Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Vidám dúdolás(a)

Kritika

www.litera.hu, 2006. 05. 31.



Vida Gergely (a továbbiakban csak Gergő) – aki mellesleg az egyik legkedveltebb felvidéki költő(m), joggal: talentum – nem kevesebbel, mint „kései zsengékkel” kezdte irodalmi pályafutását. Valószínűleg kevés magyarországi olvasóhoz jutott el Gergő első verseskötete, amely Tinta-palinta – szó szerint – játékos címmel jelent meg 1999-ben (milyen rég…) a Nap Kiadó „gondozásában”.



Az előbbi idézőjel azért tűnik jogosnak, mert a szóban forgó dolog inkább hasonlít általános iskolai apró jegyzetfüzetre, mint könyvre (pl. a gerincen semmi). Ez nem feltétlenül baj persze, és nem is szeretném a kiadót csesztetni, amely azóta igen rendesen – és klassz minőségben – termel; mindössze azt hoznám ki a cuccból, hogy erre a kis szösszenetre – a családtagokon kívül – alig emlékszik bárki is (talán Csanda Gábor a fő kivétel, aki recenzálta pár éve a Tinta-palintát az Új Szó Könyvjelző című mellékletében). Pedig! Hát valóban beültet a hinta-palintába… Ilyesmikkel:
 
Hím (vessző)
Nő (kettőspont)
(idézőjel)-be(n) tartják
egymást (bezárva)
 
Bár „kései zsengékként” aposztrofáltam Gergő bemutatkozó kötetkéjét, magam inkább szerény klasszikusként tartom nyilván (mármint őt).
 
Aztán eljövend a nagy dobás: a Sülttel hátrafelé a Kalligramnál, ami nem sült el hátrafelé. Írtam is róla annak idején, 2004-ben, de ezt hagyjuk… (Beke Zsolti meg még többet…) Inkább egy sztori ezzel kapcsolatban: Pozsonyi Páholy, A test lírai retorikája című akció, melyre Gergő nem tudott (vagy nem akart) eljönni, de pár verse – más test által – elhangzott. Csehy Zoli a tőle megszokott dőlésszögben adta elő a dunaszerdahelyi posztmodern remekbeszabott sorait (fotóm is van az akcióról, de nem illesztem ide). Aztán megegyeztünk: ezeket kurva nehéz felolvasni… Polifón – kezdhetném – és még mindenféle poli… Vagyis Gergő szövegeit olvasni kell elsősorban és – vizuális értelemben – kukkerolni, nem csak hallgatni. Ezt ajánlom a litera olvasóinak is, már csak azért is, mert biztos forrásból tudom, hogy az idén jön a harmadik kötet. Lesz ám karaoké, „Szakítani elég szonett is”, meg mindenféle vidámság! Sok-sok vidaság!

H. Nagy Péter




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Ardamica Zorán: heterotexxxtualitás

Hír értékelése
Értékelés: 4.87
Szavazat: 8


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.19 másodperc