírok, nem én.
 
A fák sírnak, hullatják levelik,
Az én fájdalmam fáj nekik.



Angyalok, angyalok…
 
Süvölt a szél
Üvöltőn rád köszön
Csontodig hatol
De melletted áll őröd
Kezeden érzed
Egy meleg kéz fogását
Füledbe súgják
Ne félj, vigyázok rád
Egész bensőddel
Érzed angyalok léptét
Két szemeddel
Nézed az ég kékjét
 
Angyalok, angyalok
Ott fenn az égben
Angyalok, angyalok
Szóljatok most nékem
 
De nem szólnak ők
Nem lehet
Csak kezeikkel le a földre
Feléd intenek
Ha néha egy-egy letéved
Keres egy Jó lelket
Szárnyával elborítja őt
S védi azt a lelket
Élete attól fogva más lesz
Nem kér vétket
Soha többé ebben az életben
Nem lesz vétkes
Talán van melletted is angyal
De nem látod
Talán védelmeznek téged is
De nem érzed
Felveszik más emberi testét
S melletted élnek
Mindig és minden percben
Védelmeznek téged
S hogy mi a nevük e lényeknek?
Édesanyák s édesapák
Csak figyelj rájuk és szeresd őket
Ők a te életed…



Álom

Álmot láttam,
Hol bal volt a jobb,
S jobb volt a bal,
Az égen felhők úsztak
Követve madarakat,
Melyek szárnycsapás nélkül
Repültek át századokat.
Évezredes álom
Telepedett szememre,
Évezredes kin
Sikolt a mélyben:
Ketté oszlik világunk,
S mi tétlenül nézzük



Az igazság…
 
Koboz húrja ha pattan
az öreg kezekben,
csók ha csattan
új és ifjú szívekben,
szeretet ha gyúl majd
az emberi lelkekben,
csalódás lesz majd
a szívből csordult vérben.


Foglár Gábor verseiről

Hej, a régi szép idők!
Amikor még a rímek és a metaforák voltak azok, amik összetartották a régi költőket és a régi szavakat! Amikor még a nyelv volt a menedék! Ma már bizony más idők járnak. Amióta új költők és új szavak vannak, már ez a sárgolyó sem formázható olyan magabiztossággal. Ráadásul a fogorvosok sem ezt ajánlják... És hogy mindez miről jutott az eszembe? Hát, zavarban vagyok. Képzavarban...
Ami jó hír az egészben, az az, hogy Foglár Gábor fiatal, tele van lendülettel, tenniakarással, mondanivalóval. És ami szintén fontos: rengeteg idő áll még a rendelkezésére tanulni és olvasni. Tudom, ez közhely, és a fiatal írójelöltek fölött bábáskodó mentorok gyakran leírják: tanulni, tanulni, tanulni. Például megtanulni, még jobban megtanulni magyarul (a XXI. század költői című opusz mintha nem ezen a nyelven íródott volna). Szóval Gábor vett egy nagy levegőt, és kilenc munkáját is elküldte, nagyon helyesen ráérezve, hogy a véleményezőnek könnyebb így „átnéznie a szitán”. Aztán csak várt, várt és várt. (Lehet, hogy írt is közben, mert úgy pompásan repül az amúgy sem a lassúsága miatt emlegetett idő). Nos, valószínűleg nem a szitakötők tehetnek róla, de az előbb említett szűrőszerkezeten mind a kilenc vers fennmaradt, mert a közhelyes képek, megbicsaklott ritmusok, orbitális képzavarok, rosszízű ragrímek között alig(ha) akadt egy-egy jobb sorra vagy sorsra érdemes gondolat. Eredetiségnek, játéknak, vérnyomást enyhén megemelő, szemöldököt homlokplafonig felhúzódásra késztető objektumnak itt még nem akadtunk a nyomára. Ráadásul a helyesírás terén is van még mit tanulni.
Arra nyilván nincs most itt elég hely, hogy sorban, sorról sorra kúszva indokoljam a fenti állításomat, az ilyesmi személyes találkozás alkalmával – esetleg – megejthető. (És akkor közösen elgondolkodnánk, hogyan is lehet harcba merülni vagy egymás ellen élni, stb.) De ha mindenképp választanom kellene az itt olvasható munkák közül? Nézzük csak!  Talán a dalszöveg-szerű, népdal-szerű „Hová tűntél” lenne az? Esetleg a szintén természeti képekkel-hasonlatokkal operáló „Tóparton”... De igazából ezek a művek sem sikerültek.
A mentorok ilyenkor ezt írják: „Ha továbbra is el vagy szánva rá, hogy kifejezd a gondolataidat, kérlek, tanulmányozd át jobban a kortárs költészetet, gyere át a XIX. századból a XXI.-be, hagyd, hogy lecsapódjanak benned a dolgok, s csak azután kezdj bele elektronikus lantod pengetésibe. Ha lehet, ne gyere vissza rögtön a reklám után, de ne várd meg a késő esti filmet.” Milyen érdekes, én is ezt tudom javasolni. A verseket ma már máshogy „szabják” a „szablyák”. Kedvenc közhelymentes közmondásommal élve, aki nem adja fel, az újból nekilát.
Hát semmi gond, harcra át, cimborák!
Z. Németh István
 





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2008/2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2008/2009:

Csillag Lajos verse (mentor: Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2008/2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.17 másodperc