Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: "Vénusz légycsapója"

Arany Opus Díj 2018Az utolsó római

Egyet jól megtanultam Tőled, Róma:
„Ha békét akarsz – készülj a háborúra!“
Ellenségeim jéghideg pillantással vizslatnak engem,
de az én fegyverem a könyörület volt egész életemben.
Hisz´ tudod, én csak erre vagyok képes.
Nem úgy, mint a lelkedből vágtató gyűlölet-ménes.
Sosem értettem ezt a vak és istentelen dühöt.
Mintha, Te lennél a mindenki által üldözött.
Hisz´ egy helyben állnak a falaid, Róma!
De túl sok vandál fosztogatott Téged és túl régóta.
Mondd, kérlek, én is közéjük tartoztam?
Voltál, Te mellettem egyszer is magadra hagyottan?
Végigmenekülted a világot, úgy raktad le eszményi alapköved.
Az istenek vagy mi elől futsz? Cipelsz valamit mint egy meg nem született gyermeket.
Én próbáltam lemosni falaidról a mocskos grefitiket,
hogy az örök városban tisztát dobbanjon a szíved.
Emlékszem, egykor büszke polgárod voltam,
pedig annyiszor estem össze utcáidon holtan.
Mikor az északi törzsek fenyegettek, Téged,
minden istennek áldozatot mutattam be Érted.
És nem törődtem vele, hogy a nyájban
mit szóltak hozzá, mert Veled örökké nyár van.
Az eső lágyabb volt Veled, mint a hűvös árnyak.
Szerettem művelni kertjeid, tisztítani csatornádat.
De a legszebb volt az első hajnal,
akkor találtam fel a rímeket ösztönös ritmusoddal:
Álmomban egy városban
nevettem és táncoltam.
Félbehagytam életem,
hogy a Tiéd jobb legyen,
mert méla nyájban terelődtem,
irtóztattak rőt fagyok.
Hisztériám, képzelődtem,
egész csarnok kép vagyok!
Reggelenként – bár imára kulcsolódtak érted a hozzám tartozó kezek -
mint proto-mohamedán csókoltam áldott földedet.
Még álmodott a mindig nyüzsgő város,
és a nehéz munkát se bántam, mert szívem szerelmedtől volt sáros.
Rómáé voltam testestől-lelkestül, minden feltétel nélkül.
Szerettem a várost teljes szívemből, lelkemből s elmémből.
De aztán, hogy is volt? Valami megtörte lelkünk hurráját.
Hogy´ is lehetne a szolga nagyobb uránál?
Róma dombjai, lombjai és combjai között
az őrült tűzvész engem tükrözött.
Aztán szerelmed napfogyatkozása
leűzött a katakombába.
De ott is tudtam, hogy soha el nem árulom,
melyik bálványodé éppen a hatalom.
Nem keltettem soha rossz hírét a városnak, azt hiszem.
Hazudni azt nem tudok, de hallgatni azt igen.
505 napon át voltam Róma hajléktalanja.
Szerelmet koldultam s voltam a város legalja.
Az árulásra és erőszakra pedig tökéletes alibim van:
hisz´ mint tudod – végig a börtönödben voltam.
Minden hitem elszállt, mikor saját törvényed is megszegted.
Megfeszültem, hogy melletted ember lehessek.
Miattad öltem meg az őrangyalom,
mégis gyenge voltam melletted mint egy levert forradalom.
A vesztőhelyen is imádkoztam Érted,
mikor lelkem a testemből kilépett.
Mert Róma pusztulásába belepusztultam volna új napra sose vágyva,
de az én pusztulásomtól a város sosem borult gyászba.
Valahányszor pusztító járvány ütötte fel a fejét,
mindig én szaladtam orvosért.
Mégis mind az 505 napon az arénában ébredtem.
Felnéztem s mindig Te ültél a VIP helyen.
Az döntötte el melyik gladiátor mennyi könnyet hullajt,
hogy merre mozdult éppen szeszélyes hüvelykujjad.
Én sosem kértem mást csak békét és szeretetet.
Üdvözlégy Róma! A halálba indulók köszöntenek.
Pedig egyszerre voltam titkárod, kedvesed, kertészed, postásod és barátod,
mégis száműzött a város vagy önként lettem zarándok?
Egymás miatt ne terheljen minket átok!
Mindkettőnknek megbocsájtok.
Gyermek volt az örök város, és én? Én még gyerekebb.
Akárhogyis, örökké áldom, köszönöm és őrzöm szerelmedet.





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2018
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2018:

Jelige: Pozsonyi metró

Hír értékelése
Értékelés: 2.5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2018

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.29 másodperc